értékellek mint embert

Klasszikus eset nóri76-é, bár a barackszedő tábor valami olyan tréfája az univerzumnak, mint a körömpörkölt. De azért lássuk be, borzalmas dolog ez a kedves szó, nehéz tolerálni. Kedvesnek nevezhető a kedves, ha nem is kedves, hiszen megcsal? - ez a mia nyelvfilozófiai kérdésünk.

most találtam meg az oldalt, tetszik. azt hiszem, tudom gazdagítani a gyűjteményeteket én is.

tizenvalahány éve volt a dolog, egy csodaszép "két szék közt a pad alá"-eset.
egy szórakozóhelyen megismertem t.-t. hát ő volt az első egyéjszakás kalandom, bevallom. el is szégyelltem magam másnapra, el is akartam oldalogni tőle észrevétlenül, ám elkérte a számomat. elkezdtünk randizni. laza egy hónapos dolog volt, mikor azon a bizonyos szórakozóhelyen megismertem sz.-t. nem is tudtam hirtelen, melyiküket válasszam. végül sz. mellett döntöttem. t.-vel telefonon tudattam a hírt, pedig ő akkor már komolyabbra fordulónak hitte a dolgunkat, mert egy csodaszép vadvirágcsokorral indult a velem való lehetséges talira. mint utóbb megtudtam. aztán persze az első kukába helyezte el...
sz.-be beleszerettem, de nagyon, nem tűnt fel, hogy csak szórakozik velem. ő akkor egy farmerboltban dolgozott eladóként. panaszolta, hogy egyik kolléganője rászállt, nem hagyja élni, minden dolgába beleköt, nehezen bírja így a légkört. (én akkor cukrásztanuló voltam.) mindegy, elvoltunk, ő bírta a munkahelyi gyűrődést, én meg az egyoldalú rajongásommal voltam elfoglalva, így ment 1-2 hónapig. aztán a "kedves" barackszedő táborba ment és összejött egy másik lánnyal... már nem is tudom, hogy tudtam meg. talán telefonon mondta meg?????????
nagyon rossz volt. akkor aztán pasi nélkül maradtam. t. még hívogatott, főleg éjjelenként, mert ha berúgva mentek haza a koliba, ahol lakott, mindig nagyon egyedül érezte magát és vágyakozott utánam nagyon.
így lelki vigaszt nyújtottam neki, immár facéran. újabb nyáresték, újabb zenés-táncos helyek, sz. barátjával. egyszercsak sz. is jött... elhagyta a lány, akire engem barackszedés közben lecserélt.
kezdjük újból. nekem sem kellett több. jó. újabb 1-2 hónap happiness, eljött az évvége, kedvesemék céges karácsonyt is tartottak a farmerboltban. az említett kekec kolléganővel a helyzet ekkorra már rendeződött, olyannyira, hogy a párom őt húzta ajándékozáskor. mit is szeret a lány? hát a túró rudit. kéne neki egy monumentális túró rudi! ugye, kézenfekvő, hogy cukrászként kinek kellett ezt megcsinálnia? persze, hogy nekem. aztán jött a szilveszter. közös buli az almássy téren. picit tudatmódosult állapotban eszméltem, hogy sz. nincs sehol és mindjárt éjfél. a barátjával és idegenekkel koccintottam végül. hajnalban aztán megtudtam, kedvesem lelépett a cége vállalati bulijára és ott új párjával - utódommal - hát persze, hogy az egykori kiállhatatlan kolléganővel mulat!
nem láttam a fájdalomtól. zsibbadtam reggelig. jan. elsején felhívtam és lezártuk a dolgot.
happy end:
tavasszal színházba mentem egy este és mivel nem volt hol aludnom, t. felajánlotta, hogy náluk a koliban még elférnék. (nem minden hátsó szándék nélkül)
akkor újra kezdtük. hat és fél évig tartott.

(már majdnem annyi ideje vége is.)

bocsánat, ha hosszú volt.

nora76

14:44-kor kaptuk a levelet Andristól, aki ezek szerint 14:24-kor szakított. Első lépésként nekünk írta meg történetét, mi azóta megdöbbenve nézzük a monitorunkat. Andris fájdalommal búcsúzik szerelmétől. Mindez néhány sms miatt. Kivételesen ne szórakoztató posztra számítsatok, hanem Frei Tamás-i értelemben vett rideg és kegyetlen valóságra, ami elpusztítja az embert.

Sziasztok,

Úgy 20 perce történt a dolog.

3 éves kapcsolatom telefonjában hétvégén találtam 1 pár smst (nem szoktam nézni, tök mást kerestem benne) 1 másik fiútól, elég erotikus töltetűt, ismétlést kérve (értsd: jó volt hozzád bújni, szeretném, ha itt lennél megint, és szeretgetnénk egymást…) .

Én hülye ma taliztam a lánnyal és rákérdeztem, hogy mi is ez.

Reakció: “semmi”.

Párszor még próbáltam kérdezni, de minden alkalommal a semmi volt a válasz.

Egy elszívott ciginyi időt vártam, majd mondtam neki, hogy szerintem ez nem kosher, és ha úgy gondolja, hogy van mit mondania, hívjon fel, nekem most mennem kell (elég szarul éreztem magam).

Válasz: jó, szia.

Hát, ennyi volt a 3 éves kapcsolatom, lehet, hogy én vagyok a hülye, amiért eddig nem feltételeztem róla ezt, dehát 1 kapcsolatnak nem szabad erre épülnie.

Ettől függetlenül lehetett volna annyi gerinc benne, hogy elmondja mi történt.

Fájdalmasan búcsúzok.

Andris
(mehet névvel, ha érdemesnek tartjátok rá)

A sportolónak szüksége van a szexre egyes elméletek szerint, ahogy a gyári élmunkásnak is. Mások szerint viszont nem kell szex a sport után/előtt. Bár erre is, arra is vannak példák a focivébék ideje alatt, de ezt most hagyjuk.

A gyárban szökkent szárba a szerelem, mintha csak Rákosi Mátyás mondaná tollba ezt a szép posztkádári sztorit.

Más: Egyik nap felhívott valaki, aki legutoljára a Mos Def után tűnt el az éjszakában, de ez annyira nem fontos, hagyjuk, szóval mondta, hogy nem mer küldeni sztorit, mert ráismernek, pedig állítólag többször megszívatták már a fiúk. Miért ez az történet? Mert mindenkit bátorítunk, hogy küldjenek bátran történeteket.

sziasztok!

Ez nem egészen szakítás, mert nem voltunk együtt, inkább egy kis kaland. Történt egyszer, hogy megismerkedtem egy lánnyal abban a városban, ahol tnulok és ahol (mint utóbb kiderült) ő is tanul. Nyár volt és mindketten egy közeli gyárban dolgoztunk. Én éppen előtte kb egy hónappal szakítottam a barátnőmmel, szal épp kezdtem úgy érezni, hogy ideje megpróbálni valamit.
Szóval megismerkedtem a lánnyal, nevezzük Andinak. Találkoztunk a gyárban, az egyik éjszakai műszak után hazakísértem. Legnagyobb meglepetésemre ugyanabban a kollégiumban lakott, ahol én, szóval csak egy emelet választott el tőle. Egyre többet találkoztunk, majdnem minden nap. Egy hét elteltével nekem haza kellett jönnöm Bp-re, mert a csapatomnak meccse volt. A lány egyébként egy kb 100kmre található városban lakik. Megkérdeztem, csak az illendőség kedvéért, hogy nincs-e kedve megnézni a meccset. Hangsúlyozom, egy hét ismerettség után. Legnagyobb megdöbbenésemre és örömömre azt válaszolta, hogy persze. Nah eljött a meccs napja, ő feljött, és a meccs után indítványoztam, hogy mi lenne, ha nem menne haza, hanem mondjuk sétálnánk egyet. Kicsit később rájöttem, hogy mecs után mindenhez több kedvem van, mint sétálni, ígyhát hazafelé indultunk. Szépen mondtam, hogy jöjjön, aludjon nálam. Lakás üres, minden ok. Mondta, rendben.
Hazaérünk, beszélgetünk, reggel 4 körül pedig lefekszünk aludni egymás mellé az ágyamban. Én elkezdek próbálkozni, ő visszautasít. Mondom, rendben is van, ezt így illik. Még egyszer próbálkozom, mást már nem utasít vissza, hanem fogadja a közeledésem. Elkezdem simogatni, csókolgatni, minden kezd alakulni, mikor egyszercsak (én hülye, hogy nem tudom befogni a pofám) megkérdezem, hogy élvezi-e. Aszondja, nem. hümm. Azért megkérdeztem, hogy akkor mi a fenének csinálja. válasz: Merrthogy mindig ez van, hogy ő nem akarja, aztán rákényszerítik, aztán megtörténik, és ez neki nem jó. Mondtam neki, hogy azért nem ártott volna, ha szól, mert nem akarom megerőszakolni esetleg. Nah ő lecseszett engem, hogy miért voltam olyan erőszakos, én meg lecsesztem őt, hogy mégis mire számít, ha egy hét után befekszik valakinek az ágyába. Szóval jól összevesztünk, és reggel 5kor elindult hazafelé egyedül, én meg hagytam, hagy menjen.
Nah nagyjából ennyi történt, néhányszor találkoztunk még, én próbáltam beszélgetni vele, mert utálok rosszban lenni valakivel, de ritka bunkó módon viselkedik velem. Ki érti ezt? =)

