értékellek mint embert

Ha program, van, akkor program van. Ha halaszthatatlan, akkor halaszthatatlan. Nem lehet mit tenni, ilyenkor ugrik a randi és kész. A válasszal egyébként maximálisan egyetértünk, vasárnap délután tényleg kötelező program volt a Családi mozidélután a Disney-vel, Ausztrál expressz, Suli, Kacsamesék, Csipet csapat, Balu kapitány...ki akarna ehelyett ismerkedni?

Már több, mint 10 éve, amikor még nem volt mindenkinek mobilja, az egyik barátunk kapott egy levelet egy csajtól, akivel már itt-ott összekadtak. A levélben a lány kifejtette, hogy szeretné a kapcsolatot szorosabbra főzni és ennek érdekében vasárnap délután 4-kor itt és itt várja. Barátunk válaszlevelén még hónapokig röhögtünk, mert csak ennyi állt benne: " Vasárnap 4-kor nem jó, mert nézem a Walt Disney-t."

(Azoknak a kedvéért akiknek a fenekén még a tojáshéj: A "Walt Disney bemutatja" egy nagy-nagy nézettségnek örvendő rajzfilmösszeállítás volt a Magyar Televízióban.)

Nehéz műfaj, mert mit lehet mondani arra, hogy szeretlek, ha mi, különböző valós vagy vélt indokokból kifolyolólag, de kurvára nem érzünk hasonlóan. Volt már egy egészségedre, most egy újabbat kaptunk a rövid, de frappáns kategóriában.  

egy könnyed nyári kétszavas zentáról, rímel arra a postra, ahol a szeretlek-re kell válaszolni egy szóban.

lány: szeretlek.
fiú: köszönöm.

(a sztorihoz annyi hozzátartozik, hogy aznap délután felidéződött az Álmodozók azon jelenete, ahol a m. pitt mondja, h nem azt akarja hallani a szeretlekre, hogy "én is", hanem, h "szeretlek". szerintem beugrott neki, jéjzusom...)

Vicces házibulis történetnek indult Jade sztorija: a Világ Legrondább Férfija verseny indulója mindent megtett, hogy meghódítsa a lányt, de annak több esze volt. Tanulság: ne vegyünk kockás inget sztk-keretes szemüveghez. Persze más tanulságok is vannak, például, hogy lekoptatni a legnehezebb műfajok egyike. Keménynek, frappánsnak, érthetőnek és kedvesnek kell lenni. Külön-külön nem megy.

Hali,
olvastam a blogon pár lekoptató szöveget, frappánsat is meg bunkót is,
de mi van akkor, ha a legegyenesebb szöveg se segít? Íme egy 10-12
éves sztori, pontos idejére nem emlékszem.

Házibuli, csupa ismerős, huszonsok haver, egy-két idegen. A résztvevők
java része partnerrel jött, én szólóban. Kerítőnő hajlamú kedves
barátném buliról bulira vitt, hogy ne legyek magányos. :) Az egyik
vendég pont úgy néz ki, mint az amerikai gimis filmek fő-fő nerdje,
gizda test, ciki haj, kiálló fogak, sztk-keretes szemüveg, kockás
ing... el tudjátok képzelni. Gondoltam, ez még nem gáz, haver attól
lehet. Ma már tudom, hogy pasi ilyen választ nem fogad el, de akkor
még hamvasan ifjú és naív voltam. Mindegy.

A pasi rám hajtott, és amint kinyitotta a száját, kiderült, hogy
agyilag is selejt. A nevét még nem mondta el, de már tudtam, milyen
spéci kocsija, milyen tévéje, hifije, egyéb ketyeréje van. Valamint a
havi nettó keresetét is közölte. Eleinte próbáltam finoman lerázni.
Bocsi, valamit kérdeznem kell Anikótól. Bocs, elmegyek kajáért. Bocs,
elmegyek a mosdóba. Bocs, kimegyek levegőzni. Mindenhova követett,
hihetetlen volt. Mondom, bocsi, most hagyjál békén, szeretnék kicsit
egyedül lenni. Jó, feleli, és ugyanúgy dumál nekem tovább.

A mai szakítóvideónk is egy örök klasszikus: a Facérok-at, a Majdnem híres-et, és a Vanília égbolt-ot jegyző kedvencünk, Cameron Crowe első filmjéből, a Mondhatsz akármit (Say Anything) című 1989-es filmből származik. A filmben a John Cusack által alakított Lloyd enyhén szólva rákattan az Ione Skye által alakított Diane-re, de mindenféle dolgok az útjukba állnak, ahogyan ez a gimiben szokott történni.

