A másik kedvencem az az, amikor egyszer közölte, hogy neki kihívás kell egy kapcsolatban, miért vagyok vele jófej magyarul.
Üdvözletem!
Úgy döntöttem megosztom egy nagyon bájos szakítás történetét, mert most érzem úgy, hogy na. :)
Egy kicsit hosszú lesz, de jó szórakozást.
Pár hónapja, február végén lett vége egy kapcsolatomnak, amiben életemben először tényleg szerelmes voltam, de úgy igazán.
(Előtte volt már egy 10 hónapos kapcsolatom, első szerelemféle, amiből 8 hónap volt kb a szép, és annak a vége is megér egy misét, de majd máskor.)
Szóval adott a lány (én) tavaly nyár végén, akkor még 18 évesen, és a fiú aki 19 volt, hála az internetnek, megismerkedtünk.
Ismertem már régről, de az életem egy kicsit bonyolultan alakult, úgyhogy eltűnt a szemem elől, de most újra színre került.
Csodás fővárosunkba jöttem továbbtanulás céljából, ő is, amit akkor egy jelnek vettem, mert Pest közelében sem tanult előtte, elkezdtünk találkozgatni, és egy hónapos kerülgetés után én már nagyon tudtam, hogy kell nekem, és mint a mesékben, össze is jöttünk.
4 hónapig sem tartott a járás, de 3 hónapig nagyon boldog voltam. Vagyis... azthittem, utólag visszagondolva igen csak tarkón csapnám magam, hogy hülyelány mit művelsz, de a szerelem vak...
Akkor kellett volna kidobnom, amikor romantikusan közölte, hogy szeret, de nem érzi magát jól a kapcsolatban, mert ő ilyen meg olyan. Nagyon büszke férfiember(nek hiszi magát a lelkem), pedig még nagyon gyerek. Karácsonyra gyűrűt kaptam, hihetetlenül tökéletes a téli szünet, kivéve a szilvesztert, ahol végül benyögte, hogy nem illek a barátai közé. Beszélgetni az elején még tudtunk, de aztán valahogy nagyon nehezen, vagy sehogy. Ha próbáltam valami lelkisebb témát feldobni leosztott azzal, hogy mi ez a szentimentalizmus, meg hogy ő ugyan el nem mondja a problémáit, mert ugye FÉRFI, meg nem akar engem traktálni vele, legalább akkor legyen szép és jó ha együtt vagyunk. Aha. Köszi. Amikor találkoztunk én érdekes módon örültem neki, ő meg egy mosolyt alig eresztett meg, meg ez a baja, meg az... a sok fű. :D Na és a haverok... Szörnyű.
A másik kedvencem az az, amikor egyszer közölte, hogy neki kihívás kell egy kapcsolatban, miért vagyok vele jófej magyarul. Oké, ha a pasiknak az kell, hogy rettegjenek egy kapcsolatban, ugyan mikor csalja már meg őket a nő, hát akkor tessék. Megkapta a kihívást, olyan voltam mint a jég... Akkor jött hogy mibajom... :)
Volt olyan is, hogy Angliába megy, világgá, meg ilyen faszságok. Ez annyira jellemző a pasikra, de miért? Menjenek világgá, haha, attól úgyis jobb lesz.
Aztán az utolsó előtti találkozónkon már tudtam, hogy ebből gáz lesz, röhögve közölte h megkéselték meg mittudomén, haverokkal kurvanagyot partizott, hát dejóneki...
Kicsit elment a kedvem a viselkedése miatt tőle, így hazafelé vettem az irányt, aztán másnap végül megint találkoztunk. Romantikus séta a várba, elmondtam, felnőtt fejjel higgadtan, hogy mit és hogyan lehetne megoldani, szeretem bla bla bla. Annyira vicces, hogy én mennyire komolyan vettem, és hányszor kaptam azt, hogy mennyire gyerekes vagyok....
És most jön a legjobb.
Felérünk a várba, elmondtam amit szerettem volna, támasztja a falat, és közli, hogy nem szeretném folytatni.
Az agyamnak off, MIII VAAAN? Ezért kellett felsétálni?
Ledöbbentem, közöltem vele, hogy most azonnal tűnjön el. (Tudtam, hogy kifogok borulni.) De ő nem neem, nem hagy itt. (Biztos félt, hogy leugrom... haha)
Egyszer pedig elindult, de aztán visszajött, na ekkor a sírás az végképp kitört, tudom tudom szégyen és gyalázat, de akkora fájdalmat nem éltem még át, mint akkor. Se kép se hang, olyan rosszul lettem, hogy majdnem mentőt hívott. És az utolsó döfés, utolsó ölelés, utolsó csók... stb.
Jött még egy kis hiszti, tudom nem szép, de nagyon rosszul esett, és a legutolsó pillanatig bíztam, hogy rendbe lehet hozni.
Utána volt még egy hét "haladék", senki nem keresi a másikat, és majd egy hét múlva ugyanott beszélünk, hát másnapig bírtam, elég undorító szöveget dobott ki msn-re, miután én közöltem vele, hogy soha többé nem akarom látni. Kiborultam, nyugtató, sírás, túlhajtottam magam, ami kell.
Eltelt egy vagy két hét, amikor (tudom, megint gáz, de nagyon szenvedtem) ráírtam egy idióta ürügy miatt, ami tényleg fontos lett volna, de hát kiszaladt még egy két ez az a számon, kiléptem, pár nap múlva egy levél fogadott. Hogy én mégis mit képzelek, meg milyen jót röhög rajtam, stb stb... és a LEGSZEBB ÉS AMIRE A LEGBÜSZKÉBB LEHET, hogy megfenyegetett a következővel: ha a haverjainál oltogatni merem, kitapossa a belem. :D (Kár, hogy kitöröltem, ezt a levelet kellett volna körbeküldeni az összes ismerősének, de akkora görény nem vagyok.) Sokkot kaptam, még szólhatok a haverjaimnak, hogy intézzék el, de nem ér annyit. :D
Pár hónap múlva mit hoz a sors? Szülinapom után x nappal kapok egy smst, hogy soksokboldogszülinapot blabla. Na, ez a röhejes már. :)
A gyűrű most fog a Dunában landolni, és utólag örülök, hogy megszabadultam egy ekkora gyökértől, csak sajnos tönkretette a bizalmam bárniféle hím felé, úgyhogy ennyit a nagy szerelem témáról, majd egyszer mákom lesz. 19 vagyok, amiért ekkora hülye voltam tudom, vascső, de ennél már csak jobb jöhet. :)
További szép napot!
Zs
Az utolsó 100 komment: