ÉRTÉKELLEK MINT
EMBERT

Te hogyan koptatsz le? Barkácsszívek klubja.

|
2007.10.12. 13:23 |


A kapcsolat mindig befektetés, egy bölcs tanácsadó szerint mindig azt kell mérlegelni, hogy a befektetésért cserébe eleget kapunk-e. A kedves levélírónak üzenjük, hogy néhány hetet se érdemes manapság várni, nemhogy tíz hónapot! Ebben a drámai pillanatban nem okoskodnánk, mert ugye mi is sokszor megjártuk ezzel a megértő hozzáállásunkkal. Durvább dolgokat nem mondunk, olvassatok!

Az én sztorim szerintem pontosan ennek a blognak a lapjaira való.

Egy baráti társásggal mentünk valami szórakozóhelyre. Ott beszélgettem hosszabban a lánnyal. El sem akartam hinni mi történik: issza a szavaimat, táncolni hív meg ilyenek.

Szám elkérve, még aznap este. Csak nagy sokára találkoztunk. Kiderült hogy egyszerre 2 városban tanul, és ezért nagyon elfoglalt. Valamint kiderült az is hogy "most ért véget egy komoly kapcsolata" és még nem akar komoly kapcsolatot. Mondom OK! És ennek fényében jártam el. 2 hetente sikerült vele megbeszélni egy-egy teázást, vagy valami más semleges programot. Amire én lelkiismeretesen készültem. Igazi lovag módján viselkedtem: álltam a cehhet mindenütt, én nyitottam ajtót előre, és a viszlátpuszinál soha nem volt több. A születésnapomra nem sikerült elhívni, de nekem elég volt hogy már volt programja a barátnőivel. Nem zaklattam, szóval igyekeztem eljárni, ahogy minden sugallja hogy hogyan kell. Végül egyetemisták vagyunk de a téli szünetben nem sikerült vele találkát megbeszélni. Úgyhogy januárban sikerült átadni neki a karácsonyi ajándékát, valami méregdrága parfümöt. Na akkor szájoncsókolt. Hazamente üvöltöttem a boldogságtól. 5 hónap alatt tudom szánalmas eredmény, de én tutira akartam menni.

Későbbi találkán már a saját lakásán Ő smárolt le. És kezdett úgy kinézni a dolog, hogy végre vezet valahova. Életemben először végre azt éreztem hogy szerelmes vagyok. Eddigre sikerült odáig tornázni a dolgot hogy hetente találkozzunk. Ekkor is tartottam magam ahhoz, amit mondott; intimebb helyzetben ha voltunk és mondta hogy ott ne akkor ott nem.

Aztán megint nyár lett és én már 10 hónapja hajkurásztam őt. Mindketten Pestre kerültünk nyári gyakorlatra. Úgy alakult, hogy a lakás, ahol laktam üres volt. Hát felhívtam magamhoz. Első ilyen alkalommal csak a légkondi érdekelte, egy puszit nem sikerült kicsikarni belőle. Persze megint jót dumáltunk, de ez visszalépés volt.

2 nap múlva megint üres a lakás de most úgy hogy egész estére. Felhívtam megint. Megint a légkondi elém került. Aztán kitalálja, hogy masszírozzam meg. (Gondoltam ez jót jelent.) Megmasszíroztam úgy ahogy tudtam, és már éppen térnék át a masszírozásról a sokkal intimebbre, amikor eltol magától. Jólvan, mondom, türelem. DE ekkor szakad a cérna: â01E Mit csinálok rosszul?â01D Szegezem neki.

"Jajj dehát tudod, hogy nem akarok komoly kapcsolatot." És utána megértően: "De ma amúgy sem lehetne." Megismétlem 10 hónap után egy üres lakásban egy hátmasszírozás után.


Akár itt be is lehetne fejezni. De megjegyzem ez az a mondat, ami végig fog kísérteni egész életemben. Aznap este valahogy undorító volt a csaj. De másnap megpróbáltam helyrehozni. Találka a Margit szigeten, hogy miért? Erre jön a link szöveggel, hogy miért nem működhet ez. Persze minden mondatát azonnal tudom cáfolni, de helyzet menthetetlen. De nem lehetett meggyőzni. Hogy mi volt a bajom máig nem tudtam tőle kicsikarni egy épkézláb választ. De a barátnője is megerősítette hogy nem pasizott közben, csak barátnőkkel bulizgatott.


Szóval így úszik el egy befektetés: idő, érzelem, pénz (baromi sok).

Mit lehet tenni, ha valaki olyannal beszélünk telefonon, akivel nem is igazán akarunk? Mondjuk az exünkkkel? Hogyan lehet gyorsan, frappánsan letenni a telefont? Íme Miki története elsőként ebben a kategóriában.

Lehet, hogy nem ide illik, de rövid. Barátnőmmel 3 év után szakítottunk, de utána még sokáig találkoztunk, szerettük még egymást. Aztán ez egy idő után az ő részéről terhes lehetett már, és amikor egy telefonbeszélgetésben vitába keveredtünk, ami nyilván őt már kellemetlenül érintette, és ezt az indokot mondta:
 
"Ne haragudj, de most le kell tennem, mert megfőtt a virsli."
 
A VIRSLI! :) Nyilván igaz volt, hogy megfőtt, de ez egy tipikus példa arra, hogy a lányok szeretnek a valódi (95%) indok mellé találni egy lényegtelen (1%), de igaz indokot, hogy ne kelljen hazudni, de az igazat se kelljen mondani (mert valahogy elterjedt egy általános nézet, hogy az igazság a bántó). Ebbe sajnos nem számít bele az sem, hogy nyilvánvaló, hogy a másik pontosan tudja, miről van szó, hiszen jobban ismeri az illetőt, mint saját magát.
 
Tanács: LÁNYOK! NE NÉZZÉTEK HÜLYÉNEK AZT, AKIT NEM AKARTOK MEGBÁNTANI!! Ez ugyanis sokkal bántóbb, mint pl. az, hogy: "Ne haragudj, de ez engem felzaklat, most nem akarok veled beszélni"

Felhívtak, hogy érdekli őket a Szakítshabírsz, készítenének velünk rövid interjút, megmutatnak minket, megesküdtek, hogy elhangzik a blog neve, és ki is írják, meg minden. Ebben az elején se hittünk, de ez azért durva. Mindegy, legalább megmutatjuk magunkat a közönségnek.

A VIDEÓIT ITT LEHET MEGNÉZNI>> DE MI CSAK 26:38-TÓL VAGYUNK

Wicuka küldte nekünk szakításának történetét, amiben a fotós mellett sokkal fontosabb szerep jut a hatalmas melleknek. Mert nekünk férfiaknak úgy látszik, semmi sem jó. (kép)

4 hónap után,nekem azt mondta a pasim:"elvonták a figyelmem a nagy cicik és emiatt nem figyeltem az összképre...így késve fogalmazódott meg bennem,hogy ez nem szerelem,hanem ciciimádat" :)))) persze akkor én ott sokkot kaptam,ledöbbentem,de így utólag kicsit éretlen,nevetséges,kamuhatású duma ez egy 31 éves "érett" embertől.Valószínűleg a fotós karrierje játszott ebben a lekoptatásban szerepet,sok műnő és modell...nehéz nekik nemet mondani.. :))))))))) Szerintem ez kamuszöveg,de ki tudja... :)



Furcsa összejövés, majd még furcsább szakítás, nehéz felvenni a Forma1 és a virtuális kommunikációs csatornák adta lehetőségeket. Mindenki döntse el, ki mellé áll, mert mi nem tudjuk, ki a jó, a rossz.
Nem is volt kapcsolat, mert csak ismerkedtünk, egy közös ismerős hozott össze minket.