Nah sziasztok

A lány, aki a vicces céges körlevelekre egyedüliként reagál, az mindig szerelmes, akámit is csinál. Ki érti azt, amikor egy lány és egy fiú sokszor találkozgatnak, programoznak, flörtölnek, láthatóan mindketten tisztában vannak a berne-i értelemben vett emberi játszma tétjével és lényegével, de egyszerűen valami miatt nem tudnak továbblépni. Ilyenkor hozakodnak elő a múlttal, a félelmekkel, a sebességgel, meg mindennel, ami eszükbe jut ilyenkor. Többhónapi találkozgatás után csak kellett lennie ott valaminek. Beküldőnk kérdését szeretnénk mi is beleüvölteni a virtuális térbe: Ki érti ezt?

Megtetszett egy kolléganőm, akinek még a nevét sem tudtam. Kerestem közös ismerőst, találtam is ürügyet, hogy beszéljek vele, és egyszer, amikor munka kapcsán leveleznünk kellett, tettem fel neki pár kérdést. Nagyon kedvesen válaszolt, tele kacsintós szmájlikkal, meghívott az irodájába, megadta a számát is. Felhívtam, mert izgalmasabbnak találtam, ha csak halljuk egymást (állítólag a nők különösen szeretik az ilyesmit). Nagyon jól elbeszélgettünk, az egésznek volt valami flörtölős hangulata. Kiderült, hogy nagyon jó fej, jó humora van, bírtuk egymás stílusát is.

Aztán pár hétig hanyagoltam, mert előkerült valaki a múltamból. De aztán az kamunak bizonyult. Erre a kolléganőm jelentkezett. Mintha hiányoztam volna neki. Sokat szemeztem vele az ebédlőben, mindig nagyon kedvesen mosolygott és integetett, amikor meglátott, egyre többet írt, az összes vicces körlevelemre válaszolt (legtöbbször egyedüliként). Amikor egyszer mondtam, hogy megyek úszni, megkérdezte, jöhet-e ő is. Aztán ez nehezen, de össze is jött (szabadságra ment, aztán én mentem, beteg lett stb.). Minden jól alakult, együtt ebédelgettünk, egyszer vacsoráztunk is, jobb híján vásárolni is együtt mentünk, egy héten háromszor-négyszer is találkoztunk. Mindketten sokat sportolunk (bár mindketten mást), ezért nehéz volt egyeztetni, hogy mikor találkozzunk, erre volt is egy megjegyzése: ha ketten igazán akarnak találkozni, megoldják, akármilyen elfoglaltak is.

