A szakítósblog első szappanoperája befejeződik a mai nappal sajnos, ezúton is köszönjük kedves levélírónknak, illetve mindenkit bátorítunk az ilyen részletes és izgalmas sztorik mageírására. Az Első részben a léhűtő udvarló az apját választotta a lány helyett, a Második részben jött az élet a borostás pasival, a múltkor kiderült, mi is történik azon a nászéjszakán hátulról.

Innen loptuk a képet

A történet befejező része.
Örüljetek! :)
A haverral, mint utólag kiderült egy suliba jártunk,egy évvel idősebb nálam, felettem járt.
Beszélgettünk, iszogattunk, elvoltunk.
Másnapra megbeszéltük, hogy hoz fel régi fényképeket, és megnézegetjük őket.
Talán a ballagási képein én is rajta lehetek, mint aki lelkesen állja a sorfalat...
Jött, hozott, nézegettünk, elemezgettünk, beszélgettünk.
Aztán kitalálta, hogy videó felvétele is van, megnéznénk-e együtt.
Időtöltésnek nem rossz, a társasága kellemes, hozza, nézzük.
Egyre többet járt fel, és szépen lassan összejöttünk.
Azt hiszem inkább ő erőltette a dolgot, de nekem ez imponált.
Már úgy voltam vele, sodorjon csak az ár, én hagyom magam.
Keresni nem keresetem senkit, de ha ő van, hagyom magam elcsábítani.
Ez kb a válásom után 1 évvel volt, mire ténylegesen összejöttünk.
Addig csak és kizárólag beszélgetések és közös bulik voltak.
Sex semmi. Nem csak vele, mással sem.
Nem volt szerelem a részemről, de jófej volt, bírtam. És adtam maguknak egy esélyt.
Mikor először aludt nálam, nagyon meglepődtem, fantasztikus, hosszú kényeztető előjáték után következett egy szörnyű kétperces valami. Amit nem is mondanék sexnek. Iszonyat volt! De arra gondoltam a sex nem minden.
Próbáltam megbeszélni vele, hogy ez nekem túl kevés idő, nekem több kell, de annyit mondott ő nem bírja tovább, túlságosan kíván.
Nesze nekem! De azért kitartottam mellette, gondoltam a szex legyen a legkevesebb ha amúgy meg tök normális.
Ő is több komoly kapcsolaton volt túl, és legutóbbi barátnője is lapátra tette.
Ápolásra szorult a lelke, és gondoltam talán ő lesz az aki sosem hagy el, sosem lesz fontosabb neki más.
Sok közös vonásunk volt, érdeklődési kör szinte azonos. Beszéltünk róla, hogy imádok utazni, világot látni, ő szintén nagy felfedező volt. Jártunk azonos országokban, csak eddig külön-külön. Egyszerre egy fél mondattal említettem, hogy egy igazi mexikói kaja, Mexikóban lenne az igazi.
Telt múlt az idő, kezdtünk összecsiszolódni, baráti társasága elfogadott.
Egyik nap a melóban iszonyú napom volt. Semmi nem úgy jött össze ahogy szerettem volna.
Jött értem, és közli, hogy a társasággal menjünk el moziba. Eszem ágában sem volt, ilyen szar nap után
filmet nézni. Közölte, hogy már megrendelte a jegyeket, és a többieket is elhívta. Sorry menni kell.
És ami a pláne hova máshova mennénk moziba, nem a legközelebbibe, hanem vhova Pestre.
Nem értettem miért jó ez, mikor ezt a filmet már itt is vetítik. De ám legyen induljunk,dúltam,fúltam.
A társaság egyik fele velünk jött, a másik része később indul még dolguk van.
Ott találkozunk. Ahogy Pestre értünk, már szinte minden plaza és egyéb center mellett elmentünk, mikor kicsit gyanús kezdett lenni
a dolog, hogy hová is megyünk tulajdon képen? Annyit mondott, időben megtudod. Ferihegy felé vettük az irányt.
Baromi kíváncsi voltam, mikor megérkeztünk közölte, hogy akkor irány Mexikó! Mi? Hova? Mikor? Ketten, Mexikó, most.
Se ruhám, se pénzem, se útlevelem! Nyugi a többiek azért indultak késve, hogy összedobjanak neked némi holmit a többit
ott megvesszük ami kell!
Nem akartam elhinni ezt a egészet, hogy ez velem megtörténhet, anélkül, hogy bármit észrevettem volna belőle.
A szülők, barátok, munkatársak, főnökeim, tudtak a dologról mindenki a szövetségese volt. Már vagy 4 hónapja tervezte az utazást, a legnagyobb titokban.
Fantasztikus érzés volt, hogy valaki ekkora meglepetést okozott nekem!
Akkor szerettem bele azt hiszem! :) Az út fantasztikus volt, és az eljegyzés is megtörtént, amire szint úgy nem számítottam, hogy megkéri a kezem a pálmafák alatt!
/Eddig volt megírva múlthét péntekig, hogy ne legyen hosszú, innentől kezdve nem részletezek, de azért befejezem, mert lehet, hogy valakit azért érdekel/
Most ugrunk egy évet az időben, és már túl vagyunk az esküvőn is. Minden klappolt, jól megvoltunk.
Nyár volt, a közelben nyílt egy fagyizó. Egy fiatal csaj dolgozott ott. Jelentéktelen, gondoltam.
Bár férjecském egyre többször hozott haza sütit, fagyit. Betudtam annak, hogy csak kedveskedik, hízeleg.
Mikor egyszer kijött a telefonszámlája nem hittem a szememnek. Engem nagyon ritkán hívott, mert a munkahelyemen nem éppen kedveltem ha hívogattak.
Azonnal részletetes szálát kértem. Mint kiderült a fagyizós csajszival beszélt és sms csatázott, és ebből kialakult egy hancúrozás is.
Egyet bevallott, a tényleges számot nem tudom, de már nem is érdekel.
Egy világ dőlt össze bennem...
Sok beszélgetés, fogadkozás, vallomások részéről, de bízni nem tudtam már benne.
2 hónapon át mérlegeltem mire úgy döntöttem, kutyából nem lesz szalonna, ha megtette most, megteszi
bármikor.
Gondolkoztál volna hamarabb, mielőtt megtettet!-kb ez volt a szakítós mondatom.
És úgy döntöttem elhagyom.
Megtettem. Elváltunk.
Most egyedül, de boldogan élek, mert vannak barátaim, akik mindig velem vannak.
Soha többet nem megyek férjhez, és tartós kapcsolatba biztosan nem mostanában fogok bele.
Kivételt képez borostás barátom.
Kicsit rövidre fogtam a végét, de a lényeg enne van.
Köszönöm, hogy elolvastátok, és kommenteltetek.