Először msnen, de nem egymással, a közös ismerősön keresztül…

Ráhibáztam az elején, mert jött a kérdés, hogy szeretem-e a Forma-1-et? Hát persze Ki a kedvencem? Húúú, ez már gázosabb, mert ha nem jót mondok…
Az első név, ami eszembe jutott Kimi Raikönnen volt. Mázli. Elképesztő nagy fan, közös képe van wiwen, amit akarsz. Az email címe is erre utal :) Amúgy jó csaj volt, a képek alapján szívesen megismerkedtem volna vele…

Szóval msn, beszélgettünk párszor, de nekem túl gyors volt a tempó, már-már formaegyes.. Meló után menjek le elé, este 9-re, és megiszunk valamit… Megteszem én szívesen, bárki kedvéért, de így egy kicsit erőltetett volt… Szóval gyors a tempó... Jókat tudtunk viszont beszélgetni a Forma-1-ről, meg a Ferrariról, meg a „köcsög nagyképű alonsóról" … de másról nem. Megkérdeztem miért bántja, szidja, nem tudott válaszolni. Illetve szidta jobban.

Amikor a harmadik-negyedik msn beszélgetés és pár sms után egyszer megint kiadkadtam rá, annyit irtam neki: most szerintem nem szerencsés az időpont, hogy megismerkedjünk személyesen. – Van barátnőd? Te szemétláda! – jegyezte meg kedvesen – Erre válaszoltam, nincs, de alakulóban valami, ami értékes, fontos számomra és örülök, hogy nem találkoztunk, mert nem bonyolítom a dolgot.

2 óra múlva sms, hogy nem kellett volna bunkózni, mert szarul esett neki és akkor egyébként sem erőlködött volna…

Ennyit írtam: „1, nincs barátnőm, 2, ha erőlködésnek tekintetted ezt akkor 3, jobb hogy nem találkoztunk."

Eddigi életem leghosszabb sms-ét kaptam válaszul, hogy milyen szemét alak vagyok… Mert ő csak barát akar lenni. Mert az msn az félreérthető…

Szegény lány már az elején sem volt szimpatikus, a hangját soha nem hallottam és azt az egyet sajnálom csak az egészben, hogy abba a könyvesboltba nemigazán kell bemennem, ahol dolgozik :)

Huuh, ez a mondat minden férfi és nő számára ismerős, bár még olyat nem hallottunk, hogy lánynak mondták volna az ominózus mondatot. A barátzónából nincs menekvés, ezt már Joey is megmondta a Jóbarátokban.


régen történt az eset, 12 éve...nagy szerelmem volt a lány..
annyira nagy, hogy nem tünt fel, hogy a következő talit 40 napra előre
adta, mert nagyon elfoglalt volt, csak számoltam a napokat visszafele..

amikor zajlott a nap, romantikus helyszínlátogatás, fagyinyalogatás ezaz...
komolyabbra fordultak a dolgok, mire a lány:
- nézd...az az igazság, hogy én barátnak ismertelek meg...maradjunk barátok.
lila felhő elpukkant abban a másodpercben, biztosíték ki, agy ledobja a
gépszíjat, ordítva:
- BARÁTOK?!? BARÁTOK?!? BARÁTBÓL DUNÁT TUDOK REKESZTENI BASZDMEG! NEKEM
NŐ KELL!

erre elpirult, én pedig megpróbáltam lehiggadni :)
(higgadás után)...na jó, mikor indul a vonatod?...

ezen kívül már csak egy kölcsönös sziára futotta :)

A hegymászós lekoptatás új műfaj, ilyennel még nem találkoztunk a blog hosszú pályafutása alatt. Mai kérdésünk: mire gondolt a lány, amikor azt mondta, egyébként tériszonya is van?
A sztori rövid, de (szerintem nagyon) vicces.

Pár hete bejelentkeztem egy társkeresőre. A bemutatkozásban többek között leírtam, hogy sziklát mászom, szeretek főzni, stb, illetve a partnerre vonatkozó elképzeléseimet: legyen szórakoztató társaság, legyen vonzó, fogjon meg valamivel.

Küldtem két lánynak egy-egy "helló, levelezzünk"-típusú levelet. Az egyiktől a következő válasz érkezett: Szia, azt hiszem tőlem ezeka dolgok távol állnak.. és tériszonyom is van.. sajnálom.

Életemben először koptattak le tériszonyra hivatkozva. Szerencsére a másik kedvesebbnek tűnik. :)

Van egy olyan elmélet, hogy azért van hétévente hullámvölgy a kapcsolatokban, mert hogy hétévente cserélődnek ki teljesen a sejtjeink, és akkor már egy porcikánkban sem vagyunk azok, akik voltunk hét évvel azelőtt. A történet szereplői egy szörnyű baleset kapcsán gondolták újra a kapcsolatot.

Egy régebbi exem mesélt anno egy exéről.

A fazon imádott motorozni, persze kapcsolatuk alatt is sikerült hamar felcsavarodnia egy fára :) A gyerek ripityára törte a lábát, úgy sínezték össze, sokhetes
fekvőgipsz, kórházi megfigyelés. A lány szorgalmasan, hűségesen járt meglátogatni a srácot a kórházba. A fiú apránként gyógyulgatott.

Szép lassan levették a gipszet az összedrótozott lábáról, úgy ahogy, lassacskán, de ismét lábra tudott állni, újra megtanult járni. A baleset következtében szükséges is volt, a mai napig betétet hord az egyik cipőjében, mert élete végéig rövidebb lesz az egyik lába egy picivel... És talán egy picit ennek is köszönhető, talán nem tudta feldolgozni a
motorbalesetet...

A kórház elhagyása után nemsokkal sor került a kínos beszélgetésre, mankóval a kézben, miszerint.

- Hagyjuk abba ezt a kapcsolatot...Nekem most szabadságra van szükségem...Új láb, új élet...

(én minimum pofáncsűrtem volna, ha több hónapi pátyolgatás után a felépülése pillanatában kirúgna valaki :D)

Jó, már megint csalunk, mert nem klasszikus szakítótörténet (bár bújtatva van benne egy kis olyan is), de minden tisztességes szakításhoz hozzátartozik az a korszak, amikor el kell fogadnunk és felül kell emelkednünk azon, hogy a nagybetűs Szerelmünk már továbblépett. Vagy nem. Az álmoshangó SoKo egyszerűen fogalmaz: nyírjuk ki csajt. Jól beszél. Küldeném minden megtört szívnek.

Jó volna, ha a lányok is olyan ésszerűek és logikusak lennének mint a matematika. Talán nincs is találóbb ellentét, mint ez, és ez is mutatja a brand megalkotóinak zsenialitását.

Kedvenc blogunk, a Trendy és Wendy 1 éves születésnapját ünnepeltük pénteken a Nagydióban, ahová rengetegen hivatalosak voltak, és még többen jöttek becsatlakozóként. Egy kedvesen mosolygós szőke lánykával (nevezzük Rékának) már az első percben összenéztünk, és bár kicsit messzire sodródtunk egymástól az amúgy nem túl nagy helyen, olykor-olykor úgy tűnt: egymásrapillantunk.

Éjfél körül alakult úgy, hogy egymás mellé léptünk és számomra is meglepően teljesen váltottunk jónéhány szót. Mivel Réka és barátnője lassan indulni készült, rákérdeztem a másnap esti programjára és a Girls and Mathematics buliját ajánlgatta szombat estére. Jól hangzott, de minden ismerősöm a Kultiba vágyott aznap estére, ezért ezzel az indokkal elkértem volna a számát, de inkább csak az email címét kértem végül mert az olyan nonkonform. Tetszett is neki, meg is adta.

Másnap három rövid, de kedves email váltás (ő kezdte), aminek az volt a lényege, hogy egyelőre nincs kivel mennie, de menne, mire én az utolsó levélben elküldtem a számomat, azzal a felkiálltással, hogy ha megy, és szeretné, hogy ott legyek, akkor hívjon.

Este 10-kor már útban a Kultihoz csörgött a telefon, Réka volt az. Ő bizony megy a buliba, de csak éjfél körül. Ideális időzítés, addig legalább oldódtam kicsit és láttam végre egy jól sikerült Kolin koncertet is. Éjfélkor hívom, még nincs ott, házibuli a Keletinél, de menjek oda, még egy órát biztosan ott vannak, de le fog merülni a telefonja.

