Az oldal jobb felső sarka szerint a város legjobb lekoptató szövegeit keresitek, de nem írtátok le, melyik városról van szó. Ez nem Bp., de szerintem megéri...
A legjobb az egészben, hogy a még szerelmes oldal nem is fogja fel rögtön, mire igen, addigra már kicsit könnyebb is az egész.
Körülbelül egy hónapja jártunk a hölggyel annak ellenére, hogy közös ismerőseink nagy része nem örült ennek. Ekkor egy pizza mellett megbeszéltük, hogy milyen szemetek, és jól át kellene verni őket. Ekkor ez a frappáns ötlet jutott az eszébe:
"Csináljunk úgy, mintha szakítottunk volna. Csak egy pár hétig."
Én úgy is csináltam, mintha szakítottunk volna (én barom). Ő meg tényleg szakított. Kellett egy hét, mire felfogtam. Jó-jó röhögjetek ki. Azért írtam. :)
Zoli leveléből kiderült, hogy vannak még fiúk, akik hisznek a problémák kibeszélésében, de minek? Mi megmondtuk volna, hogy ez lesz a vége, hiszen mi lányok szeretjük túlreagálni a veszekedéseket. Szerencsére Zoli is előre látta a kimenetelt, ezért -nagyon helyesen- rövidre zárta a beszélgetést.
Fél évig voltam eggyütt egy lánnyal, semmi veszekedés, nézeteltérés már
már azt hittem megtaláltam a másik felem:)
Majd egyszer nézeteltértünk....
Másnap megjelenik, csak oldalpuszi, semmi csók (én adtam:)
bevonul a lakásba és az első mondat:Ő: - Na mondjad....
ÉN:- Meg kéne ezt beszélnünk....
Ő: - Tudod az a helyzet,hogy te önző vagy, állatias ösztöneid vannak és különben is kiábrándultam belőled.
ÉN: - Aha....Akkor most összeszeded a cuccaid és hazamész?
Ő: - Honnan tudod?
ÉN: - Nos...Ebben azért már van rutinom....
Ez történt.
Csaj el....
Én pedig elkezdtem a világvége partykat a cimborákkal:)
5 éve történt, találka este a Márti Borozóban, laza szombatnak indult. Ő kicsit feszültnek tűnt, két hetes kapcsolatba ez még belefér- gondoltam én. Ültünk egymás mellett, ittuk a sörünket, kábé a mi a kedvec zenekarod szintjén társalogtunk, mire kibökte életem legszebb mondatát.- Hé Dév, ne járjunk!-okennél még a " legyünk inkább barátok" lett volna velősebb talán.Szerencsére a haverok is ott ültek, az aranymondatot azóta is gyakran visszahallom:)
Mindig azt hisszük, hogy minket már nem lehet meglepni semmivel. Minket már annyiszor, olyan sokféleképpen aláztak meg, hogy már mindenen túl vagyunk. Aztán mindig kiderül, hogy mindig lehet lejjebb menni, csak mi nem sejtettük. Íme Márkó története, amire még mi is csak annyit tudunk mondani: kemény.
szilveszterkor fiú: 2006 a mi évünk volt, 2007 legyen az enyém. szia!
Miért nem lehet megmondani, hogy nemérdekelszmár és kész, vanvalakim, úgyhogy szevasz? Mindig ezek a körítések, mit hisznek, hogy hülyék vagyunk? Kolpoc vőlegénye is hihetetlen dolgokat hordott össze a szakításkor: én egyébként egészen jól ismerek negyedosztályú bárokat, ott nem nagyon vannak zongorák, de biztos végzett kutatómunkát, mielőtt benyögte ezt a baromságot.
Hat év után, miután megkérte a kezem egy nap ezzel a dumával jött elő
/ami szerintem nagyon tipikus;)/
Nem érdemel meg engem. Rájött, hogy semmit nem ér az élete /üzletemberről van szó/, ő inkább negyedosztályú bárokban zongorázna, és ebbe nem rántana engem bele
De drágám, nem is tudsz zongorázni!