Nem akartam fokozni a tempót, mert tudtam, hogy pár éve vége lett egy 11 éves kapcsolatának, és azóta nem nagyon volt senkije, meg nincs is önbizalma. Összesen három hónap telt el az első levél óta, pár hete találkozgattunk intenzívebben, és addigra már olyan jó fejnek tartottam, hogy azt mondtam, várok én erre a nőre. És jól haladtak a dolgok, szerintem egyértelműen egy kapcsolat irányába, szóba kerültek a párkapcsolatokról alkotott elképzeléseink is, egymás különféle tulajdonságai, mennyire jövünk ki jól, ilyenek. Figyelmeztetett a hibáira stb.

Egy péntek este aztán moziba akartunk menni, de végül kirándulás lett belőle egy festői kisvárosba. Autóztunk, a CD-im között megtalálta egyik 16 évvel ezelőtti kedvenc slágerét, ugyanazokat a poénokat mondtuk ki, egész hátborzongató volt, és még az is kiderült, hogy a bankkártyánk PIN-kódja is ugyanaz! Vacsoráztunk, várost néztünk, rengeteget beszéltünk, nevettünk. Hajnali kettőre értünk haza, a kocsiban még beszélgettünk egy fél órát. Kérdezte, akarok-e még találkozni vele. Mondtam, persze. És ő? Hát, ahogy én, szerinte ő úgy nem. És nem is tudja, miért. Na, erre ledöbbentem. Még hozzátette, hogy nagyon közel állok ahhoz, amit akar, ezért is jött el velem az éjjel, de vele mindig ez lesz: nem tud túllépni egy szinten a férfiaknál. Ezért van annyi férfibarátja. Hazamentem.

Másnap váltottunk pár SMS-t. Még hívogatott is, meg a munkahelyünkön is többször keresett. Egyszer együtt sétáltunk, akkor már úgy szólt a sztorija, hogy ő "megijedt" attól, hogy én akarok tőle valamit. (Ezek szerint benne fel sem merült az egész? Hát szerintem nagyon nem úgy nézett ki.) Meg hogy nincs hozzászokva, hogy tetszik a férfiaknak. És nem igazság, hogy én a kolléganőivel barátkozom, vele meg nem. Mondtam, hogy nekem nehéz lesz barátkoznom vele. Ennyiben maradtunk. Ha együtt vagyunk, érzek valami kellemes vibrálást, feszültséget. Néha fél percig egymás szemébe nézünk. Nekem ez nem megy. Azóta nem keresem a társaságát (friss még a dolog). De úgy érzem, itt valami lehetett volna. Nagyon fura. Ki érti ezt?

Egy fiú megvallotta nekünk azt az esetet, amikor kidobott egy lányt, aki ráadásul külföldiül beszélt. Azóta is sajnálja. Mi sajnáljuk a lányt, főleg, hogy a fiú is küszködik bizonyos nyelvi akadályokkal.

Nem azokról a szakításokról akarok írni, amikor engem dobtak.
Olyan sok volt ... Azt sem tudnám melyiket irjam le. Persze
legtöbbször a baj az volt, hogy én többet akartam mint amit adni
akartak nekem.
Aztán benött a fejem lágya.

Szóval volt egy lány. Hívjuk "Roseanne" - nek?
Igen. Más nyelvü volt a csaj.

Idegenben voltam, teljesen normális dolognak tünt, hogy helybélivel
probálkozzak. Eleinte minden rendben is volt. Nagyon vonzott a csaj.
Valószínüleg most sem tudnék olyan dolgot mondani róla ami
taszít(ott). Szerelmes viszont nem voltam. Aztán egyre jobban kezdtem
azon gondolkodni, hogy milyen lenne vele a szüleimnél vacsorázni, vagy
hogy én legyek egy helyen a szüleivel. Tetszett a csaj, de nem éreztem
azt, hogy annyira tetszik, hogy a dolgoknak ebbe a felébe is
belemerészkedjünk.

Jött a karácsony, és a szilveszter. Kitaláltam hogy én haza kell
mennyek karácsonyra, és majd felhívom. Ezzel megúsztam ideiglenesen
karácsonyt, és már szilveszter járt a fejemben. Jó lett volna vele, de
valószínüleg csak kettesben.
Ugy éreztem a nyelv miatt kell szakítsak. Nem is tudom, hogy mit
mondtam neki végül, de külön szilvesztereztünk. Ujév elsö héten
összefuttunk. Mondtam, hogy meg kellene beszéljünk valamit. Éreztem,
hogy nem akarta ezt hallani, és ez nekem is rosszulesett.

