Egy kefélgetős barátság kefélgetős részének mondata. Szeretni való történet, amelyben a magyar nyelv nem a nyelvtanórák része, hanem mindennél élőbb eszköz. Összehoz és elereszt.


Sziasztok!

Rövid, de ütős történet következik :) Nem voltak benne óriási, mindent elsöprő, gyomorremegtető érzelmek, az ominózus mondat egy kefélgetős barátság kefélgetős részének jelentette csak a végét (szerencsére). Mindenesetre én hosszú évek távlatából is jót derülök, ha eszembe jut… Igazán jóféle szerető volt a fiatalember, kellemesen telt vele az idő. Ha nagyon belelendültünk, különféle obszcén buzdítások törtek elő belőle (jujj :D), amivel nem is volt semmi baj, egészen addig… Vidám délutáni párnacsata, én éppen orálisan igyekeztem őt kielégíteni, amikor a következő mondat hagyta el a száját: „Ez az…sikíts, te kurva!!!” Na, eddig bírtam, sikítottam persze, de a röhögéstől… Mit tehetett szegény, ő is velem nevetett, de azóta (vajon miért) csak haverok vagyunk… ;)))
MNK :)