Érdemes figyelni, hogy elég sok alapdumát sikerült összegyűjteni az alig néhányperces jelenetbe: nem kellene továbblépnünk, tanulni kell, maradjunk barátok, mégis, a végére sikerült egy keményet odatenni, mert ki hallott már olyat, de most őszintén, egy szakításnál, hogy: "itt ez a toll, írjál nekem?"  Íme:

 

Szerkesztőségünk legújabb tagja csütörtökön tiszteletét tette a Honvéd UEFA-kupa selejtezőjén, ahol a csapat véres verejtékkel izzadta csak ki a továbbjutást. A sorsdöntő tizenegyes rúgások előtt a Családi szektorban az alábbi rövid telefonos párbeszéd zajlott le:

- Nem, Édesem nem megyek még haza, most jönnek a büntetőrúgások. Mondom, hogy nem megyek, és ha kiesünk akkor még szakítok is veled!

A lány legnagyobb szerencséjére hihetetlen izgalmakat követően a kilencedik körben végül a Kispest kiharcolta a továbbjutást, és a fiatalember - egy jó órával később ugyan de - (öröm)ittasan tért haza.

Nincs szomorúbb annál, ha valaki nem mondja meg párjának, hogy mi a fasz van. Jelen esetben egy másik fasz volt, ami egy vizsgaidőszak miatt nem lett elmesélve. Ismerjük mi is a viszgaidőszakok vadromantikus könyvtárazásait, de ez nem indok. Az elhagyott fiút maximálisan megértem, én sem szeretnék a csajom mobilján arról olvasni, hogyan elégítik ki verbálisan. Ezért nem is olvasom az smseit. Azért a wakeboardot megtartottad?

Az volt, - tudom nem szép dolog - de már kábé egy éve jártam egy hapsival, amikor jött a nyár és teljesen rágerjedtem egy másik fickóra. Az új hapsit éppen a "barátom" révén ismertem meg, ugyanis közösen, karöltve vettük meg az üzletében a nyári wakeboardhoz szükséges cuccokat. Miután teljesen rágerjedtem a hapsira (nem teketóriáztam:))) meg is találtam az alkalmat arra, hogy valami miatt találkozzam vele, volt egy közös esténk és persze azonnal össze is jöttünk. Teljesen be voltam parázva, hogy most oké meg minden, de valahogy le kell zárnom a régi kapcsolatot. Nem akartam szemét lenni, ezért gondoltam személyesen face to face fogom megmondani neki, hogy ami elmúlt, elmúlt, én mennék tovább. Nélküle.
Sajnos közben vizsgaidőszakom is volt, ezerrel kellett tanulnom és az új hapsi, meg a rengeteg tanulnivaló miatt nem bírtam időt szakítani a szakításra, mindig halogattam és tereltem, hogy miért nem érek rá. Aztán eljött a pillanat (levizsgáztam) és jeleztem a régi faszimnak, hogy randi mehet. Az volt a legnagyobb para, hogy pont azon a héten volt a szülinapom és mint kiderült, a régi hapsim lelkesen elindult ajándékot venni nekem a randit megelőző napon. És hova ment? Hát a wakeboard üzletbe, és kitől kért tanácsot, hogy szerinte ez meg az tetszene-e nekem? Hát az új faszitól! Nagyon gáz gondoltam, hú szegény ha tudná, hogy pont egy olyan embernek növeli a bevételeit az ajándékaim miatt, akivel a nője egész héten folyamatos szexben volt (amikor éppen nem tanult), jézusom de ciki!
Miután megtörtént ez a kellemetlen szituáció (új faszi persze ezerrel lapított, én minden meglepetésnek szánt ajándékról tudtam), szóval megállapítottam magamban, nincs tovább, nem szabad kiderülnie semminek, ártatlanul be kell mondanom az unalmast. Megbeszéltünk egy randit, kérte, hogy menjünk fel hozzá (ott várt a meglepetés ajándék, vááááá) és sok szeretettel átadta azokat. Én már jeleztem neki az ajándékátadás előtt, hogy beszélni szeretnék vele, de hajthatatlan volt, égett a vágytól, hogy odaadhassa az ajándékokat és kicsit indulatosan rám is pirított:
- Most nem érdekel semmi! Csitt! Először szülinap, utána meghallgatlak! Nincs ellenvetés! (én magamban:váááááá)
Szóval nagyon elszégyeltem magam, megkaptam az ajándékokat, de mielőtt elkezdtem a szakításról a mondanivalómat, gondoltam lefutok még a kocsimhoz, hogy egy-két cuccát felhozzam visszaadni(azokat direkt vittem magammal). Amikor lementem a kocsimhoz, a régi kapcsolat (valószínüleg érzett valamit) azonnal a fenthagyott telefonomhoz nyúlt és a legdurvább szex témájú sms-eket találta meg arról a hétről, attól a hapsitól, akinek az üzletében egy nappal azelőtt ezerrel nekem vásárolt .
Visszamentem. Mit látok? A csávó teljesen összetörve, romokban hever a nappalijában, majd miután meglátott, szó szerint futva távozott a lakásából. Én ott maradtam egyedül, összeszedtem a cuccaimat és csendben távoztam. Mentségemre legyen mondva, hogy az új hapsival hónapokig jártunk és a mai napig is szoros barátság van köztünk. Szegény sértett viszont gyűlöl a mai napig.
Persze nem akartam én ezt így, szégyellem is magamat. Már megyek is és letérdelek a sarokba. A kukoricát már odakészítettem. muhahaha

Rövid, de annál viccesebb szakítós sztori, nem is húznánk:

Parancsoljatok, egy rövid, de frappáns elsősztori:

---

Rettentő ifjú voltam és bohó. Csillagos éjszaka valahol egy vidéki
telken, pokrócon fekszünk ő meg én. Régóta ismerem már, és motoszkál
bennem egy érzés, gondoltam kifejtem neki, hátha összejön a dolog. A
következő rövid párbeszéd játszódott le közöttünk, két tücsökcirip között:

- Hát tudod nagyon odavagyok érted, azt hiszem szeretlek!
- Egészségedre.

Ugyan mindenre fel voltam készülve, de ez az opció nem tartozott közéjük.

---

És csak így tovább, egy álmomat váltottátok valóra!

A mai napra adagolt szívösszetörős videónkat a Magyarországon méltatlanul el és meg nem ismert David Gordon Green 2003-ban készült All the real girls című filmjéből loptuk.

A szívszaggató kisvárosi filmben egy fiú meg egy lány szerelmesek lesznek, aztán meg nyilván szakítanak, így kerülhet fel a kiváló filmalkotás csúcsjelenete az értékellek mint embert hasábjaira is.

Külön öröm számomra, hogy általam oly nagyra tartott Kristóf Norbert aka karatekutya által lett feltöltve a videó a népszerű videómegosztó felületére, sőt, a zeneszerző-előadó le is cserélte a jelenet végére illesztett főcím zenéjét egyik saját szerzeményére.

Most már eleget linkeltünk, jöjjön a videó, zsepiket elő.

Szoktátok nézni a Hustlert? Az XXL-t? Inkább a Viasaton futó lájtos erotikus filmeket, amikben mindig van fátyolos fény, kis szex, belógó fikusz és hatalmas szerelem? A levelet beküldő M. István (nem biztos, hogy anyukája előtt is vállalja) a romantikus pornók nagy rajongója. Ja, és nem tudjuk elképzelni, mi járt a csaj fejében.

Ez egy szép történet.

Történt, hogy x budapesti szórakozóhelyen lebzseltünk két cimborámmal, és valamiképp úgy alakult a dolog, hogy egy fiatalka hölgyet hárman kezdtünk el fűzni. Néhány perc után nem kis örömünkre olyanokat árult el, hogy zsenge 19 éves kora ellenére már volt szerencséje többször is csoportos élvezetben, de már megjavult, és nem csinál ilyet, meg amúgy is a helyen tartózkodik a fiú, akivel éppen összejövésben vannak. A fiú föl is bukkant, de ő sem feltétlen volt még túl huszadik születésnapján, és pláne kicsit muja jó gyereknek tűnt, így aztán nem tehetett semmit hármunk ellen, tekintve hogy legalább ketten hivatalosan a világ legamorálisabb, legarrogánsabb emberei közé tartozunk. Így aztán levegőként távozott.

A hölgyet pedig végül sikerült rábírnunk, hogy tartson velünk. Abban az időben egyedül én laktam egyedül a trióból, a többiek a szüleikkel, ám én olyan körülményeket teremtettem kis lakásomban, hogy úgy éreztem, a hely nem az, ahol csoportos szexpartit lehet rendezni egy kisleány szórakoztatására, nem is engedtem, hogy odamenjünk. Így aztán kénytelen-kelletlen egy tágas polgári lakás lett az úticélunk, ahol persze otthon aludt egy anyu, meg ha jól amlékszem, talán egy hugi is. Nos, megérkezés után ketten jó alaposan beszívtunk, majd nem sokkal később, amikor valóban szexre került volna a sor, én elhúztam a csíkot. Valahogy nem állt össze a kép, így a továbbiakat másnap a beszámolókból kellett megtudnom.

Ami úgy történt, hogy nekiláttak ugyan hármasban, de a házigazdának is hamar elment a kedve a dologtól (természetes rajtam kívül ő volt a másik fő felbujtó), és kiment inkább cigarettázni, és ámulni, hogy milyen rothadt a világ, míg a hátramaradt fiatalember, hármunk közül a legsármosabb, és akihez azt gondolom, a hölgy is leginkább vonzódott, orálisan kielégíttette magát, majd szedelődzködni kezdett. Mivel kocsival volt, a csaj vele tartott egy darabig, majd nagyjából fél három körül, az egyik nagyobb csomópontnál kiszállt azzal, hogy "felhívsz még a hétvégén?" Mire kedves barátom annyit válaszolt, hogy "gondolod, hogy ezek után még kell a számod?"