Az örök kérdés: Miért mondta, hogy amit tud rólam az szimpatikus neki, ha nem akar találkozni?

Kedves Blog szerkesztők!

Következőkkel bővíteném az oldal tartalmát:

Nem olyan rég óta, és nem is olyan sokat olvastam az oldalon, de azért egy dolog nekem úgy látszik, hogy sok beküldőnél megjelenik. Hogy a férfiak így, meg a nők úgy - mikor melyik nem írja. Természetesen mindkét oldal nevében nem tudok nyilatkozni, annál én konzervatívabb, heteroszexuális ember vagyok. Ellenben vagy egy unokahúgom, akivel teljesen egy rugóra jár az agyunk a párkapcsolat témában, és sajnos hasonló tapasztalataink vannak.

Igazából a legtöbb esetben a szakító fél, a szenvedő fél volt, mert már nem bírja, ami tetézi a bajt. Mert azért van rossz és még rosszabb vége egy kapcsolatnak (vagy van amelyiket még annak se mondanánk, csak próbálkozás), de azért amikor a másik arra se képes, hogy tájékoztassa az embert, vagy legalább ne kerülgesse a forró kását az már szomorú. Félreértés ne essék, voltam már a másik oldalon is - egyszer! a legelső alkalommal - nem vagyok se mártír, se szent. Ezenkívül volt olyan eset is amivel kapcsolatosan egy szavam se lehet, mert legalább annyira korrekt volt a szakító, mint amennyire azt én elvárnám.

A konkrét esetek:

Én 15, ő 12 volt - a fentebb említett első alkalom. Szinte semmi nem történt, és ez volt a szakítás oka. Egyszer duzzogóra vette a figurát, nekem az nem feküdt, nem kerestem többet. Majd két hét múlva a nővére helyre tett, hogy ez így nem járható út. Menjek el, és szemtől szembe közöljem vele.

Ugorjunk!
Én 18, ő 15 volt. (Nem ugyanaz a lány.) Számcsere, találka megbeszélés, természetesen utólag lemondta. Majd hirtelen az érdeklődése megnőtt - utóbb kiderült, hogy egy barátnőjével meglátták az egyik kirakatba a tablómat, és akkor már elhitte, hogy végzős vagyok, előtte nem! És mivel a barátnő égett a vágytól hogy megkapja a számom, ha már őt úgysem érdeklem - igen ezt mondta neki - akkor már mégis felkapottabb lettem. De végül egy kis gyermeteg "szerelmi háromszögbe" kerültem, ahol az előbb említett barátnő smsekkel bombázott, amiben azt próbálta bizonygatni, hogy a lánynak barátja van, és átvág, és inkább foglalkozzak vele. Nagyon mérges voltam, akkor találtam ki azt a mondást: Ha kiborul a bili, akkor én a csészét is darabokra töröm. Egyáltalán nem jó hozzáállás, de segített a csalódás feldolgozásában. A lányt minősíthetetlen hangnemben, és stílusban elhajtottam, hogy velem ne szórakozzon.

Majd egy év múlva még összefutottam vele és a kis barátjával a buszon, miközben moziból utaztunk haza öcsémmel. És úgy esett, hogy a lánynak szerintem rendkívül előnytelen rubint vörösre volt festve a haja (eredetileg természetes szőke - apropó a gyengém, az eddig sorolt két lánynak az volt, és lesz még egy) és észrevettük egymást, én előbb, ő meg azt, hogy én rajta vigyorgok, meg a kis barátján. A srác feszíteni akart kicsit és félhangosan azt mondta, hogy: "Ne foglalkozz azzal a kis csicskával!". Na én és a kis heves vérmérsékletem rögtön reagált. A busz csak nézett. Majd kis pauza, közöltem öcsémmel, hogy leszállunk utánuk, és már mentem is volna rendezni a pár éves sérelmemet. Végül semmi nem lett, a lány elrángatta a barátját: "Miért kell beszólni?!" - vont felelősségre. "Ki szólt be?! A kis csicska barátod!" És boldog voltam, bár utólag tudom, hogy ez sem a kulturált módja az érzések elegyengetésének.

Ismét ugrunk az időben.
Én is, ő is 20. Még gyerekkorunkból ismertük egymást. Egyik volt barátom barátnője volt 6 éve. Nyáron a vizsgaidőszak után szalonnasütést rendeztem nálam, ittunk is, itt is aludt, szóval kész a bonyodalom. Ellenben ő nem volt egyedülálló. Egy másfél éves huza-vona részévé váltam, mert a távolság miatt alig találkoztunk, de hitegetett, hogy a kapcsolatának vége. Szintén utólag és mástól derült ki, hogy én voltam a 4. ember akivel a hivatalos barátját megcsalta, és utána még volt egy 5., aki mellesleg pornózott is, csak hogy még jobban süllyedjen a szememben. Természetesen megint földhöz vágtam a bilit, bár ez esetben nem szidtam, csak közöltem vele, hogy többet az életbe nem akarok vele beszélni. Így is lett.

Beletartozik az igazságba, hogy az első barátnő nővére olyan hatással volt rám, hogy én is ilyen okító jellegű szerettem volna lenni. Értsétek ezt úgy, hogy amikor azt mondtam a megcsalónak, hogy nem akarok hallani róla többet, akkor tudtam, hogy ezzel a kis lelkébe gázolok, és erre felkapja a fejét. A lány egész személyiségével ellenes volt az, hogy őt valaki is megvesse. Aki nem tudott a titkairól, mindenki szerette, nagyon népszerű volt, sok ismerős, felszínes kapcsolatok. És úgy látszik, hogy hatásos is volt, mert még kb. egy évig "zaklatott" főleg telefonon, természetesen közöltem vele, hogy nem akarok vele beszélni és bontottam a vonalat. Akkor utána mártír sms volt, hogy reméli majd egyszer megbocsájtok. Reméld...