Rövid konzultáció a helyen szórakozó többi szakértő-szerkesztővel. A konklúzió: oda kell menni, ennyit nem írogatna, ha nem akarna látni. Így hát elköszönés, elindulás. Már a Blahánál járok, amikor hív, hogy most indul a házibuliból a Pántlikába, majd a vonal megszakad. Taxis vonalmódosítás, irány a Városliget.

Megérkezés, kellemes elektronikus tánczene, és kb. 50 ember, nem volt nehéz megtalálni Rékát, ám ekkor jöttek a nem várt fejlemények.

Én: - Szia!
Réka: - Öööö, szia, ismerjük mi egymást?

"Kellemes" felütés, bár az hozzátartozik, hogy szombat este szemüveg nélkül mentem, kontaktlencsében. Rémesen felületes és kicsit béna beszélgetés vele és a barátaival, majd amikor már kicsit oldódna a hangulat, újra megfagy a levegő. Apró gesztusokból úgy tűnik, az egyik srác odavan érte, és könnyen lehet, hogy ez nem is viszonzatlan. A beszélgetést némi unszolásra végül tánclépésekre cseréltük, ám a parketten beigazolódott a félelmem, a srác több mint egy haver a többiek közül.

Egy rövid csókot és egy kisebb vitát is sikerült elkapnom még: Réka a Mokkába szeretett volna még menni, a srác meg - gondolom - mielőbb haza. Miután lenyugodtak a kedélyek slusszpoénként még én hívtam nekik taxit, mert Rékának ugyebár lemerült a telefonja, srácnak meg nem volt rajta pénze, aztán fogtam magam és én is otthagytam a helyszínt.

Ki érti ezt az egészet az előzmények függvényében? Ismét beigazolódott, hogy a lányok ellenpárja nem a fiúk, hanem a matematika...

Értékellek mint embert

 

Gyűjtjük a város legjobb lekoptató dumáit, mert elég volt. Írd meg, Téged mivel szívattak meg, vagy legalább a saját technikádat: szakithabirsz at gmail pont com A szakítósblog könyv formában is kapható!!!

Egy mondatban

bassza meg, hát mi a fasz van itt, a nőknek vagy pasijuk van, vagy elutaznak fél évekre, vagy idegbetegek, vagy túl fiatalok, vagy buták, vagy rondák, vagy ridegek, vagy szerelmesek, vagy rohadt kis kurvák, elegem van az összes kibaszott postaládából, megőrülök, esküszöm, hogy megőrülök ettől az egésztől! (Egyetleneim)

Keress minket a Fácsén!!!

Utolsó kommentek

Friss topikok

Címkefelhő

alindok (65) anglia (5) anya (9) autó (9) balaton (7) beszólás (119) bi (6) blog (33) búcsúszex (5) buli (49) busz (7) celeb (6) család (101) csók (9) egyetem (25) eljegyzés (8) elutazom (14) esküvő (9) ex (8) fesztivál (6) fiúkoptat (97) fiúszív (488) fiúszopat (660) főiskola (10) gyerek (35) házasság (58) hazugság (8) hiszti (8) internet (84) irodalom (6) iskola (5) iwiw (20) játék (11) kollégium (30) korkülönbség (5) közérdekű (5) külföld (50) külföldi (8) külső (5) külső ronda (10) lányszív (744) lányszopat (473) leszb (6) levél (24) megcsalós (154) msn szakítás (38) munkahely (34) nyár (8) olvir (1019) pályázat (6) pénz (28) pofon (10) sms (35) szakitás (989) szakítósbuli (5) szakítóskönyv (16) szakítósmix (16) szakítósvers (16) szex (318) sziget (8) szilveszter (5) szolgálati (6) szolgálati közlemény (63) tánc (5) társkereső (7) távkapcsolat (16) telefon (8) telefonon (13) terhesség (11) testvér (7) tinisztori (6) utazás (11) válás (13) vallás (11) videó (7) wiw (6) zene (37) Címkefelhő

HTML doboz

süti beállítások módosítása