Elkezdjünk "járni"- kilencvenes évek teljesen legelején ez max. kézenfogást, hosszú sétákat és nagy beszélgetéseket jelentet. Volt már! (Amíg nem jönnek értékelhető szakítóstörténetek, a régieket fogom újraposztolni. )

Úgy látszik, hogy tinikoromban erősen a templom környékére koncentráltam (lásd: egy régebbi, általam írt postot), amit azért a templomtól egy saroknyira lévő lakásunk is generálhatott. Minden esetre volt egy fiú, aki oda bezony hittanra járt. Én meg nem, mert akkor éltem a "nem kell, olyan Isten, aki megöli egyfiát" korszakomat. Azért a fiúval csak összekeveredtünk annyira, hogy elkezdjünk "járni"- kilencvenes évek teljesen legelején ez max. kézenfogást, hosszú sétákat és nagy beszélgetéseket jelentett általában. Számomra viszont egyszemélyes, nagyon unalmas színházat egy idő után. Ugyanis a fiú állandóan magáról beszélt, hogy neki milyen rossz, mennyi a gond, stb.stb., mindezt órákon át, miközben róttuk a köröket a takonyfagyasztó hidegben.
Én meg elkövettem azt a hibát, hogy engedtem, hogy hazakísérjen, majd megmondtam, hogy három napig el vagyok foglalva, csak utána találkozzunk. Ennek köszönhetően már másnap kapucsengőzött ezerrel, legalább napi kétszer, hiába küldtem haza. Ott ült a kapunál, mint egy kivert kutya. Követett. Mindenfelé. Rühelltem az egészet, és ciki volt a szüleim felé, akik egyre jobban mondták, hogy állítsam le a fiatalembert. Nos, miután sem szép szóval, sem nem szép szóval, se írva, se telefonálva, sehogy nem esett neki, hogy itt kérem a rámászás mínusz 10 pont, és mivel eleve -1ről indult, semmi esély közös jövőre sem, fogtam magamat, és egy kutyasétáltatás alkalmával az egyik ismerős srácot, akivel igencsak jóban voltam, megkértem, hogy csináljon már úgy, mintha..
    Ennek eredménye az lett, hogy két napig úgy csináltunk, a jövendőbeli exem meg 3 méterre mögöttünk, hol haverokkal, hogy ismerősökkel felszerelkezve loholt. Még az sem vetette vissza, amikor csókolózni látott az alibi-pasimmal.
    Nagy nehezen, nem kis reakcióidővel sikerült felfognia, hogy részemről ennyi. El is terjedt, hogy mekkora nagy ribanc vagyok. :)
    Az alibi pasival nem jöttem össze, viszont nagyon jó "haverok" maradtunk.

    ennyit mára.