értékellek mint embert

Az általános iskolai nagy szerelmek mindig észrevétlenek maradnak, és a rút kiskacsákból is mindig csodaszép hattyú lesznek. A nem-összejövés is a szakítás egyik formája?  

Egyik este a haverokkal buliba indultunk. Nem a szokásos, tivornyázós-berúgós este volt, hanerm igenis konszolidált, nyugis és kimért. A buli azért volt különleges, mert bankároknak volt rendezve, és a bankárokon kívül ott volt mindenki más is, persze, akiket a bankárok is meghívtak.

Az új mediterrán hangulatban létrehozott szórakozóhely zsúfolásig tele volt gytönyörűnek tűnő lányokkal és magára sokat adó fiúkkal. Voltak öregebb férfiak is, olyan nagycápa-félék, akik nagyon drága parfümillatot árasztva maguk körül kábították titkárnőjüket, vagy kozmetikusukat Versace öltönyükben. A helynek bizonytalanság szaga volt.

A táncparkett egy élő izgő-bolygó hangyabolyhoz volt hasonlatos. Vonagló női testek a büszkén kihúzott fekete zakós hímek körül. Pazaron szóló hangfalak, ringató ritmusok. A káprázat teteje a reklémfeliratos t-shirtben táncoló go-go girls, ügyet sem vetettek az alattuk bámészkodó kenevész kölykökre, akiknek csak ehhez volt bátorságuk.

A szexuális libidók összehangolása nagyon fontos egy kapcsolatban, nemrég olvastam ki Abby Lee Hol jár az eszem című könyvét. De jól értem, hogy a lány szerint a napi háromnak elégnek kellett volna lennie, és a fiú ennél többet akart, amire ő már nem volt képes? Mert azért az már durva.  

Régóta olvasom a blogotokat, de csak most szántam rá magam, hogy leirjam az én egyik nem kevésbé fura történetemet, amiben nem szégyenlem bevallani nagyon pofára estem, de hát szerintem még mindig nekem van igazam. De hát akkor ezt majd eldönhetitek ti is.... Kiváncsi vagyok ha valakivel szakitottak-e még ilyen alapon?
Két évvel ezelőtt történt, amikor egy tánctáborban találkoztam a szóban forgó pasival, ahogy megláttam kiszemeltem magamnak, nagyon szép volt, kedves, és még táncolni is nagyon jól tudott. Számomra épp tökéletes, amikor beszélgettünk, nagyon egy húron pendültünk. Hamar összemelegedtünk, viszont a tábor után relativ messze kerültünk egymástól, ő a fővárosban tanult, én akkor még nem. Forrt azért a szerelem, minden tökéletesnek tűnt, néha nehéz volt elviselni a hiányát, de általában hétvégéken találkozgattunk. Igy ment a kapcsolat egy évig, engem egy dolog bántott, márpedig az, hogy amikortalálkoztunk, tehát az olyan két nap per hét, majdnem egyfolytában szexeltünk, az ő kezdeményezésére, és néha még aludtunk is.

Gusztustalan, undorító visszataszító, gyomorforgató történet következik, nagyon remélem, hogy tényleg csak a városi folklór része, és a zakójukat trikóval hordó, kocsikulcsot mutatóujjukon pörgető alakok nem így szakítanak.

Sziasztok!

Nem saját élmény - szerencsére -, de mindenképpen a városi folklór része, ezért megőrzendő, ha másért nem, elrettentő példaként.

Egy volt gimnáziumi évfolyamtársam és annak ismerőse mindig együtt csajoztak. Pénzük volt, tehát válogathattak a nőkben, ennek ellenére, vagy talán éppen ezért, nem igazán kedvelték a hölgyeket, mondjuk inkább, hogy használták őket.  Ahogy az látható, nem éppen egészséges lelkivilággal indultak neki az életnek, így nyilván meglepődtek, amikor egy lány mégis ragaszkodni kezdett valamelyikükhöz. Az persze még borzalmasabb és elviselhetetlenebb volt, ha ők kezdtek kötődni valakihez. Bárhogy is adódott, előbb-utóbb eljött az a perc, amikor úgy érezték, szakítani kell.

A hosszú hétvége előtt egy olyan szakítás jön, amihez kénytelen voltam fiúszopat-lányszopat címkét adni. Az szó nélkül lelépés is a szakítás egyfajta magasiskolája, ha úgy vesszük.

szolgálati közlemény1: nektek kimegy rss-be a poszt?

szolgálati közlemény 2: a négynapos hétvégén ünnepi nyitvatartással dolgozik a szakítósblog, napi egy poszt várható a kora délelőtti órákban.

Ha már be lehet írni olyat is, hogy 'megmutatta a lepkegyűjteményt, és nem fektetett meg', az én sztorimban legalább van szex. Mivel párszor már kommenteltem, és hogy megnehezítsem a dolgotokat, nem használok neveket! Ráadásul olyanok is olvassák majd ezt, akik már hallották személyesen, és felismernek. Kérem őket, hogy tartsák vissza az információkat a személyemre vonatkozóan!

