Volt, hogy majd egy hetet együtt voltunk minden nap, de az utolsó nap eszébe jutott, hogy már nem tudna bízni bennem és akkor inkább mégsem kellene ezt folytatni.

A kép innen

Sziasztok!

 

Mindössze pár napja akadtam rá a blogra jelenlegi párom ajánlása után. Azóta meglehetősen sok történetet sikerült elolvasnom.

Gondoltam megírom én is a történetem. Remélhetőleg segít annak,  aki hasonló cipőben jár, mint én anno.

 

2004-et írtunk amikor neten megismerkedtem, nevezzük Dórával. Sajnos az ismerkedés elején kiderült, hogy nemrég találkozott egy sráccal, nevezzük Lalinak akibe nagyon szerelmes lett. Megérzésem nem csalt, csak hülyítette a srác és csak le akart vele feküdni, de mivel nem jött össze gyorsan, így tovább is állt. Ennek az egyénnek még lesz szerepe a későbbiekben, ezért is részleteztem.

Dórával időközben egyre többet leveleztünk és nap mint nap órákon át msn-eztünk. Lassanként egymással való beszélgetések függőjévé váltunk. Aztán eljött az ősz és sikerült hosszú hónapok után összehozni az első randit is.

A randi jól sikerült, nagyon jól elbeszélgettünk és elkezdett alakulni valami. Karácsony előtt összejöttünk, legalábbis egy estére így tűnt. Aztán meglepődtem, amikor kicsit hidegebb hangnemet kaptam pár napra rá. Elmondása szerint, nem tudta mit akar és talán ez túl hirtelen jött neki. De a kitartás és a hónapokon keresztül történő randizgatás és egyre több közös program meghozta gyümölcsét. Egyszer csak kapcsolat lett az addig szülők elől eltitkolt kapcsolat kezdeményből, amihez azért egy lökés is kellett amit egy exem feltűnése jelentet az életemben. Igaz csak egy családi haláleset okán került képbe, de pont elég volt egy kisebb féltékyenségi műsorhoz. Én Dórától akkor kb 150 km-re laktam egy közép-magyarországi városban munkámból kifolyólag. Ő kelet-magyarország egyik nagyobb városában lakott, így maradt akkor még szegényebb körülményeim és autóm nem lévén a vonatozás.

Eljött a következő ősz és Dóra egyetemre került a fővárosba. Nagy vágya volt, így nagyon örültem, hogy sikerült neki. Szerencsére nekem is alakult az életem és egy jobb munkát találtam, aminek a révén sokkal többet engedhettem meg magamnak, magunknak. Ez azért volt fontos, mert így összeköltözhettünk Dórával egy perem kerületi bérleményben. Mesésen teltek ekeinte a napok, hetek. De ahogy telt az idő, előkerült egy régi probléma. A probléma neve pedig a történet elején emlegetett Lali volt, aki először passzolta. Lali is a nagyvárosban lakott valami munka miatt, így elérhető közelségbe került.

Aztán ez téma lett köztünk és mondtam, hogy ha annyira akarja, találkozzanak. Jobb ha tudok a találkozóról, mintha titokba csinálná. Meg is történt minden extra nélkül. De utána napról napra kezdtem érezni, hogy lélekben nem velem van, hiába mellettem fekszik esténként. Ezt látva, ha nehezen is, azt mondtam, hogy legyen egy kis szünet és találkozzon vele, ha akar, de én nem akarom ezt így tovább csinálni. Hagytam, hogy menjen az úton, amit szeretne járni, ha még ezzel a döntéssel megástam a magam sírját, akkor is.

