értékellek mint embert

A szakítósblog fontos mérföldkőhöz érkezett, mert megtalált minket egy hoax-szerű levél. Vagy nem tudjuk, mi. Sikerült lebuktatnunk egy ösztöndíjas fizikust? Egy kamu levélküldőt? Rátalálnunk egy ismert sztorira? Megtalálni Skolasztikát és Fekete Gyulát, ami a világ legzseniálisabb közös műszakisok gyártotta blogja? Kedves olvasók, mi hetek óta ülünk a levél felett, és hiába a jó sztori, ha zavarban vagyunk. Szerintetek igaz vagy nem igaz? Akinek bármilyen infója van, rögtön ossza meg velünk.

Édesapám komoly fizikai kutatásokat végez, és munkájukban gyakran segíti a fiatal kutatókat is. Egy ízben felkérték egy ifjú fizikus új könyvének lektorálására. Amikor a fiatalember meglátogatta apámat, vittem be nekik két csésze habos kávét. Ahogy beléptem apám dolgozószobájába, mintha földbe gyökerezett volna a lábam, másodpercekig mozdulni sem tudtam! Aztán összeszedtem magam, és letettem a tálcát az asztalra, azonban oly ügyetlenül, hogy az egyik kiskanál áldozatul esett a gravitációnak!!! Lehajoltam érte, de Tamás (így hívják apám pártfogoltját) gyorsabb volt, és összeért a kezünk! Mintha villám csapott volna belém, úgy éreztem! Zavartan hátráltam ki a szobából. Két nappal később egyedül voltam otthon, csengetett a postás, és egy doboz bonboniert hozott! Soha olyan boldogsággal nem eszegettem a Kugler-cukrot, mint akkor! Valami azt súgta, hogy csakis Tamástól jöhetett, névjegykártya ugyanis nem volt rajta. Ültem az íróasztalomnál, és még a matematikai stúdiumaim sem tudtak lekötni, pedig máskor még a parciális integrálás is úgy ment, mint másnak az összeadás! Egy héttel azután, hogy megkaptam a titokzatos csomagot, ismét csengettek. Magam nyitottam ajtót, és... igen, ő maga, Korponay Tamás állott az ajtónk előtt. Behívtam, és udvariasan társalogni próbáltam, szabadkoztam, hogy édesapámnak el kellett rohannia az akadémiára... De Tamás mit sem törődvén ezzel megragadta a kezem, és így szólott: "Kisasszony, remélhetek...?" Én zavartan lesütöttem a szemem, de a szívem majd kiugrott a helyéről! Tudtam, csak ő lehet az igazi... Tamás folytatta: "Nem felelt még... van-e esélyem?" Összeszedtem bátorságom, ráemeltem pillantásom! És azt mondtam: "Oh, igen, igen...!" Így lettünk egy pár. Reménykedtem, mi is olyanok leszünk, mint a Curie házaspár!
Reményeimet sajnos az élet nem igazolta vissza. Közös életünk egén sűrű viharfellegek gyülekeztek, de akkor én balga még nem láttam. Hiszen rózsaszín szemüveget viseltemâ026
Édesapám elintézte, hogy Tamás ösztöndíjat kapjon, és kimehessen Londonba tanulmányait a Királyi Akadémáin elmélyítendő. Bár a gyűrű ott csillogott mindkettőnk ujján, ez nem akadályozta meg a vőlegényem abban, hogy udvarolni kezdjen egy neves londoni professzor lányának előmenetelt remélve. S mivel a londoni hölgyemény jobb partinak ígérkezett nálam, lovagom fogta magát és felbontotta az eljegyzést. Azt hittem, egy világ dől össze bennem. Hogy egy lófogú Hanna Spencer jobb parti legyen, mint én?! Ezt a gondolatot nem tudtam megemészteni. Különösen az fájt, ahogy Tamás a helyzetet kezelte. Amikor rajtakaptam őket, még csak nem is próbálta mentegetni magát. A dolog a következőképp zajlott: gondoltam, kiruccanok meglátogatni őt. (Tudniillik elég jól álltam vizsgák terén, így nem akadályozott tanulmányaimban egy londoni hétvége.) Nagy örömmel szálltam le a gépről, és a reptéren telefonoztam Tamás lakásába. A kagylót azonban â013 mily borzalom â013 egy hölgy vette fel.
- A kedves húga ?- kérdeztem rebegve.
- A szeretője vagyok !- rikácsolta. Aztán hallottam, ahogy Tamás átveszi a kagylót. Nem tagadott semmit. (Kati és a ) kerek perec kiadta utam. Ott álltam két kufferral és egy bőrönddel, olyan árván, mint a kisujjam. Bőgve tettem meg a visszafelé utat a Malév fapados járatán.
Ezt követően egy álló hétig itattam az egereket. Még a Carmichael-féle (máig bizonyítatlan) sejtés bizonyításának kidolgozása sem kötött le.
Beh sokszor téved a szerelmes szív!