Immár 3 éve történt, hogy a legjobb barétom hivatalos volt egy buliba, olyan emberek közé, akikkel még soha nem találkozott, mert ez egy 'internetes közösség' volt. A játék, amit játszottak a Hóditó nevű stratégiai játék volt, aminek különlegessége, hogy csakis számokat látsz, ez kb. olyan, mint parancssorban 3D-s lődözősöset játszani.

Mint tipikus pasi, egyedül - és főleg nem józanon - nem akart odamenni, így felhívott, meglátogattam (ami nem volt annyira nehéz, figyelembe véve a tényt, hogy a szomszédban lakott), jól berúgtunk, majd elindultunk együtt. El nem hiszitek, mennyire kockák voltak azok a népek, kb. az volt a bemutatkozó szöveg, hogy 'Átengeded 10 000 lovasomat a területeden?'. Amikor mondtam, hogy lóf@ßt, még országom sincs, már nem is akartak beszélgetni velem.

20 éves, szőke, kék szemű festő-rajzoló-drámaíró, aki a drámatábor után annyit elmélkedik, hogy napok alatt éveket öregszik, de az msn-ező gimnazistákra bukik. Ez borzalmas. Kedves posztíró menekülj!

Sziasztok!

Most már nem bírom ki, és én is megosztom veletek életem legdurvább szakításának történetét...kicsit hosszú lesz, de van benne szerelem, dráma, árulás, sírás és szeretés.

21 éves lány vagyok, előtte már volt egy hosszabbnak mondható kapcsolatom, aminek a vége ilyen „tányérdobálósra" sikeredett, gyűlölködve váltunk el, nagyon kiborultam. Akkor azt hittem durvább nem jöhet. Tévedtem.

Három éven keresztül hevertem ki, aztán jött a nagy Ő (20)! Egy szép nyári este bemutattak minket egymásnak. A fiú minden nő álma: szőke haj, kék szem, nagyon helyes, baba arc borosta…hm…egyszóval szép fiú, tök jó stílussal. Drámaíró, ami az élete minden szegmensére kihat. Kb. 3 hónapig tartott, mire kitalálta, hogy igen ő tényleg szeret és velem akar lenni.

Elárulom a titkot: borzalmas dolog magas lánynak lenni! Már hatodikban én voltam az egész osztályból (értsd: nemcsak a lányok között!) a legmagasabb, és a gimnáziumban is végig azon paráztam, hogy kivel fogok keringőzni a szalagavatón, aki magasabb lesz nálam magassarkúban. A nagybetűs Szerelemben nem szabadna számítania a magasságnak, és tényleg szemét a lány, hogy ez a legfőbb indoka a kapcsolat ellen, de nem tudom nem megérteni. Azért persze fiúszív - lányszopat.

Üdv!

Leírtam én is egy történetemet a sok közül, talán érdemesnek találjátok a közlésre. Történt ugyan kacifántosabb dolog is velem életem során, de azt hiszem ez az, amelyiket megéri megosztanom másokkal. Szakítás ugyan nincs benne, de durva lekoptatás igen. Na meg van benne nem várt fordulat is, egyeseknek reményt is adhat, mégha egyébként az egész kicsit keserédesre is kerekedik a történet a végén. Bocsánat, ha picit zavarosnak tűnik, de végülis maga a kapcsolat is az volt.

Szóval az egész a főiskolával kezdődött, egészen pontosan a főiskolai élet kezdetével. Szokott ugyebár lenni régebben mindenféle vicces-humoros (újabban homoerotikus, pornográf, live anyagcserés) esemény ilyenkor, amivel a felsősök megpróbálják bevezetni a kis kezdőket a főiskolai élet rejtelmeibe. Na hát egy ilyenen történt, hogy megláttam egy szintén elsős lányt, aki az egyik feladat megoldásánál (dinnyéből kellett faragni valamit) pont velem szemben guggolt.

Volt már szó arról a blogon, hogy vannak olyan kapcsolatok, amelyek valójában véget nem érő szakítások. Hagyjatok fel ezzel a hülye műfajjal, olvassátok el, hogyan járt a levélíró, és hogyan látja, hogy mikor kellett volna nemet mondani - még időben.

Sziasztok!

Régóta olvasom a blogot, hát eljött az idő és rászántam magam, hogy a kacifántos történetemet megosszam veletek. Előre is bocsánat, de hosszú lesz.

