A "felvették egyetemre, másik városba" kezdetű történetek mindig szakítással végződnek. Bónusz: alkoholtól megvaduló szelíd férfi!

A kép innen

Kedves Mindenki!
 
 
Minden egy szép februári napon kezdődött...Bemutattak minket egymásnak egy szórakozóhely füstös pultjánál.
Nagyon szimpatikus volt a srác, azonnal beszélgetésbe elegyedtünk.Kiderült, hogy egy csomó közös dolog van bennünk.Olyan álomszerűnek tűnt a dolog akkor.
Telefonszámot és MSN címet is cseréltünk, ahogy az manapság lenni szokott.
Semmi konkrét dolog nem történt, csupán egy jót beszélgettünk.
 
Ezután pár napig nem beszéltünk, különböző elfoglaltságok, programok miatt.
Aztán a 4. napon újra belecsöppent az életembe.
Beszélgettünk, nevetgéltünk, elcsattant az első csók, megismertem a szüleit, nyaralni és kirándulni mentünk, ésatöbbi...Minden rendben volt.
 
Ez volt az első komoly kapcsolatom, az első szerelem.
Aztán az első év után valami furcsa lett. Felvették egyetemre, egy másik városba, nagy álma teljesült, nem gondotlam volna, hogy bármi baj történhet.
Egyre kevesebbet járt haza, számomra mondvacsináltnak tűnő indokokkal "pattintott" le. Egészen idáig csak kisebb veszekedéseink voltak, egy-két órás mosolyszünetek, ezért nagyon újnak tűnt ez a szituáció.
Mikor havonta kétszer( csak egy-egy napra) hazajött fáradt volt, látszott rajta, hogy nagyon keveset alszik. Anyukájától tudtam, hogy bár kiválóan beszélt angolul, a jegyei szörnyűek voltak.
Rákérdeztem nem egyszer, hogy mégis mi történt vele, baj van e...Sosem válaszolt érdemlegesen.
 
Teljesen összetörtem. Láttam, hogy valami baj van és nem hagyja, hogy segítsek neki.
Aztán a születésnapom elött borult a bili.
Lementem hozzá egy hétvégén, hogy többet legyünk együtt. Éreztem, hogy terhes neki a jelenlétem, kicsit sem akarta, hogy ott legyek. Alig beszéltünk,nem mentünk sehová, csak néztük a tv-t , mint két nyugdíjas.
Majd feljöttek a barátai, akiket egészen odáig nemhogy nem láttam, de még nem is hallottam róluk.
Rengeteg sör, bor ill. vodka és kitudja még mennyi minden volt náluk. Egész hétvégét csak vedeléssel töltötték, nem törődtek senkivel és semmivel. Egy idő után nem bírtam tovább köztük lenni, elmentem a barátnőmhöz, aztán haza.
Nem értettem a dologot.
Pár ilyen eset után felhívott telefonon)csa észrevette szép lassan, hogy csúszok lefelé)...Sírt, kérte, hogy bocsájtsak meg neki, hogy elhanyagolt, nem törődött velem, sem semmi mással.
Az a pár hónap alatt amíg ő élte az egyetemiskát szabad életét, észre sem vette, hogy egyre többet iszik rendszeresen, a "normálisnak" mondható mennyiség többszörösét. 19 évesen alkoholista lett.
 
Szerettem őt, így megbocsájtottam. Feltételeim természetesen voltak, méghozzá a helyzethez mérten igen reálisak.
Két hónapig olyan volt, mintha minden rendben lett volna.
Aztán szakított...Üzent, hogy többé nem akar látni, nem tudom, hogy mi a jó neki, korlátozom és amúgy is...annyi barátja van, minek neki egy barátnő.
 
Teljesen összetörtem. Kerestem sokszor, de mindig elutasított. Hamar vége lett a leányálomnak.
 
Hogy azóta mi történt vele? Nem tudom pontosan, csak azt, hogy továbbra sem hagyott fel a szenvedélyével és sorra pártolnak el mellőle a gyerekkori barátai.
 
És ennek még csak 1,5 éve...
 
R.