Minden férfinak van egy titkos álma: olyan barátnő, akivel a haverjai előtt is tud villogni+sportmeccset nézni+inni. Egyszerre legyen a legjobb haver és a legszexibb nő, na, ezt nehéz hozni. Főleg, ha közben a fiúban olyan régi mítoszok élnek, hogy a nő csak szép, de mindenféle visszataszító biológiai folyamatokból kimarad. Pedig ettől olyan emberi az egész. Ahogy a néplélek mondja: Szerncsére neked a szarod is rózsaillatú! Hát, nem.

Még1: Mennyire szép a kocsiját tisztogató magányos cowboy képe, aki meghasadt szívvel dobja ki a csajt.

sziasztok,
igyeyem nagyon rövidre fogni.

97-ben, vagy 98-ban volt ez a törtenet, akkor en 22-23 eves voltam. Volt mar addig szamtalan rövidebb kapcsolatom es nehany hoszabb, több eves kapcsolatom is. Egy balatoni bulin megismerkedtem egy lannyal, aki minden szempontbol tökeletes valasztasnak tünt. Föiskolas volt akkor, nagyon ertelmes, nagyon jo humoru. Raadasul nö letere aktivan versenyzett egy keleti küzdösportban. Emellett jo alakja volt, nagy melle, egyenes szalu szöke haja (amit en nagyon szeretek), es ugy lehetett vele inni, bulizni, mint a haverokkal. A szex is jo volt. Utoljara a lenyeg, hogy meg szeretett is engem, es en is szerettem öt, bar szerelemröl tulzas lett volna beszelni. Szoval honapokon at nagyon jol müködö kapcsolat volt.
Sajnos 2 ponton tönkrement a dolog. Volt egy rossz szokasa, hogy reggel, ebredeskor, felkeles es fogmosas elött, mindig csokolozni akart. Sokat buliztunk, pia-cigi utan ez tenyleg nem olyan jo. Ezen meg tultettem magam, szolni sem akartam, mert nem akartam megbantani.
A vegzetes hiba az volt, amikor Balatonon haverokkal - es persze vele - pancsoltunk a vizben, es ö bejelentette, hogy WC-re kell mennie. Sajnos ezt ugy fogalmazta meg, ahogy pl en, pl edzes utan tennem a haverjaimnak: "Megyek es sz...k egy nagyot." - mondta. Engem ez teljesen leforrazott, mert minden vaganysagaval együtt (addig) csiszolt lanynak tartottam. Ezutan ezt mar sajnos nem tudtam kiverni a fejemböl egy percre se, de nem mertem szolni neki, nem akartam megbantani. Sajnos szex elött, közben is eszembe jutott, es akkor vege volt mindennek, nem ment a dolog.
Igy telt el 1-2 het, en ereztem hogy vege, de remeltem, hogy vmi miatt helyrejön a dolog, mert nem akartam egy ilyen hülyeseg miatt egy ennyire klassz lanyt elveszteni.
De nem ment tovabb, nem tudtam elvonatkoztatni, eldöntöttem, h szakitok. Parszor majdnem belekezdtem, de nem voltam kepes. Egyszer a garazsban a kocsimat tisztogattam. Ö jött hozzam, tök aranyos volt, csinos volt, majd meghasadt a szivem, de tisztessegtelennek, megalazonak ereztem volna, ha tovabb huzom a dolgot. Ugy szerettem volna fogalmazni, hogy a lehetö legkevesbe bantsam meg, de apellata se legyen. Ezert ezt mondtam: "Ne haragudj, de be kell fejezzük, mert szexualisan taszitasz. Olyan lettel a szememben, mint egy ferfi."
Nem kell mondjam, hogy kemeny csaj letere, könnyekben uszva rohant el, es nem is szolt hozzam. En persze 5mp mulva mar a fejemet fogtam, hogy hogy lehettem ennyire tusko, hiszen epp bantani nem szerettem volna, de ez iszonyu rosszul eshetett neki. Rettenetesen szegyelltem magam.
Tanultam belöle, azota, a kesöbbi kapcsolataimban, ha ereztem, hogy baj van, rögtön öszinten szoltam, es vigyaztam a szavaimra.
Töle kesöbb bocsanatot kertem, elfogadta, aztan neha buliztunk együtt, parszor le is feküdtünk egymassal, kiköszörültem a csorbat.
Ma külföldön el, en is, nem tartjuk a rendszeres kapcsolatot, neha irunk egymasnak - haversag lett belöle.

A szakítósblog a Rómeó és Júlián nőtt fel, ezért mindig is hittünk a származások, osztályok, csoportok és politikai hovatartozás felett álló szerelemben. Dóra egy Németh László-i értelemben vett mélymagyar férfiúval találkozott, és amíg nem bökött a pajesz, nem is volt gond.  De a macesz cigányútra ment - hogy egy ilyen sokkolóan kisebbségi képpel éljünk. Kedves olvasók, előre kérünk mindenkit, hogy tartózkodjon a zsidózástól, a magyarozástól, a politizálástól.

Mostanában gyakran írják a blogon, hogy "csak szemét-lányos szakítós sztorik
vannak", hát legyen egy a másik oldalról is. A történet nem épp a
szemétségről szól, talán inkább az emberi butaságról.

Pár éve történt, hogy összeismerkedtem egy pasival. Első látásra igazi, mély
szerelem, komoly érzelmek, nem babra ment a játék. Mivel ez karácsony táján
történt, és amúgy sem szoktam rejtegetni semmit, egy beszélgetés alkalmával
csak jót nevettünk azon, hogy nálunk a családban milyen viccesen mennek a
dolgok: karácsonykor macesz-gombócot szoktunk enni. (Tipikus zsidó étel.)
Hogy úgy mondjam, elég demokratikus, nyitott és elfogadó a család, egy kicsi
beütés innen, egy kicsi onnan, de semmiből nem csinálunk ügyet, semmilyen
vallásnak, nézetnek nem vagyunk "elkötelezett" hívei. (Pont a keveredések
miatt.) Ráadásul a politika, és mindenféle nézetek rettenetesen távol állnak
tőlem, és nem tartoznak a mindennapi beszédtémáim közé.

Csodálatos három hónapot töltöttünk együtt, minden klappolt, minden
működött, - megéltem már pár kapcsolatot, nem a levegőbe beszélek, - aztán
egyszercsak jött a hideg víz...Minden előjel nélkül.

Elmentünk vacsorázni, és a kellemes vacsora közepénél egy hirtelen
fordulattal a srác arról kezdett beszélni, hogy hát ő azt gondolta, hogy
majd ezt el tudja fogadni, de rá kellett jönnie, ő nem tud megbarátkozni
azzal, hogy én zsidó vagyok...Puff neked 21. század, demokrácia, miegymás.
Én annyira leblokkoltam, hogy még az asztal alá beesni sem volt erőm a
meglepetéstől. (És melegebb éghajlatra küldeni az illetőt ott
helyben...Később megtettem.)

Utána még sokáig gondolkodtam azon, hogy ez csak egy nagyon véresre
sikeredett lekoptatós duma volt-e, vagy halálosan komoly. Idővel arra
jutottam, hogy a pasi teljesen komolyan gondolta, amit mondott, és képes
volt egy egyébként valóban ígéretesnek kinéző, - bár ezek szerint a jövőben
sem működtethető, - kapcsolatot eldobni a "rögeszméi" miatt.

Azt hiszem, Melinda csak örülhet, hogy az e-mailt író fiúnak volt egy delete billentyű az agyában, és remélhetőleg tényleg az életben soha nem keresték egymást (itt: kommunikációs csatornák meg nem nyitása) Mi az, hogy "betartani szíveskedj" meg ez az egész modorosság két együtt töltött év után? A fiúnak meg ajánljuk A makulátlan elmében megismert Lacuna Corporationt, (hivatalos honlap) töröljön csak ki mindent, de aztán nehogy egy Beck számra kelljen zokognia az esőben, amikor már késő.

ez életem eddigi legütősebb szakítós emailje... ennél ütősebb szakítós dumát még senki nem tudott felmutatni az ismeretségi körömből:) betegre röhögtem magam rajta... kegyetlen... bár majdnem 2 évet voltunk együtt, sosem tűnt fel, h a pasimnak ilyen jó humora van LOL remélem "értékelitek":D


Kedves(?) (legyen mondjuk..) Melinda!

Ezúton szeretnélek megkérni, h a kettőnk közti tisztes
távolságot betartani szíveskedj. Ez legalább annyi,
mint ahány kilométer most van köztünk. Úgy gondolom a
kérésemet nem esik nehezedre betartani, mivel ezt a
távolságot eddig is, kérés nélkül simán tartottad.
Továbbá kérlek ne írj nekem emilt, sms-t de még postai
levelet sem. Ne hívj fel, ne faxolj, postagalambot
se szabadíts rám és ha kérhetem (de akkor is ha nem)
személyem felé irányuló egyéb, a fentiekben fel nem
sorolt kommunikációs csatornák megnyitásától is
tartózkodj.

Nem szeretnék hallani felőled mások által sem, nem
akarom tudni, h hogyan éled az életed, nem érdekel,
h boldog vagy-e vagy boldogtalan és az se, h élsz
vagy halsz.

Szeretnélek végre örökre elfelejteni. Ha lenne egy
"delete billentyű", ami kitörli az agyamból a
melindácskához kapcsolódó összes emlékemet, most
nyomkodnám állandóan. És fordítva. Ha tehetném a
te agyadból is kitörölném a velem kapcsolatos emlékeket,
biztosítva ezzel a fentiekben leírtakat.

Szívből remélem, h irodalom érettségid jól sikerült és
felvesznek (legyen mondjuk...) Bécsbe és ott is maradsz örökre. Ennél már csak
az lehetne jobb, ha valahogy átkerülnél a hőn áhított
(legyen mondjuk...) university college london-i egyetemre, az még messzebb van.

...De a vágyad elmúlt. Ha mégsem (mert csak egy buborék volt),
akkor annak kielégítésére bizonyára találsz nálam sokkal
alkalmasabb személyt, hiszen eddig is találtál.
Remélem ők nem veszik be a szerelemről alkotott kamu
dumádat.Ha igen, már előre sajnálom őket (meg téged is).

Azt hiszem végül én basztam el a dolgot......mármint ott,
h mindig kaptál tőlem még egy esélyt és nem először.
Mert egy naiv fasz vagyok, aki hitt benned. De már nem
hiszek, és az újabb esélyek is elfogytak.

A soha viszont nem látásra:
K
U.i.: erre az emilre se válaszolj!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Ha mégis megtennéd, úgy feleslegesen, mert a levelezőm
automatikusan törli a tőled kapott leveleket.

Azt hiszem, ma egy órára elsötétítjük a monitorokat, mert a fekete mágiás szakítás feldolgozhatatlan lehet és félelmetes. Valljuk be, zseniális stratégia a lánytól ez a lekoptató szöveg, erre még igazán haragudni sem lehet. Mert ha testvérek voltunk előző életünkben, akkor minden érthető.

Hali mindenkinek,olvasgattam,hogy milyen szar dumákkal koptatnak le egyeseket. Na, igen nekem is jutott a rosszból . Egyik kedvencem,amikor a volt csajommal (24 éves volt) elmentünk valami buliba,majd miután elmentünk hozzám „aludni” ,hogy is fogalmazzak szexuálisan nem izgult fel,mert rossz napja volt,vagy passz. Következő héten elment egy asztrologushoz hogy utána járjon mi is okozta nála ezt az egyszeri „szárazságot” haha…. Az orákulum a következőre jutott: előző életünkbe mi testvérek voltunk és ezt a köteléket áthoztuk jelenlegi életünkbe, és ez okozta a pillanatnyi „zavart” nála. Mondanom sem kell néztem egyet amikor ezt előadta meg persze a szokásos dumát, hogy azért tartsuk a kapcsolatot. A legnagyobb gond viszont nem az volt, hogy ezt az asztrologus dumát lerázós dumának szánta volna,nem. Ezt halálosan komolyan is gondolta. Bizony,nagy az isten állatkertje…..

Az elégedetlenkedő kommentelőknek küldjük a mai rejtvényünket. Az izgalmasan induló sztoriban ugyanis hiányzik az igazi csattanó. 120 km távolság vagy nem távolság? Lányok küldjetek sok történetet, mert csak szakadt szívű fiúk írnak.

Tetszik a blog nagyon :D Ez a történet kb. 1 éve esett meg velem:

Egy buliban ismerkedtem meg egy lánnyal. Volt a kettőnk városa között 120km, de hát úgy gondoltam, az internet és SMSek világában ez nem olyan nagy távolság, a hétvége meg a mienk. A bulin még nem is volt semmi, de a köv. héten szabadságot vettem ki, és meglátogattam a csajt, volt nagy meglepetés, randiztunk is. Az elkövetkezendő hetekben alig tudtam elérni, a hétvégéken nem ért rá(m), emailekre nem válaszolt ("nem volt ideje elolvasni..."). Egyenes ember lévén megbeszéltem vele egy találkozót, hogy megbeszéljük, hogy vagy legyen egy kicsit aktivabb, akár csak annyira is, hogy hagyja magát "megudvaroltatni" vagy hagyjuk az egészet. Szal leutaztam a városába, várom a helyi busz megállójánál a megbeszélt időpontban, de semmi. Negyed órára rá felhiv, hogy lekéste a buszt (szerintem simán elfelejtette, elvégre nem a busz megérkezése UTÁN negyed órával kések le bármit is), de nemsokára indul a következő, azzal jön. Mondom rendben. Csak még annyit akar mondani, hogy nincs sok ideje, maximum 20 perce, mert a testvérével megy teniszezni. Itt mondtam azt, hogy akkor majd jövő héten bepótoljuk, leraktuk a telefont és azóta nem hallottam felőle.

Akkor dühös voltam nagyon, ma már kellemes emlék :D

Mivel az utóbbi időben halovány panaszkórus kezd kialakulni kedvenc blogunkon, miszerint mindig a szemetek nézőpontjár mutatjuk be, ami egy faszság, ezért most 3 történettel próbálunk a kedvetekben járni. Ne sírjatok és nyivákoljatok, mert ebben a 3 történetben sokkal több fájdalom és érzelem van, mint ahogy azt ti elsőre gondoljátok.  (UPDATE: az rss-en olvasók előtt most lebuktunk, mert az első sztori már volt a blogon, azt itt lehet elolvasni, a többiek kedvéért kiszedtem ezt.)

Álljon itt három történetem, hogy milyen kegyetlenek tudnak lenni a Nők!
(...)

2.

Hétfő este beülve egy pubba, nagyon jól eldumáltunk a szerelmemmel,
örültünk egymásnak, tervezgettük mit csinálunk a hétvégén majd, meg
egyébként is mennyire fogunk egymásnak hiányozni, mert ő holnap elutazik
Horvátországba céges kirándulásra.
Kedden elment, naponta több sms-t váltottunk, hogy mennyire hiányzom
neki, mennyire szeret.
Csütörötök reggel még szerelmes sms jött, Csütörtök este nem jött már sms.
Péntek reggel felébredek, nézem semmi sms, hogy megérkezett. Hívom -
kinyom. Hívom - kinyom. Negyed óra múlva jön az sms, hogy sokat
gondolkodott, beszélnünk kell. Ekkor omlott bennem össze a világ, semmit
nem értettem az egészből, annyit tudtam elérni hogy este beszéljünk.
Este találkoztunk, és közölte, hogy ő szabadságra vágyik, és vége van a
másfél éves kapcsolatunknak! Köpni nyelni nem tudtam. Még beszélni sem
nagyon.

Két nap múlva hívom, hogy üljünk le, beszéljük meg, hogy mi történt.
Válasz rá: már megbeszéltük!

Ő volt az a lány, akiről azt hittem életem párja! BUMMM

3.

Középiskolás szerelem, az iskola legszebb csajával jöttem össze.
Minden szép volt, minden jó volt! Aztán ahogy annak lennie kell
középiskolában, szakításra került a sor.

Írt hozzá egy levelet:

"A kalitkába zárt madár nem tudja, hogy tud-e repülni"

Ezt azóta sem értem! :)

Hát igen, mindenféle nyilvános helyen meg kell jelenni, úgyhogy egyáltalán nem mindegy milyen stílust képvisel öltözködésében a választottunk. Acélbetétes bakancs? Topis tornacipő? Tevebőr félcipő? Vietnámi papucs? Az alábbi történet a kilencvenes éves sötét időszakára nyúlik vissza, bár gyanítom, hogy a lány nem kezeslábasban, hanem a mostanában újra divatos kertésznadrágban járt, csak már hirtelenjében összefolynak a múltban viselt ocsmány ruhadarabok.