Szerettem volna elkerülni, de bekövetkezett. Lefeküdtek egymással. Elmondása szerint nem volt olyan jó és hogy vicces volt alapvetően. De akkor is, ezt hallani maga volt a kínok kínja. Mondanom sem kell, hogy ez ment heteken keresztül, majd aztán rájött a drága Dórika, hogy csak dugni tarja a gyerek és semmit nem akar tőle komolyabban. Bezzeg akkor már jó lettem neki én is, aki addig mindvégig ápolgatta zárkózott és érzékeny lelkét. Rossz volt belegondolni, hogy hónapokon át építgettem az utat az első szeretkezéshez is, erre jött ez a baromarcú és egy-két szép szóra leszakítja a féltve nevelgetett virágot. Ekkor nagyon megváltozott bennem valami és teljesen más lettem.

Sajnos akkor nem tudtunk szétköltözni Dórival, így nap mint na egymás előtt éltük életünket. Ő próbált már közeledni, megnyílni újra felém, de ekkor már falakat építettem magam köré. Bunkó lettem vele és már csak azért sem vittem el sehova. Sokszor sírt emiatt, és kérdezgette miért csinálom ezt? Mondtam, most már ez vagyok, ilyenné váltam. Ez ment egy hónapig, sok vita, veszekedés. Közben olykor próbáltunk közeledni és egykét nap szép is volt, de a tüske akkor is megmaradt és csak barátként laktunk már együtt. Nyár végére szétköltöztünk, én más városba, ő más albérletbe Pesten. De mivel az elején úgy éreztem, igazit találtam meg Dóriban, ezért nagyon sokat megengedtem és elnéztem neki. Szófukar, zárkózott volt így kevés barátommal tudott szót érteni. Én megismerkedésünk óta rendszeresen versenyeztem egy technikai sportban. Innen is szeretett volna teljesen kivonni. De mivel az elején vak voltam, így mindent engedtem mert hosszú távon gondolkodtam.

Szétköltözés után azért még volt pár próbálkozásunk. Volt, hogy majd egy hetet együtt voltunk minden nap, de az utolsó nap eszébe jutott, hogy már nem tudna bízni bennem és akkor inkább mégsem kellene ezt folytatni. Többszöri próbálkozás és majd két év után nálam betelt a pohár. Időközben kisebb kapcsolat jött-ment mindkettőnknél, de folyton feltűntünk egymás életében. Volt amikor én voltam szabad és ő foglalt, de fordítva is. Akkor mondta, hogy vár rám és szeret, csak éppen mire szabad lettem már sehol nem volt, mert jött egy új pasi neki! Na erről ismét ennyit, gondoltam. De eljött az idő, amikor úgy éreztem, végre el tudom engedni és le tudom zárni ezt az egészet magamban egy életre. Azzal váltam el tőle, hogy most utoljára mentem hozzá és itt a vége. Túl sok időt áldoztam be miatta, arról nem is beszélve, hogy elszalasztottam több normális lányt is a remény után futva. Egyszerűen nem tudtam senkit sem szívből szeretni sokáig és nem tudtam úgy szerelembe esni, mint akkor Dórival. Sajnos akaratomon kívül befásult lettem és nagyon nehezen tudtam újra önmagam lenni, de végül sikerült.

 

Azóta nem beszélünk semmit, nem tartjuk a kapcsolatot. Eljegyzése volt, remélhetőleg azzal akit tényleg meg is fog becsülni.

Én pedig jó pár elrontott kapcsolat után végre megtaláltam azt, aki eddig soha nem látott érzelmeket váltott ki belőlem. Minden elvárásomnak megfelel és nincs az a szó ami megmérgez mindent, a DE.  Az átélt szenvedéseknek is megvolt az értelme. Sokat tanultam a hibáimból és a helyzetekből. Így most már teljes energiával próbálom a legjobbat adni annak, aki megérdemli.

 

A tanulság. Igenis tudni kell elengedni a másikat ha érezzük nem az igazi már a kapcsolat. Lehet nagyon fog fájni, de jobb, mint átvertnek és kihasználtnak lenni. Másfelől pedig bármennyire is nehéz, tudni kell túllépni rajta, mert lehet olyat szalasztunk el akinek adva szeretetünket örök boldogság vár ránk. Én szerencsére nem szalasztottam el életem legnagyobb csodáját. Ti se tegyétek!

 

L.