Az előző barátnője, aki a világ másik felén él, és elvileg már szakítottak. Legalábbis ezt mondta, mikor legutóbb rákérdeztem.

Az (ex?)barátnő visszavág Kis szoba, kora reggeli napfény, szétdobált ruhák, egyértelműen előző esti oltári szex után széttúrt ágy. Előzmény: pár hónap randizgatás, majd kapcsolat felvállalása, 1 hónap együttlakás, komolyodó érzelmek. Huszonéves hősnőnk, Bayta pici pizsamában ébredezik, kintről halljuk, hogy folyik a zuhany. Pillantás az ébresztőórára: reggel 8:15 van. Halk kopogás. -Ki a büdös fene… - mormolja hősnőnk. Egyelőre nem mozdul, hátha rosszul hallotta, csak gyanakvóan néz. Rövid csengetés. Hősnőnk feláll, átmegy az előszobán, bekiabál a csukott fürdőszobába, ahol a barátja, T. zuhanyozik: - Valaki csöngetett! Kinéz a kémlelőnyíláson, de nem lát senkit. Fura… mindenesetre kinyitja. Magas, vékony ázsiai lány óriási hátizsákkal mosolyogva ugrik elő. - Szia, T. itt van? Azért jöttem, hogy meglepjem! Hősnőnk először reflexből visszamosolyog, de aztán leolvad az arcáról, ahogy lassan kapcsol. Egyszer már látta ezt a lányt, bár nem beszéltek. Ő bezony T. előző barátnője, aki a világ másik felén él, és elvileg már szakítottak. Legalábbis T. ezt mondta, mikor Bayta legutóbb rákérdezett. - Ööö… Szia, T. épp zuhanyozik, nemsokára végez… Hősnőnknek nem jut eszébe semmi okos, úgy véli, ezt a helyzetet T-nek kell rendeznie, nem neki. Ő össze van zavarodva, és az agyában most a legértelmesebb gondolat arra irányul, hogy hogyan tudna mielőbb eltűnni innen. Visszafut a szobába, hogy felkapja a laptoptáskáját (mert hősnönk értékrendje szerint pizsamában lehet távozni vészhelyzet esetén, de laptop nélkül soha). Közben persze az ázsiai lány sem hülye, Bayta után jön, benyit a szobába, az arca egy óriási kérdőjel, szája sírásra görbül. - Te… te ki vagy? Mi folyik itt?! Hősnőnkből a nagy magyarázkodás előtt sztoikusan csak annyi szakad ki: - Hát, ez aztán a ciki helyzet. Ebben a pillanatban lép ki T. a fürdőszobából egy darab törölközőben, meglátja az egymásra néző két lányt, az arcán megdöbbenés, sajnálat, rajtakapottság. Ázsiai lány most már sírva fordul hozzá: - Baby, 24 órát repültem csak azért, hogy meglepjelek! - És már zokog, és fordul meg, hogy elmenjen. - Ne, baby, én... - T. megfogja a lány vállát, hogy visszatartsa. A fiú arckifejezését látva hősnőnkbe belemar a fájdalom, már érzi, hogy akármi legyen is a magyarázat, akár hazudott neki T., akár nem, ebből a helyzetből nem ő fog jól kijönni. T. első reakciója bizonyára nem véletlenül volt az, hogy az ázsiai lányt tartsa vissza, és nem pedig Bayta miatt aggódott. Szerencsére hősnőnknél vészhelyzetben is jól működnek az emberi méltóságot mentő alaprendszerek, s ezek most az angolos távozást szorgalmazzák. - Sajnálom. - mondja Bayta, és tényleg sajnálja. Magát is, hogy megint belemászott a kulimászba, a lányt is, mert el tudja képzelni, mit érezhet, sőt sajnálja T.-t is, amiért ennyire nem sikerült jól elrendeznie ezt az egészet. Kisurran az ajtót a két másik ember mögött, leszalad a lépcsőkön, fut egy ideig, aztán megáll. Még nem mérges, még nem szomorú. Most csak nagyon sajnál mindent, és tudja, hogy pár óra múlva már iszonyúan fájni fog, hogy napokig nem fog tudni enni, hogy éjszakákon át őrli majd a kétség, és hogy megváltóként fogja majd várni a magyarázatot... de igazából azt is tudja, hogy valószínűleg az sem fog már számítani. De most még csak leül a földre, csodálkozik, és kicsit elneveti magát: - Most komolyan, ez tényleg megtörtént?! Prológus: Volt némi magyarázat, nem is szakítottunk rögtön, de volt benne hazugság is szép adaggal, és ezek után nem tudtam már bízni benne. Még másfél hónapot húzta a dolog, én eredetileg különlegesnek és komolynak éreztem volna, ezek után már próbáltam csak baráti időtöltésnek venni, több-kevesebb sikerrel. Aztán másfelé vittek minket a céljaink. Ha jól tudom, most a világnak azon a felén van, ahol az ázsiai kislány, és vissza is ment hozzá. Fájni fájt egy ideig. De meggondolva, ha a lány annyira szerelmes volt, hogy a fél világot vaktában átrepülte miatta, akkor talán így kellett ennek lennie. Nekem meg itt marad ez a sztori, ami rossz forgatókönyvekben gyakori, de az életben ritka.