Furcsa dolog történt. Megkérdezte, hogy a nyelvi akadály(ok) miatt
akarok-e szakítani. Foggalmam sincs miért mondtam azt, hogy nem. Nem
hazudtam. Egyszerüen nem gondolkoztam, örült ideges voltam, sajnáltam
a csajt is, és tényleg már csak túl akartam esni rajta. Lényeg, hogy
nem mondtam meg az igazat.

Talán jobb lett volna leülni vele, talán nem, nem tudom, csak ugy
tünik megérdemelte volna, hogy részletezzem. Sokszor dobtak engem, ez
volt az egyetlen eset, hogy én kezdeményeztem a szakítást. Azelött azt
hittem nincs rosszabb annál, ha dobnak. Nos, dobni sem olyan felemelö
érzés.

Többször nem találkoztunk.
Valószínüleg a válaszom miatt a csaj rosszabbra gondolt mint a
valóság. Sok mindenre gondolhatott.
Azóta nös vagyok és boldog, és tényleg nem bánom, vége kellett legyen!
De nem vagyok elégedett azzal ahogy történt.

Rosszul csináltam.
Egy picit azért figyeljünk a "szenvedö" alany(ok)ra is...

Három őrült, vibráló, színes, szagos, életközeli történet egy lánytól. Nem is pazaroljuk a szót, olvassatok, szavazzatok! Jut eszembe, milyen proli dolog ez a cseten ismerkedés.

Szavazás!
Melyik a legerősebb sztori?
1, Gumis
2, Pestre költözős
3, Csetelős

sziasztok!

néha-néha ránézek a blogra...gondoltam,én is megosztom veletek a 3 legszarabb szakításom.

1. Zsenge 17 éves koromban egy barátnőm révén megismertem egy szimpatikus srácot. 5 hónapig minden jól ment,majd egyszer csak az éjszaka közepén,úgy hajnali 1-kor kaptam tőle egy sms-t,hogy-szó szerint- kopjak le!:"Kopj le,te...!" Nem írom le milyen jelzővel illetett,mert a mai napig nem értem,miért jött az sms.1-2 napig kerestem,aztán lemondtam róla. Ő bevonult katonának,én meg a sulira koncentráltam. Egyszer amikor eltávon volt,összefutottunk egy szórakozó helyen,ahonnan elindultunk sétálni,majd lesmárolt.Szóval kibékültünk.Egyik este náluk romantikáztunk (gyertyák,stb...),majd reggel kikísért a buszhoz.1 hétre rá,megint elhívott magához,hogy vegyek óvszert,és vigyem el.Odaérek,leszállok a vonatról,megölelem,mire ő:
-Elhoztad?
-Mit?
-A gumit.
-El.De ezt most itt kell megbeszélnünkk?!
-Igen.Megmutatod,milyet vettél? (nem értettem,mintha nem látott volna ilyet...pff)
-Itt van.
-Kössz,ez jó lesz este.Na,megyek,mert vár a barátnőm,csá.

És elviharzott.Ha hiszitek,ha nem,először röhögtem.Aztán azért elég szarul esett.De végülis csak nevetni tudok rajta.

2. Még azon a nyáron megismerkedtem egy sráccal az egyik szórakozó helyen.Először a barátnőm után kellett rohannom,aki kiborult a pasija miatt,de 3 hét múlva újra találkoztunk ugyanott.Számot cseréltünk,2 hétig sms-eztünk,minden nap legalább 5-6-ot.Aztán 2 hétvégén találkoztunk,a 2.-on ott aludt nálam. Vasárnap este,kocsmázás és "egyebek" után fekszünk,és beszélgetünk:
ő:-Pestre akarok kölzötni.
én:-Jó,ha így érzed.Szakítunk?
ő:-Nem hiszem.Szerintem megoldjuk. (gondoltam én,hogy nem így lesz...úgyhogy el is fogadtam a dolgot)
én:-rendben.

1 hétre rá találkozunk a szülinapi bulimon ott,ahol megismertem,hátra megyünk,szex,aztán megszólal:
-Te,figyelj..ez nem fog menni.Nagy lesz a távolság,bla,bla,bla...
-Amúgy sem működött volna egy ilyen kicsi pénisszel a dolog:D:D:D
és visszamentem bulizni.Azon az éjszakán 3 pasival is kavartam,és örültem,hogy nő vagyok:)

3. Már 2-3 éve csetelgettem,de nem partner keresés céljából,amikor megismerkedtem egy sráccal.Eljött hozzám,dumáltunk...meghát persze szexet akart,de nem mentem bele.A lényeg,a lényeg...hogy 20 hónapig jártunk.Persze sejtettem én,hogy megcsal,amikor idegen lányok hívták,hogy miért késik a taliról,stb...de csak nyeltem.Aztán megkefélt egy annyira-de télleg,mindenki szerint-ronda nőt,hogy ihaj-csuhaj:) Miután megkefélte,felhívott,még a csaj lakásáról,hogy annyira szeret,meg stb...(tudni kell,hogy 2 hónapja kaptam eljegyzési gyűrűt tőle).Szóval..Felhívtam a hölgyeményt,és megbeszéltük,hogy elmegyünk a munkahelyre,ahol doglozik-elektronikus cikkeket árult- és elbeszélgetünk vele. Így is lett.Összepakoltam a cók-mókját..és elmentünk kocsival.Már messziről látott minket,hogy ketten vagyunk,de tovább gépezett,aztán a hátsó ajtó felé vettük az irányt,ahol a munkatársnője cigizett (a csaj egyébként sokszor falazott neki),és fellőkve őt,bementünk.És namit csinált ép??Hát csajokkal csetelt,és randira invitálta őket:) No,de,a párbeszéd:
szerető (rám mutat)-Ki ez?
srác:-Barátnőm.
én:-Már nem.
szerető:-Elfelejtetted,hogy van barátnőd?!Mondtam,hogy komoly kapcsolatot akarok.
És felpofozta a srácot.Én pedig otthagytam a cuccát,és leléptem a buszhoz.
Utólag tudtam meg,hogy a 20 hónap alatt legalább 6 nővel csalt meg-mármint szex is volt-,8-al kavart (ha lebukott,én,vagy a többi csaj az őrűlt exei voltunk:)),3-at pedig úgy mutatott be othon,mint a barátnőjét.Az anyja pedig falazott neki.Hát hogy lakhat egy 26 éves faszi az anyjával egy szobában,ahová a csajokat is vitte???!!:)
Később megtudtam azt is,hogy az a bizonyos "randa nő" terhes lett tőle,de a csajnak vőlegénye volt,aki Németországban dolgozott épp 3 hónapot akkoriban.Szóval...ennyit a komoly kapcsolatról,amit akart:)

Hát ennyi lenne..

Amúgy most is...jobban mondva,télleg szerelmes vagyok,és örülök,hogy megtaláltam a "foltot":)
Zsák :) (a blogon:mutant)

A hétfő reggelt mi mással indíthatnánk, mint egy bkv-s poszttal, hiszen ma már trolin, villamoson és metrón nyomorogtam (Mai kérdés: hol vagyok?), de a szerelem, a szakítás egyáltalán nem jut az esezmbe ilyen közegben. Ráncos reggeli arcok savanyodva mennek dolgozni, a párok vasárnap este nem dugnak, hogy kényelmesebben induljon a hétfő. Ez egy ilyen nap, ráadásul még a havi bérlettel is van valami gebasz. Érdeklődve várjuk kedvenc tematikus blogunk, az örök romantikus hírében álló Kötöttpálya reakcióját. Mert azt látnunk kell, hogy itt a bkv nem helyszín, hanem az oknak okozója.

Történetem lehet, hogy szokványos, de mivel még nem olvastam az oldalon bkv-s szakítós story-t, ezért gondoltam megosztom veletek.

Elég masszív italozós éjszaka során megismerkedtem egy vonzó leánnyal.
Csocsóztunk, kedvesen pislogott rám és mivel az elfogyasztott sör mennyiség hatására bátorságom az egekbe szökött, megcsókoltam.
Majd megkérdeztem, hogy van e kedve velem aludni... és igent mondott.
Ekkor még azt hittem, hogy csak egy éjszaka lesz belőle...
De másnap, mikor mellette ébredtem, még mindig vonzónak találtam.

Teltek-múltak a hetek és lassan - de biztosan - tisztult a kép, egyre inkább idegesített minden megnyilvánulása.
Megrémisztett, vagy inkább riasztott lelke sivár egyszerűsége.
Sajnos a szexen kívül nem volt sok közös pontja az életünknek.
Egyre többször azon vettem észre magam, hogy idegesít, ha megszólal.
A hangja kezdeti bársonyossága rekedté vált, mellei között, vagy a gyönyörű barna szemeiben elvesztem még percekre, de egyre inkább éreztem, hogy ennek a "kapcsolatnak" véget kell vetnem. Ő sajnos annyira butus volt, hogy ebből semmit sem vett észre. Pedig próbáltam a viselkedésemmel jelezni, hogy nekem ez már nem megy. Többször is hívott hozzájuk, de nem volt kedvem belefolyni a család életébe.

Egyik reggel együtt utaztunk a metrón. Én a fősulira, Ő pedig hazafelé tartott, mikor a megállóhoz érve felálltam és elköszöntem tőle.
Álmosan nézett rám és megkérdezte, hogy mikor lát legközelebb. Csak annyit tudtam válaszolni, hogy soha. Majd leszálltam.
Azóta sem adott hírt magáról... szóval annyira nem rázhatta meg szakításunk ilyen puritán formája.

A részegen ismerkedés veszélyes terep, a Nyers együttes mára már klasszikus slágere frappánsan összefoglalta: "ezek fényre csúnyuló lányok". Szerintem egyébként névjegykártyát is szigorúan tilos osztogatni, pedig nekem nincs is olyan khm, érdekes foglalkozásom mint a történetben szereplő Ricsinek. Tegye fel a kezét, aki befizetett volna egy körre!

Helló, elolvastam a történeteket a blogon, és nagyon jót nevettem rajta.

Hát gondolhatjátok hogy azért írok mert ilyesmi történt velem is! Mondjuk nem szakítás mert az első randit le kellett mondanom..

Szóval szombaton egy igen vad mulatozás közepette odalépett hozzám egy szimpatikus fiú(Ricsi), elkezdtünk beszélgetni, kiderült hogy valami wellnesz központban dolgozik és valami terápiás izével dolgozik. Az elfogyasztott alkoholok hatására csak bólogattam miközben a szavak nem jutottak el az agyamig. Elérkezettnek láttam az időt hazamenni, amikor megkérdezte hogy elmegyek-e hozzá terápiára mondom persze persze, mondta hogy holnap délután neki jó is lenne hívjam fel és menjek be, hogy annál hamarabb szabaduljak adott névjegykártyát, köszöntem négykézlábon hazamásztam.

Reggel felkeltem persze nagyon másnapos voltam, eszembe jutot hogy Ricsi meg a wellnesz mondom mintha az isten küldte volna, előkerestem a névjegyét, név telcsiszám cím stb., és a foglalkozás: kolon-hidroterápia szakember.

Rákerestem a googlban: http://www.google.hu/search?hl=hu&q=kolon+hidroter%C3%A1pia&meta=  

"vastagbél alapos tisztítását jelenti"

Hát az első sokk után elkezdtem röhögni, persze az én hibám biztos nem figyeltem amikor elmesélte :D

Most mindenki vadul gondolkozni kezdett, mi köze lehet a kacsának a szakításhoz, már megint szegény állatok, ugye. A kacsa metafora a történetben, ha figyelmesebben megvizsgálják az irodalomelméletre nyitottabb olvasóink. Persze foglalkozhatnánk a szerelmi háromszöggel, ami négyszögesedik, de az már a matematika érettségi lenne.

Csak az utóbbi időben lettem rendszeres olvasója a blognak, de nagyon jónak találom! Így, gondoltam megosztok veletek egy történetet, egy pórul járt vacsoráról...