Majd megtanulok...
és elment...
/és persze nagyon hamar kiderült, hogy nő volt a háttérben:)
egy barátnőm barátnője, (talán) Kitti egy esős nyári estén ismerte meg (talán) Kázmért. sokat ittak ők, majd Kázmér hazakísérte Kittit. kapualji tipitapit követően Kázmér arra kérte Kittit, had nyalja meg a szemgolyóját. Ki tudja, hogy az alkohol vagy a rég nem érzett romanitka hatására, de Kitti engedélyezte a furcsa kérést.
az aktus után Kitti még mindig jófajta őrültnek gondolta Kázmért, de mivel azt is gondolta, nem akar jófajta őrülttel, egyáltalán, semmilyen őrülttel sem közelebbi kapcsolatba kerülni, sosem találkozott újra Kázmérral.
Az egészséggel nem lehet viccelni. Csak egészség legyen, az mindennél fontosabb, még a szerelemnél is. Ezért lehet talán az eggyikleghatásosabb érv egy szakításnál. Így gondolhatta Bea barátja is, aki a következő meghökkentő, ám jogos kifogással szakított Beával.
A fiú, akivel akkor már 8 hónapja együtt jártam, és majdnem együtt is eltünk ( heti 3 alkalommal aludtam nála) egy napon felhívott telefonon délután három órakor, hogy este talalkoznunk kell. Nekem diplomaosztóm volt este hattól, de előtte felugrottam hozzá. Ekkor közölte velem, hogy szakítani szeretne, mert bár nagyon szerelmes belém, az egészsége kárát látja a kapcsolatunknak. Megkérdeztem, hogy ez megis mit jelent, azt válaszolta, hogy most jött az orvostól aki szerint nyugalomra van szüksége, mert nagyon magas a vérnyomása (26 éves volt akkor), és az ő privát véleménye szerint ezt a vérnyomás emelkedést a velem való kapcsolat okozta, mert mellettem egy pillanat nyugalmat sem lel, ezért most azonnal szakitanunk kell. Szakitottunk azonnali hatállyal.
Zsepiket elő! Sajnos Leó történetén egyáltalán nem lehet nevetni, én tényleg annyira elszomorodtam, hogy elmorzsoltam egy-két könnycseppet is. Itt most nincs helye fikázásnak, beszólogatásnak, egy őszinte férfi történetét olvashatjuk, amiben van három év boldogság, egy ausztriai ösztöndíj, férfikönnyek, nemi betegség és nagy-nagy szomorúság.
Ez a történet nem lesz annyira vicces, mint amennyire szomorú, kiábrándító és főleg EMBERI. Történt márpedig, hogy 2002-ben felvételt nyertem egy felsőoktatási intézménybe, melynek gólyatáborát annak rendje s módja szerint kiélveztem. Össze is jöttem egy lánnyal legyen a neve Réka. Magáról a kapcsolatról nem sokat akarok írni, mondhatjuk, hogy boldogok voltunk, nagyon ragaszkodtunk egymáshoz, 3 hét szünet volt 2 év után, de utána úgymond minden visszatért a régi kerékvágásba. Lényegében együtt laktunk, mondhatom, hogy szerettük egymást. 3 év után aztán Réka kapott egy féléves ösztöndíjat Ausztriában, én sajnos éreztem, hogy ez egy elég nagy próbája lesz kapcsolatunknak.
Naszóval, imhol egy történet 10 évvel ez előttről. Nem vagyok rá nagyon büszke, és ha a főszereplője magára ismer, akkor ezúton is sajnálom, hogy akkor bunkó voltam.
