Történetem talán átlagos, számomra átélni persze nem volt az...

Az egész nagyon régen, még a múlt században kezdődött egy kiránduláson, ahol megismerkedtem egy pasival, akibe röpke 3 óra elteltével halálosan szerelmes lettem. Csupán annyi kellett hozzá, hogy meghívjon pár pohárka vodkára, no meg a magam 17 éve is komolyan közrejátszhatott a gyors fellángolásban.
Probléma is volt, hát hogy ne lett volna: Pasinak volt barátnője. Így hát hősnőnk (azaz én) érzelmeit titokban tartva, csendben szenvedett és várt, több mint 1 évig. Ez alatt az idő alatt heti rendszerességgel találkoztunk, hiszen közös baráti társaságunk volt.
Aztán egyszer csak Pasi szabad lett és én színre léphettem: roppant bátran elhívtam kocsmázni, el is jött, amiből aztán 11 és fél évnyi együttélés és házasság lett.
Éldegéltünk, ha szóba jött a baba-kérdés, ő benne volt, csak hát előbb diplomázzak le, aztán találjak munkát, stb. Szóval időhúzás esete forgott fenn.
Mikor minden fenti kívánsága teljesült, egy éjszaka, mikor hazaért, megkérdeztem tőle, mit gondol, lehet-e gyerekünk. Emlékszem, ő már ment zuhanyozni, de a kérdésemre hátrafordult és azt válaszolta: "El szeretnék válni" és ment tovább. Megvallom, nem erre a frappáns mondatra számítottam. Az ezt követő hét könyörgéssel telt, hiszen nem értettem, mi történt. Azt mondta, nincs senkije, azt mondta, fél attól, hogy nem fog találni senkit és egyedül marad. Pár nap után, könnybe lábadt szemmel kinyilvánította, hogy ő is rendbe akarja hozni a kapcsolatunkat. Ismét eltelt pár nap, mikor, magam sem értem miért, nevezzük megérzésnek, vagy genyaságnak, elolvastam egy bejövő sms-ét, melyből egyértelművé vált, hogy egy általam igencsak nem kedvelt nőszemély van a képben.
Innentől nem részletezném, tömören: egy hónap alatt ledobtam 10 kg-ot, iszonyatosan megalázó és kegyetlen volt velem a férjem addig, míg el nem költöztem, közben azt mondogatta, hogy "Nem akarlak megbántani".
Két témát szeretnék feldobni sztorimmal kapcsolatban, ha lehet:
1) Ha valaki évek óta érzi, hogy valami nem stimmel, mert ezt mondta, vajon miért csak akkor száll ki, mikor biztos (állítólag fél éves) párkapcsolata van? És hogy van képe így azt mondani, hogy ő is fél a magánytól?
2) Ha valaki nem akarja megbántani a másikat, miért teszi mégis azt, kb. 120%-on? Nem arra gondolok, hogy megcsalt és hónapokon át átvert, hanem arra, amit az utolsó hónapban kaptam.
Persze minderre megvan a saját válaszom, de az most nem fontos, nyilván másképp látom ezt az egészet, mint Ti "kívülről"...