Mindenkinek az életében van első igazi szerelem, hát nekem azt hiszem, hogy ez volt az. A story még így sok év távlatából is érhetetlen számomra, kíváncsi vagyok a ti véleményetekre:

Én: lány, 20 éves főiskolás
Ő: fiú, 26 és dolgozik

Főiskola, baráti társaság, buli, haverok stb... Egy fantasztikus társaságba csöppentem, rengeteg barátom-haverom volt, sosem voltam egyedül, szóval nagyon jól éreztem magam a bőrömben. Épp egy csalódás után voltam (az nem érdemel egy posztot:) ) és nagyon nem akartam pasit, csak bulizni és max. flörtölgetni. A társaságunkban volt egy srác, nevezzük X-nek. Csendes, zárkózott, nem is igazán ismertem. A barátaim hívták fel rá a figyelmemet, hogy már régóta tetszem neki, mi lenne ha lépnénk már valamit, hát mindketten egyedül vagyunk, szép pár lennénk. Nagyon nem akartam! Pár héttel később, mikor rájöttem hogy minden barátnőm bepasizott, hirtelen meggondoltam magam (talán még jó is kisülhet belőle alapon), és úgy intéztem a dolgokat, hogy legyen alkalma X-nek próbálkozni. Hát nem tette. Ez többször is megtörtént, ült velem egy asztalnál, de kb az időjárásról beszélt, nem arról, hogy akarna tőlem valamit. Totál kiakadtam rá, mert közben a barátaim meg folyton arról győzködtek, hogy hát tényleg nagyon odavan értem, biztos csak félénk, de nekik már többször mondta hogy így van... Na jó, legyen mégegy alkalom. Buli, ő is én is ott, ittunk is, szóval gátlások ledobva, és az este végére összejöttünk. Csak úgy. Tánc, beszélgetés, csókolózás, hazakísérés, következő randi megbeszélve, minden szuper.

Hát ennek a kis rövidkének nem is kell felvezetés, minden nagy arcnak kijárna egy ilyen pofon, fiúk, legyen tényleg lepkegyűjteményetek, meg bélyeggyűjteményetek, meg minden ilyesmi amit mutogattok.

Egyszer voltam színházban egy fiúval, aki nem ismerte fel Mádl Ferit, majd ezt azzal magyarázta, hogy ő nem volt szavazni akkor, amikor meg kellett választani. Göncz Árpád nem játszik olyan fontos szerepet a szakításban, mint a meg nem kapott gésagolyók és a párizsi által eláztatott szendvicsek. Hosszú sztori, és körülményes stílus alert!

Történetem a múltban játszódik, akkor, amikor Göncz Árpád volt a köztársasági elnök. Mielőtt elriadnátok, rögtön kijelentem, hogy a politikának semmi köze az egészhez, sőt, sajnálatomra Árpi bácsi sem tudott mindeddig a titokról, de ahogy majd az események sorjáznak, a döntő pillanatban kulcsfontosságú szerepet fog kapni az ő pozíciója.

Mielőtt azonban magát a párkapcsolatot mesélném el, tartozom annyi önvallomással, hogy nem szívesen beszélek magamról, befelé forduló típus vagyok, talán azért, mert sokak szerint nem vagyok egy matyó hímzés. Azt azért hozzáteszem, hogy mégsem annyira vészes a helyzet, hiszen ha viszonylag felöltözöm, akkor a látványom megközelíti a neandervölgyit alulról, sőt, ami habtestem kipárolgásának területét illeti a levegő kémiai összetételének megváltozása vonatkozásában az érzékszervi ingerküszöb fölött, az bizonyosan nagyobb, mint az ősemberé bármikor is lehetett egy verítékes mammutvadászat után.

Annyi máris kiderült hát, hogy egymásra találásunk még akkor kezdődött az interneten, amikor kevesen használták ismerkedésre ezt az eszközt, s ebben az úttörő korszakban még csak egyre erősödő sejtés volt az, ami mára már bizonyosság: a neten társat kereső női egyedek két csoportra oszthatók. Az egyik csoportba az érzelmileg retardáltak tartoznak, a másikba pedig a szexuálisan retardáltak. Ráadásul a két csoport tagjai 80%-ban azonosak.

Hiába süt a nap, leszarom. Vannak pillanatok, amikor az ember küzd, bízva bízik, de felesleges. Játszmázunk, minden egyes nappal és éjszaka, és délután a legnehezebb, ahogy Rachel mondja. Mi az a határvonal, ahonnan már nincs vissza és a Jóbarátok sem szórakoztat?

Képet innen loptam

Kedves Blogszerkesztők!

Ime egy sztori (naná, hogy az enyém). Mindenki okulására. Előrebocsátom, a nők is ugyanolyan balfékek, mint a férfiak :-) Játszmázunk, játszmázunk.... csak épp minek?

Előzmény. Hónapok óta tartó ismeretség, klasszikus randik az elején, aztán a Férfi közli, hogy ő most nem tud, nem akar komoly kapcsolatot kialakítani. Ő most tombol, hajtja a vére. Ez van és kész. De azért Nő és Férfi találkozgatnak (való igaz, Nő unszolására), azok a pár órák harmonikusak. Egyébként napi msn-kapcsolat,, órákig tartó beszélgetések mindenről. Nő belenyugszik, hogy ez csak erről szól. Mit tud tenni, belemegy.

Egyik délután Nő felhívja magához a Férfit, de az épp úton van egy haverjához. A Nő még egy sms-t ír - igen elítélhető módon -, hogy jót tenne vele, ha feljönne hozzá, mert kell a boldogsághormon és így nem megy a tanulás. Férfi nem válaszol. Másnap reggel msn bekapcs, Férfi egyből ráköszön Nőre, és íme: