Én is.

A héten a képek NAK blogjából vannak

3 éve nem volt egy épkézláb kapcsolatom, mindig a rosszfiú-sztereotipiába futottam bele, csalódott voltam és már untam az egyedüllétet. Ismerkedni szórakozóhelyen lehetetlen, vagy egyéjszakás móka a vége, vagy semmi. A munkahelyem ilyen szempontból szintén kilőve,a baráti társaságomban mindenki párban.
Végső elkeseredettségünkben egy barátnőmmel bejelentkeztünk egy amerikai filmekben gyakori motívumként megjelenő villámrandira. (Összezárnak egy teázóban 14 ismeretlent: 7 nőt, 7 férfit, mindegyikőjüknek van 7 perce arra, hogy a vele szemben helyet foglalóról eldöntse, hogy érdemel-e egy második, hosszabb randit. Amennyiben a szimpátia kölcsönös, a szervezők kiadják a feleknek egymás elérhetőségeit. )
A felhozatal még a vártat is alulmúlta. Az egyik jó kondiban lévő fiatalembertől megkérdeztem, hova jár (gondoltam én felsőoktatási intézményekre), mire ő: "há' főleg a rióba". A srácok többsége informatikusnak tűnt (bocs), és megérzésem a bemutatkozásukkor bizonyítást nyert. Tüdőig felhúzott nadrág, betűrt ing, önbizalomhiány. Fél óra és 5 fiú után kezdtem besokallni, mire beült elém egy srác, aki nem tűnt annyira vészesnek, mint a többi. Aztán megláttam a kezén egy hatalmas arany pecsétgyűrűt. (Akkor normálisnak tűnő magyarázat: jogász.)
Megbocsáthatatlannak tartom, ha egy férfi meg van pakolva arannyal, így nem lelkesedtem túlságosan, valamiért mégis mosolygó fejet tűztem a neve mellé a szimpátia lapon.
Egy hét múlva első randi. Kocsmába vitt. Felnőtt emberek, első randi, kocsma. Sebaj, lelkesedés amúgy is félárbócon, a barátnők vész-sms esetén felhívtak volna, hogy sürgősen be kell mennem hozzájuk a kórházba: veszteni való nincs. A kezdetekhez képest elég jól sült el a dolog, az elfogyasztott alkoholmennyiség is oldotta a feszültséget, hajnali 3-ig beszélgettünk. Az este végén hazakísért és megcsókolt.
Második randi, termosz, tulipán, séta a várban, utána hazafuvar, kapuban csók, magas MNK faktor, de lekűzdöttem.
Harmadik randi: főzés, vacsi, filmnézés, azaz csak az eleje, mert szexbe torkollott. Ahhoz képest, hogy az első kufirc komoly bénázásokkal tarkítva szokott lezajlani, nagyon jó volt. Zazazum (valami, amitől pillangók vannak a hasadban. Azt hiszem, hogy a forrás a szekszésnyújork) még sehol, de lassú víz partot mos - gondoltam én.
Aztán jött a negyedik, ötödik randi, és így tovább. Születésnapomra kézzel készített, személyes ajándék, egy héttel előtte kedvenc fagyival ajtóban megjelenés, stb. Figyelt, megjegyezte az apró hülyeségeket, amiket mondtam, és ez jól esett. A szex egyre jobb és jobb lett.
A neked-fogok-játszani ígérettel indított koncertjén  váratlanul bemutatott az apjának, aki valószínűleg anyuci megbízásából készített rólam sorozatképeket, de ezt az akciót a "közönség fotózása" elterelő hadművelet leple alatt tette. Igen kellemetlen volt és feltűnő. Kicsit ijesztő is, meg voltam győződve róla, hogy kissé túl lelkes a fiú.
Szülinapomból kifolyólag foglaltattam asztalt, meghívtam a barátaimat és ő is eljött. Nagy bemutatás. Imádtam, hogy imádták a barátaim és a testvérem. Nagyon jól éreztem magam, és végre elkezdtem látni benne valamit, amit már szerettem volna.
A legjobb barátnőm volt az egyetlen, aki félrészegen utalt rá, hogy ez a fiú nem annyira nekem való.
Ezután 3 nappal, pontosan 31 nappal a villámrandis találkozás után a következő szöveggel állított be a lakásomba:
"Ülj le."
"Mi történt?"
"Szerinted hová tart ez? Mi van köztünk?"
"Na jó, bökd ki, mi van, mert nem vagyok jó az ilyen beszélgetésekben."
"Iszonyúan jól érzem magam veled, gyönyörű vagy, kedves, okos, humoros, és pont ezért nem akarok kib@ni veled: én most olyan korszakomat élem, hogy mennem kell, és világot látni, és lefeküdni más nőkkel is."
"Rendben. Akkor vége, ugye?"
"Igen... Akkor ne is keresselek?"
"Ne"
"Sajnálom, de egyébként bármire szükséged van, vagy ..."
és már forgott is a hevederzáram.
10 perc múlva az ajándékok, a DVD-i (előtte egy drót-dörzsivel áttakarítva: gyerekes, de jól esett) és a virágok a kukában landoltak. Elég rövid ideig tartott ahhoz, hogy töröljek minden nyomot.

Bennem felmerülő kérdések:

Ha valaki még országos pénisz-turnéra készül, mit keres egy olyan fórumon, ahol elkeseredett emberek keresik a boldogságot egy hosszútávú kapcsolatban?
Ha ezt korábban is érezte, miért kellett megvárni, hogy hülyét csináljak magamból az egész baráti köröm előtt és hogy elkezdjek lelkesebb lenni?
Ha ez csak ürügy volt, akkor mi az indok?