Tehát adott napon épp hazafele tartottam az utolsó busszal, éjjel f12 körül. A buszon volt egy nagyon vidám társaság, melynek egyik tagjával (A.)beszédbe elegyedtem. Nevetgéltünk, majd ő invitált, hogy menjek velük mulatni a Pálvölgyi barlanghoz, amire én igent mondtam. Megérkeztünk a barlangnál lévő kis kocsmához, ahol sok részeg barlangász táncolt. A. rövid idő alatt bedobott pár rövidet, táncoltunk, csókolóztunk. 2 körül gondoltam, hogy most már hazamegyek, A. mindenképp haza akart kísérni. Közölte, hogy minden méteren meg kell őt csókolnom, így a hazáig vezető 400 méteres utat sikerült egy óra alatt megtenni. Hát eléggé lefárasztott A., így amikor a kapuhoz értünk és kérte a számomat, a szomszédét adtam meg. Arra gondoltam, hogy olyan részeg, hogy tutira nem találna el hozzám még egyszer, így nem kell vele többet találkoznom. Hát tévedtem. Másnap délután 6 körül csöngettek: ő volt. Kissé meglepődve mesélte, hogy háromszor is hívta a megadott számot, de mindig azt mondták, hogy nem ismernek engem, így hát felkerekedett, hogy személyesen kérdezze meg, hogy nincs-e kedvem moziba menni. Nem volt, és akkor már konkrétan megmondtam neki, hogy ne keressen.
Epilógus: Sok évvel később egy barátnőm a munkahelyén (utazási iroda) arra panaszkodott, hogy nincs egy darab jófej ember sem ott, kivéve egyvalakit, akivel mindig jól eldumálgatnak. Egyszer bementem látogatóba hozzá, és mondta, hogy bemutat annak az egyszem jófejnek. Természetesen A. volt az, és onnantól kezdve nem állt szóba a barátnőmmel. L
A modern idők új szele az ismerkedés poklának újabb bugyrát nyitotta meg a párkeresők számára. Az interneten elvileg bátrabban ismerkedhetnénk, kevesebb a vesztenivalónk, fontosabb szerepet kapnak a belső értékek, gondolhatnánk. Reeves azonban lerántja a leplet arról, hogyan is folyik valójában egy webkettes ismerkedés, - hiszen nem csak ismerkedni könnyebb, de bizony lekoptatni is.
Netes társkeresésre adtam a fejem és rá kellett ébrednem, hogy nem is
lehetek más, csak egy Földre küldött szárnyas....... ja nem, az
más...szóval rá kellett ébrednem, hogy ez a netes húspiac durvább
daráló, mint az utcai ismerkedés. Szóval alap - tisztelet a kivételnek
(respect Ani) - hogy a lányok több vasat tartanak a tüzükben, illetve
hát ugye a fiuk több tűzben tartják a vasukat :)
A következő alapesetek vannak:
- ír a lány először - nagy eséllyel ebben az esetben pszichedelikus
élményfokozók nélkül is fel lehet fedezni vonásaiban a klasszikusokat,
Gobbi Hildát vagy Dali egyedi stílusát, ilyenkor ugye a következő levél
megy: Köszi, hogy írtál, de azt hiszem én más karakterű lányt
keresek....blablabla
- levélváltás után kapsz fényképet, illetve olyan képet kapsz, amin
végre az arca másik fele is látható (nagy eséllyel olyan lesz a szája,
mint Rockynak a tengerparti futás utolsó méterein.. ), ekkor a megoldás
az előző levél Ctrl+V
- minden faszán alakul, találkoztok, de ekkor kiderül, hogy
a, unalmas
b, kövérebb, mint a négy éve készült képeken
c, wow, hogy mikre képes a push-up melltartó...stb ekkor másnap sms:
"Örülök, hogy megismertelek, de úgy érzem, nem volt meg köztünk az a
bizonyos szikra...blablabla"- találkozáskor is minden fasza, együtt futtok egy darabig, de rájössz,
hogy nem kell neked/jött másik/meguntad, na ekkor jön a következők
valamelyike:
a, "azt hiszem, TE jobbat érdemelsz nálam...blablabla"
b, "úgy érzem, ez a részedről sokkal komolyabb, mint amit én érzek.
Sajnálom, de nem akarlak bántani, azt hiszem jobb, ha most
abbahagyjuk....blablabla"
Hát, rövid élménymerítésnek ennyi, éljenek a csajok!