Áltisi 8. osztályban történt. Márciusban életemben először csókolóztam egy fiúval, és utána úgymond járni kezdtünk. Jött a nyár, és ki-ki ment a saját dolgára, én például egy csehszlovákiai nyári táborba. Már nagyon vártam az osztállyal közös balatoni kirándulást, mert tudtam, hogy a szerelmem is ott lesz. Ám a vonaton előadta, hogy ő már egy másik lánnyal jár, mégpedig azért, mert az a lány csinosabban öltözködik, mint én. A lány egyébként előszeretettel járt egy farmer kezeslábasban, bár ez a kilencvenes évek legelején talán még divat volt, nem emlékszem. Mivel legjobb barátnőm is jött a táborba, az ő vállán, a vonat kinyitott ajtajánál, a lépcsőn ülve a száguldó tájba zokogtam bele bánatomat. Mondanom sem kell, az élmény meghatározta későbbi kapcsolataimat: azután mindig én rúgtam ki másokat, nehogy fordítva történjen.

Ismét egy olyan történet, ahol egy nőtársam bánt el csúnyán a férfiszívvel, és képes volt szex (itt: akció) után lekoptatni szegényt, és még csak nem is érez megbánást. Nem baj, mi mindenkit szívesen látunk a blog hasábjain, sőt! (dobpergés...) már vagyunk a facebookon is, vegyetek fel minket, és akkor szervezünk majd jó kis szakítós busongós estéket a pesti éjszakába. Vagy nem.

 

Rendszeres olvasója vagyok a blogotoknak, és úgy érzem, talán itt az ideje, hogy én is hozzájáruljak a gyűjteményhez. A következő történet velem esett meg néhány évvel ezelőtt. Tudom, talán szégyellnem kellene magam miatta, de valahogy mégsem megy a dolog! :-)

Éppen egy nagy szakításon voltam túl akkor, ami tudvalevőleg nem egy olyan korszak az ember életében, amikor hosszútávú kapcsolatot keres. Mégis összeakadtam egy nem túl szépreményű fiatalemberrel, Lacival. Én rögtön láttam, hogy nem lesz hosszú a közös jövőnk, ő azonban valamiért nem vette a jeleket, sőt: a legutolsó találkozónkon, mikor kértem, hogy vigyen haza, szemtelen módon nem hozzám, hanem hozzá szállított el. Egyébként sem voltam lenyűgözve, de ez a húzása végképp felbosszantott.

Laci valamiért még akkor is úgy gondolta, hogy működik a dolog. Ültünk a műbőr kanapéján, megfogta a kezem, és rekedt hangon megkérdezte, ott alszom-e. Én nem szóltam semmit, hagytam, hogy menjenek a dolgok a maguk útján, majd egy nem túl hosszú, de annál lelombozóbb akció után, miközben ő még kimerülten feküdt mellettem, annyit válaszoltam: "Azt hiszem, én inkább mégis hazamennék."

Többet nem hívott!

Nagyon csúnya történet a korunkról, a versenyszellemről, a mennyiségi kultúráról, az olimpiákon edződött, és ezért mindent aranyban mérő Magyarországról. A versenyzőnő legendája, a verseny tárgya, a trófea. Ezek után nem nézünk ma több sportot.

az alábbi sztori velem esett meg a Balatonon, évekkel ezelőtt. Nyaraltam ott éppen és a lány akivel szorosabbra fűztük az egymás iránti kapcsolatunkat, éppen felszólgálónőként végezte a kötelező 5 hetes nyári gyakorlatát. A nyaralásom után megbeszéltük, hogy egy hét múlva visszatérek hozzá a hét végére, majd a gyakorlata után, Pesten folytatjuk a kapcsolatot.

Következő hétvégén, amikor visszamentem, közölte velem, hogy a gyakorlaton levő lány csoporttársaival ők csak egy versenyt csináltak, hogy ki tud több palit összeszedni és nem is akar többet tőlem, szóval leléphetek, a verseny véget ért. Ránéztem, csak annyit tudtam neki mondani: "Remélem, hogy nyertél." Felálltam és eljöttem, azóta még a hírét sem hallottam a hölgynek.

üdv

tomfree