Megint váltás.

Én 21, ő 17. Egy nyári diákmunkán ismertük meg egymást. Ő volt az első akinél igazán éreztem, hogy érdeklődik, még imponálni is próbált, füllentett, hogy ne higgyem szürkének. De éreztem, hogy bicikli lopás nem történt meg, sőt ezek után is mindig láttam, ha nem volt vmi a helyén. Kis intermezzo után, találka megbeszélés. Bicikliztünk augusztus közepén a csodálatos napsütésben, beszélgettünk, filmet néztünk, majd kaptam egy smst barátaimtól, hogy este menjünk szórakozni. Elhívtam, eljött, gátlásoldás, csók, nála alvás (csak alvás!). Reggel gyorsan haza, úgy engedett a buszra felszállni, hogy majdnem kitépni kellett a kezem az övéből. Jól esett. Nagyon! Még aznap délután újra találka, filmnézés, nálam alvás, reggeli nálam, bemutatott a szüleinek - igen! amikor ott aludtam nem találkoztunk, túl későn érkeztem, és túl korán távoztam - közös ebéd, rögtön megkedveltek. 3 hete voltunk együtt amikor 21 lettem, csodás nap volt, azóta is úgy érzem életem legszebb napja. Csodás napot töltöttem vele, majd remek ünneplés volt a barátokkal este. Minden gyönyörű volt.

Majd jött az ősz, a hideg, és kihűltek az érzések. Iskolában újra találkozott egy korábbi (viszonzatlan) szerelmével, és először egy két napos szünet utána könyörögtem vissza magam, majd kb. egy hónap múlva azt mondta, hogy nem akar hitegetni. Én zokogtam. Katasztrófaként éltem meg.

De egy szavam se lehet. Azóta is jóban vagyunk, találkozunk, jókat beszélgetünk. Annyit még hozzáfűznék, hogy a viszonzatlan szerelem végül hatalmas csalódás volt neki, kb. egy évvel később mesélte el, igazából onnantól kezdve lett igazán jó újra a kapcsolatunk. (Ja és mellesleg a legelső lánnyal vagyok még jóban. Akinek a nővére...)

Nagy ugrás, sok kis próbálkozások után.

Most 23 vagyok, ő még egy hónapja se volt, hogy 22 lett. Tavaly decemberben találkoztunk. Év végi prémium keretein belül kaptam egy üveg fehér bort is, megérkeztem unokahúgomhoz, megittuk (na ő kb egy pohárral ivott belőle), majd megérkeztünk a szórakozó helyre, bepótoltam azt az egy poharat ott, hogy egy teljes üveggel legyen bennem. Majd tánc közben megpillantottam vágyaim új tárgyát. Kellemesen magas, szőke, fehér csizma. Kellő önbizalmat fogyasztottam, nosza táncra invitálás. Azt már nem! Hoppá! Nem kapható olyan könnyen, ez nekem kihívás. Visszamentem unokahúgomhoz, elmeséltem a helyzetet, és közöltem, hogy fél óra gondolkodási idő után, majd megkérdezem ismét. Válasz szerencsére kedvezőbb volt: "Majd később". Újra elújságoltam, na akkor legyen még egy óra gondolkodás. De akkor már nem táncolni hívtam, megkértem menjünk ki, hogy beszélgetni tudjunk. Abszolút pozitív volt, alapvető dolgokkal kezdtünk, kor, lakhely, káros szenvedélyek. Majd fecsegni kezdtem, arról hogy kaptam a nevem, illetve arról hogy késtem el annak idején középiskola első napján. Majd mondtam hogy menjünk be, ott már kicsit feszélyezettebb volt, nem szeret párban táncolni (utólag mondta) és nagyon tartózkodó volt. Ha találkozott a tekintetünk rögtön elkapta, a felsője felső gombját mindig visszagombolta, ha kigombolódott. Majd este végén mondtam neki, hogy szeretnék találkozni még vele, cseréljünk telefon számot. Inkább keressem meg iwwien. Húztam a szám, de legyen.

Üzenet váltás, majd MSNezés. Előre közölte, hogy vizsgaidőszak miatt tanulni fog, nem ér rá, illetve nem szokott szórakozóhelyen ismerkedni, valamint alapvetően az emberekkel lassan ismerkedik. Ez még teljesen korrekt számomra. Majd lassan már két hónap után, egyre sűrűbben tűnt el, közben azonban a legtöbb beszélgetés azt mutatta pozitív irányba halad ez. Egyszer még az is megesett, hogy egy "rég beszéltünk" iwiw üzenet elküldését követően félórával már MSNen jelentkezett, hogy megkapta. Összes vizsgáját sikerrel letette, kapva kaptam az alkalmon, azonban azt sem reagálta vissza, hogy nem tud jönni. Majd mikor kikérdeztem nem tudott választ adni rá. Fölöslegesen erőlködök? Nem tudja. Szeretne-e egyáltalán találkozni velem? Miért kérdezem ezt? Felőle találkozhatunk, de ne legyen külön program. Megmondtam neki, hogy nem randi, értem, hogy vele lassan kell haladni, nem fogok neki esni, és a nyelvem a torkán ledugni, de azóta nem írt. Megírtam neki, hogy magas labdát kap: Ha megírja mikor és hol találkozzunk ott leszek. Eltelt két nap, nem kaptam még választ...

Ki érti ezt? Miért mondta, hogy amit tud rólam az szimpatikus neki, ha nem akar találkozni? Miért nem lehet egyszerűen közölni az emberrel: Bocs, de nem! Aki tudja a választ írja meg nekem. Köszönöm