Azóta már a negyedik barátnőnél tart, ugyanez a forgatókönyv mindegyiknél.

 

Keresed, de nem találod az igazit? Szakíts magadnak új szerelmet!

Közhelyes vagy sem, régóta olvaslak titeket, és régóta le akarom írni a történetemet. 20 éves lány vagyok, történetünk idején 18 éves voltam. Az akkori barátom, nevezzük őt F-nek, ekkor 23 éves volt. Öt év kicsit soknak tűnt ugyan,de ne csipogjon senki, nem emiatt lett vége a kapcsolatunknak. Akkoriban léptem ki egy 13 hónapos kapcsolatból, ami ilyen fiatalon nekem kicsit soknak és komolynak tűnt, mivel a fiú már az eljegyzést emlegette, örültem a szabadságomnak, és rengeteget randiztam. Az egyik randipartneremet jelöltem be épp az iwiwen, de előtte megnéztem a közös ismerősöket, mivel az nem volt, a "legrövidebb út" -ra kattintottam. Ekkor találtam F adatlapjára, és mivel nagyon tetszett a profilképe, megnéztem a többi képét is. Minden rendben valónak tűnt vele, és mivel semmiféle komoly kapcsolatom nem volt akkoriban, felvettem msn-re ismerkedési szándékkal. Már aznap elkezdtünk beszélgetni, szimpatikusnak tűnt, de mint kiderült volt barátnője. Én ezek után úgy voltam vele hogy akkor ez itt ennyi volt, de ő folyamatosan írogatott, hogy ő már nem szereti a barátnőjét, és találkozzunk, de szerintem ez nem korrekt, úgyhogy megírtam neki, hogy ha szakít a barátnőjével,akkor talán találkozom vele. Kábé egy hónapig tartott míg összeszedte a bátorságát hogy szakítson a lánnyal, és ezek után nem sokkal belementem a találkozóba. Tudom, hogy gyanakodnom kellett volna hogy velem is ez fog történni,de innentől kezdve 5 hónapig minden olyan volt mint egy tündérmesében. Rengeteg időt töltöttünk együtt, ő a tenyerén hordozott, azt mondta soha nem érzett így senki iránt, elhalmozott mindennel, és nagyon boldognak tűnt. Egyetlen fekete pont a képben az édesanyja volt aki 15 évesen hagyta el a családot, de már azelőtt is zűrös volt a helyzet a családban (tippjeim szerint az anyukának mániákus depressziója volt/van, ugyanis senki nem tudja él-e még egyáltalán, mert azóta nem jelentkezett), ennek nyomait ő abszolút magán viselte, nagyon ragaszkodó volt, nagyon nem akart erről beszélni, ami elég furcsa volt. Aztán szép lassan elkezdett hanyatlani a kapcsolat: elmaradoztak a megszokott sms-ek, hirtelen kevesebb ideje lett. Ez még annyira nem volt borzasztó, de ezután nem sokkal újra elkezdte az egyetemet, és semmi másról nem tudott beszélni ezen kívül, egyfolytában csak az előadásairól beszélt, a tárgyakról, arról h mennyit kell majd tanulnia. Ekkoriban elkezdett hétvégén otthon maradni,hogy ő "tanul" (2 héttel egyetem elkezdése után?), aztán meg azzal jött,hogy ő beteg, és ő nem tud találkozni velem, pedig megígérte, hogy táncolni fog velem a szalagavatómon,de jó,ha két próbán ott volt. Ekkor kezdett gyanús lenni a dolog, és mint kiderült, van az egyetemen egy lány,akit ugyanazzal a szöveggel etetett, mint engem anno, hogy ő már semmit nem érez a barátnője iránt, de nem mer még szakítani...csak a hölgyemény nem volt olyan korrekt mint én, és belement a dologba azonnal...Milyen érdekes,hogy hirtelen nem ért rá hétvégén! Persze mondanom sem kell,szakítottam azonnal, nem mondanám hogy meghatotta a dolog :D Azóta már a negyedik barátnőnél tart, ugyanez a forgatókönyv mindegyiknél. Az egyiket megpróbáltam figyelmeztetni, de azt hitte, féltékeny vagyok, később bocsánatot kért hogy nem hitt nekem.... Én azóta boldog párkapcsolatban élek, ezt i csak azért írtam le, hogy a többi lány tanuljon belőle.