Szóval, késő tél-kora tavasz, nagyon esős, de meleg idő (ez a sztori végén értelmet nyer), vidámság, buli, ez-az. Ekkoriban már 2-3 hónapja kavartam egy pasival (eztán legyen neve Kázmér... - mondjuk), semmi komoly, egetrengető love-story, kis szórakozás két másik, párhuzamos futó projekttel (letenni a köveket!!! mindhárman tudtak a másik kettőről!!!). Kázmérral jókat buliztunk és jókat főztünk együtt, így aztán mikor anyám jóvoltából egy megtermett, gondosan hibernált kacsa boldog tulajdnosa lettem, egyértelmű volt, hogy a szárnyas otthona Kázmér frigója lesz (az akkori albimban a hűtő nélkülözte a mélyfagyasztó funkciót). Teltek a napok, hetek, valahogy nem volt idő főzőcskézni, aztán... Nos, jött a nevető (esetünkben) negyedik, én meg olyan szerelmes lettem, mint ide Mexikó. Persze találka mindenkivel (na nem egyszerre), két paskó tudomásul veszi, lelép, Kázmér már nehezebb eset... Némi kölcsönös sértegetés után Kázmér el, pár dühödt sms, végül megtalálta a bosszú "legnemesebb" módját: kirakta a kacsámat.... közvetlenül az akkori munkahelyem bejárati ajtaja elé. Nos, valahogy a vacsora-madár vesztét jobban sajnáltam, mint őt.

Üdv,
Zs.

P.S.: hogy a "rossz mindig elnyeri méltó büntetését" -elméletben hívők is elégtételt kapjanak, az a bizonyos negyedik pár hónap után úgy dobott ki, hogy a fal adta a másikat.... De ez már egy másik sztori...

Nesze nektek, lázongó tömeg, akkor itt egy erős szakítószituáció. Egyébként a pasik szerintem is túlparázzák ezt a méret dolgot, és valahol megértem a levélírót, hogy egy idő után a töke tele lett (képzavar) a bizonyítási kényszerben szenvedő párjával, és ha nem is a legfinomabban,  de tudtára adta ezt. Mondjuk azért szerencse, hogy nem a Boogie Nights-ot nézték, azt valószínűleg nem élte volna túl a fiú önbecsülése. Szex közbeni szakításokat ide nekünk!

Sziasztok, egy tanulságos a blogba a többi közé:

Az úgy volt, hogy voltam én (a lány), és volt ő (a fiú). Néhány hónapja voltunk együtt, minden tökéletesnek tűnt, 1-2 elviselhető apróságot kivéve, de hát ugye azok még nem tartoztak a falramászoktőle kategóriába. Az egyik ilyen apróság az volt, hogy neki időnként szokása volt azon poénkodni, hogy méretileg nem éppen maximális adottságokkal van megáldva, én meg ilyenkor igyekeztem nem visszapoénkodni, nehogy megsértődjön, inkább biztosítottam a nyilvánvalóról, hogy nekem maximálisan tökéletes, stb. stb. (egyébként tényleg nem volt ezzel baj, sőt, jobb volt a sokéves átlagnál, és ezt vele is tudattam).

Egyik alkalommal néztünk valami filmet, amiben egy megcsalt pasi kérdezte a feleségétől, hogy "Na és a Patriknak nagyobb van, mint nekem?" - Történetesen úgy adódott, hogy az egyik közvetlen kollégámat akkoriban szintén Patriknak hívták, és ez az összefüggés megmaradhatott a kedvesem agyában, mert kb fél óra múlva szex közben vigyorogva megkérdezte, hogy "Na és a Patriknak nagyobb van, mint nekem?"

Én akkoriban már kissé untam ezt a témát, úgyhogy a kapcsolatunk során először nem vérkomoly nyugtatgatásba kezdtem válaszul, hanem csak annyit mondtam szintén vigyorogva, hogy "hát, a valószínűséget tekintve minden bizonnyal igen..."

Mire ő megsértődött, kivonult a fürdőszobába, és még aznap este szakított velem azzal, hogy nem vagyunk egymáshoz valók.

Hát, tényleg nem voltunk :)