Sziasztok!

Maga a sztori nem annyira vicces, inkább a szakítás volt "frappáns", jó lesz a gyűjteménybe. :)

19 éves voltam, lány, naiv, csekély tapasztalatokkal bíró és szerelmes.. Ez együtt elég gáz kombináció, asszem. :) A pasi meg pont kétszer annyi, mint én, de ezt nem tudtam róla az elején, néztem max 26-28-nak. Jól tartotta magát. :)
Egy környékbeli boltban dolgozott, illetve az övé volt a bolt, gyakran jártam oda, úgy ismertem meg. Nyár volt, nem volt semmi dolgom, néha akkor is bementem, amikor nem kellett semmit vennem, hogy csak beszélgessünk. Pár hét alatt belezúgtam, de eszembe se jutott, hogy bármi lehet köztünk, csak szépen csendben szenvedtem, verseket írogattam, amiket meg is mutattam neki, és hát volt köztük olyan, ami egyértelművé tette számára az érzelmeimet. Én naiv fejjel tényleg csak közölni akartam vele, hogy mi van, de álmomban se jutott volna eszembe, hogy ő erre léphet valamit, mivel egyhamar kiderült számomra, hogy nemcsak boltja van neki, hanem felesége és két szép gyermeke is. Én meg úgy voltam nevelve, hogy aki nős pasival kezd, az kurva, és nem akartam így gondolni magamra. Később aztán kicsit átértékeltem a dolgokat.
A lényeg az, hogy lépett, én meg persze nem bírtam ellenállni: volt egy elfekvőben lévő lakás, ahol hetente egyszer tudtunk találkozni, amikor elvileg árut szerzett be.. Az a kemény az egészben, hogy ráadásul nekem ő volt az első, és ezt tudta is előtte, meg azt is tudta, hogy ez nekem mennyire komoly, míg neki nem, mégis belevágott. Bár lehet, hogy pont ezért. :)) Persze voltak ilyen kamu dumák, hogy mennyit gondol rám, milyen jó lenne együtt külföldön nyaralni stb stb; meg már majdnem elkottyantotta magát a feleségének velem kapcsolatban (ezek szerint olyan jó barátságban voltak, hogy mindent megbeszéltek egymással, még azt is majdnem, hogy kivel csalja, remek), sőt még cédéket is másoltunk egymásnak, fényképet cseréltünk, nagyon romantikus volt. :)) De ez csak pár alkalom volt, amíg a lakáson tudtunk találkozni, mert aztán visszajött külföldről a tulajdonosa, így maradtak a boltos beszélgetések... főleg beszélgetések.
Még árnyalta a sztorit, hogy rajtam kívül gyakran bejárt egy másik lány, nálam vagy 5-10 évvel idősebb, és ő sem csak vásárolni, hanem beszélgetni is, néha egészen sokáig bent volt nála. Én meg épp arra sétáltam, láttam őket a nyitott ajtón keresztül és fortyogtam magamban. Azt hiszem, kérdeztem is tőle, hogy ki ez, és valami fura fintorral az arcán mondta, hogy egy ismerős, de asszem, csak ennyi volt.
Úgy december közepe lehetett már, egy-két hete jött haza a lakástulaj. Még mindig találkozgattunk, de már csak a boltban, és ahogy írtam, az a másik csaj is gyakran felbukkant a gyerekét tolva, rövid szoknyában, vastag harisnyába bújtatott jó virgácsokkal... a szemét k... :))) Egyik alkalommal kaptam a pasitól egy csomagot, amiben egy könyv volt. Úgy nyújtotta át, hogy ez a karácsonyi ajándékom. Értetlenkedve néztem rá, mivel még messze volt a Karácsony. Ezután valahogy finoman próbálta az értésemre adni, hogy jobb lesz, ha többet nem találkozunk. És ez egy búcsúajándék is. Valahogy nem tudtam nem öszekapcsolni a másik csaj felbukkanásával...

Hát ennyi volt a sztori.... És bevallom, először azért néztem meg a blogotokat, hogy elkerüljem a kamu szakítós dumákat, mert sokszor az jobban tud fájni, mint az őszinteség. Főleg, ha már ezerszer hallottuk őket. :)

Ja igen, hogy erkölcsi tanulsága is legyen a dolognak: be kell valljam, végig rettenetes lelkifurdalás gyötört, sőt még a mai napig is rossz érzéssel tölt el, hogy egy olyan kapcsolatba mentem bele, amit előtte magam is elítéltem, de azt hoztam fel mentségül, hogy szerelmes voltam. És azért csitrifejjel a titkolózás és a szülők előtti kamuzás, meg a bujkálás része izgalmas is volt a maga módján... Viszont úgy gondolom, hogy egy 38 éves embernek nagyobb felelősségérzete kell, hogy legyen, mint egy 19 évesnek, szóval a mai eszemmel inkább őt hibáztatom... de majd ítélkezzenek és pfujoljanak az olvasók, végül is az ő dolguk.. ;)

Üdv,

Liza