Végre! Ismét egy szakítás, ha áttételesen is, de a pénz miatt! Egy one night standnek indult dolog, az is marad, mert szerencsétlen srác hibázott egyet: közölte, hogy van pénze. De már ez is baj.

A kép illusztráció

Nem nagy drámai szakítás, sokkal inkább életem egyetlen egyéjszakás kalandjának története, egy-két évvel ezelőttről. Úgy érzem, ez sem rajtam múlt... (Név nélkül pls!:)

Szóval, ahogy az már csak lenni szokott, nagy szerelemnek éppen vége, kicsit még küzdök magammal, meg exkedvessel is, de alapvetően nyílnak a csipák, lájfizheppi, letszdúit. Népszerű budapesti szórakozóhely, régi és nem túl ígéretes hódoló fűzi a fejem, és egyre erőszakosabb. Én (ha nem derült volna ki, a lány:) erősen vágyakozom a megmentőre. Legyen az... hát, ha nem is bárki, de egy kellemesebb kiadása a férfinemnek, mint ő. És lőn. Megjelenik egy srác, nagyon kedves, jófejnek tűnik, és kifejezetten jóképű is, megfelelő testi adottságokkal. Dumálni kezdünk, egyelőre hárman - mi ketten időnként összemosolygunk nem túl ígéretes hódoló égbekiáltó faszságain - mikor a srác látja, hogy ez a felesleges harmadik lekoptatásához kevés lesz, táncolni hív. Megyek is, minden szuperül működik, hű-há, "imádom ezt a számot" (Zappa), levegő forr... Ismét felbukkan nem túl ígéretes, meg még egy-két más arc is, akik nagyon nem hizányoznának ide... "Nem megyünk el innen?" De. Menjünk.

Nem szépítem, tudom, hogy mi lesz a vége. De nem érdekel, nagylány vagyok, srác vonzó, én meg nem tartozom senkinek elszámolással. Ráadásul a helyen sem volt épp Szahara... Az utcán már csókolózunk, nagyon ügyesen bókol (de tényleg, jókat mond és őszintének tűnik), be a kocsijába, közel lakik, fel a lakására, nagyon szép minden (nem kell sikítani, leszarom a pénzt, de az igényességet és a jóízlést szeretem), egy bort még kinyit, de gyakorlatilag már közben egymásnak esünk... A szex fantasztikus. Minden szempontból. Vége, srác teljesen el van ájulva, továbbra is jófej, nagyokat bókol. Péntek van, mit csinálok hétvégén? Munkaügyben külföld. Utánam jön, jó? Azt azért inkább ne, majd beszélünk övő héten...

De közben kezdek megdöbbenni. Wau. Ha ilyen egy első-este-szexes dolog, kár volt eddig kihagyni...:)))

Ágyba hozza a bort, minden szuper. És aztán, már nem emlékszem mire reagált, elhangzik A MONDAT.
"Szerintem én vagyok a leggazdagabb srác, akit valaha ismertél..."

Jézusom. Nem tudom, hogy röhögjek, vagy sírjak. Egyiket sem teszem, cinikus és kioktató leszek, aztán mielőbb távozom. Érzi, hogy gáz van, bocsánatot kér a mondat miatt, könyörög, hogy maradjak.

De nem. Így nem megy. Egyszerűen nem megy.

Utána még hosszú ideig hívogatott, nem volt könnyű lerázni. És bevallom, gondolkodtam is rajta. Mert egyébként minden stimmelt.

De EZ A MONDAT? Jézus. Engem nézett kurvának, vagy ennyi az önbecsülése?

Nem tudom. Igazából a véleményekre vagyok kíváncsi. Túl kemény voltam, hogy leráztam, vagy tényleg megbocsájthatatlan ez a mondat?