Rövid, velős történet, szeretjük az ilyent.

 

Kedves Szakítósok! 
 
 

Az én történetem igazából nem „szakítós sztori”, mégis úgy döntöttem, hogy érdemes megosztanom veletek, talán szerzek vele néhány kellemes pillanatot… J

Ildikó vagyok, 22 éves orvostanhallgató. A történetem még a nyáron kezdődött –illetve akkor is lett vége… J. Egy nagyon szimpatikus fiúval beszélgettem egyre gyakrabban msn-en. Igazából semmit sem tudtunk egymásról, csak könnyedebb témákról társalogtunk, néha éjszakába nyúlóan. Minden szép volt és jó, amíg egyszer meg nem kért arra, hogy küldjek neki egy fényképet magamról. Szíves-örömest teljesítettem is a kérését. A fiú viszont ahogy meglátta a képet, azonnal kijelentkezett, s utána napokig nem is volt elérhető msn-en. Gondolom letiltott…

Néhány nappal később azonban írtam neki egy e-mailt, amelyben kérdőre vontam nem kimondottan udvarias húzása miatt. Válaszában a következőket írta: „Bocsáss meg, de mégsem égethetem magam főiskolás létemre a főiskolás haverjaim előtt egy ilyen buta lánnyal, mint te.” Módfelett furcsálltam a válaszát, hiszen –ahogy már mondtam- gyakorlatilag semmit sem tudott rólam, és okot sem adtam arra, hogy erre a feltételezésre jusson… Meg is kérdeztem tőle ennek az okát. Válaszát tömören és lényegre törően a következőképpen fogalmazta meg: „Mindenki tudja, hogy a nők szépsége és intelligenciája fordítottan arányos.”

Magyarul: minél szebb egy nő, annál butább; illetve minél csúnyább, annál okosabb…

Ilyen szűklátókörű embert még életemben nem láttam!

Most már örülök annak, hogy kettőnk kapcsolatából nem lett semmi… J 
 

Üdv:

Ildi