Sose fogom megérteni, hogy a tiszta és egyenes szakításnál mér egyszerűbb olyan hajmeresztő dolgokat kitalálni, hogy Új-Zéland, meg Hollandia, meg Franciaország. Biztos azért, mert idejekorán belengette a karácsonyfát.

Sziasztok,
 
pontosan jól tudjátok, hogy régóta olvasom a blogot és a Parázsba is el-eljárok.
Már többször kipanaszkodtam magam a kommetek között, itt az idő összefoglalni a legutóbbi kellemesen induló és kellemetlenül végződött esetet.
Megismerkedtem a neten egy fiatalemberrel, aki pár évvel idősebb nálam, független. Mielőtt beindulna a neten nem ismerkedünk című csepülés, veletek is a neten ismerkedtem meg és szeretlek titeket:-) Jómagam elváltam és egyedül nevelem a kislányom.
Tehát a fiatalemberrel ígéretesen indult a levelezés, tudott helyesen írni a központozástól eltekintve, majd beindultak az sms-ek, telefonok, kellemes, simogató, kultúrált hangja volt.
 
Eljött az első találkozás, épp halál beteg lettem, alig éltem, mindeközben munkahelyet váltottam, mindeközben a volt férjem beperelt és folyton gyötört. Ebből látszik, hogy volt néhány problémám, ez megviselt engem is és a lányomat is. Ő épp építkezett,egyébként pár hónapja volt túl egy csúnya szakításon, ahol amúgy eléggé elintézték (így utólag, márha igazat mondott). Mikor megkérdeztem, hogy túl van-e már ezen, határozottan igent mondott.
Az első találkozás nagyon ígéretes volt, beindult az sms bajnokság, az e-mial bajnokság, már túl vagyok egy-két kapcsolaton, csalódáson, amikből nagyon igyekszem tanulni, több-kevesebb sikerrel, ezért igyekeztem óvatosabb lenni. Ő elmondta, hogy fontos az őszinteség, hűség, a nyíltság, a család, szeretne családot, vigyázni fog ránk, szereti a lányomat (tényleg jól kijöttek), karácsonykor már ő fogja hozni a karácsonyfát és szerelmes. Ennyi mindentől persze már nálam is kikapcsolt a piros lámpa és úgy éreztem, szerelmes vagyok, meg is mondtam. Hétvégente főztem neki, motorozni vitt. Boldog voltam és önfeledt és életemben először azt hittem, tudom, mit akarok egy kapcsolatban és egy kapcsolattól. Végre egy  igazi kapcsolat, bemutattam  a barátaimnak, egyáltalán, mindent megtettem, hogy érezze, Ő az.

 
A szex végtelenül gyengéd és jó volt - de kevés. Általában is alig akart megérinteni, hozzámérni, alig mosolygott, nagyon ritkán csókolt meg. Nem vagyok az a nagyon bújós típus, de ennél azért többre vágytam és még olyat sem láttam, hogy több szexre vágyom, mint férfi partnerem. Egyszer meg is kérdztem tőle, hogy nem kapkodjuk el a dolgokat, még nem is tartunk talán itt, ahol hisszük. Nem, nem, volt a válasz (az időtényezőről: pár hétről beszélünk). Ezt megpróbáltam valahogy kedvesen és visszafogottan megbeszélni - és itt kezdődtek a problémák. Én frusztrált lettem, hogy miért nincs több szex, ha szeretjük egymást, ő pedig  elutasító és agresszív lett. Minősíteni kezdett, leszólt, veszekedett velem, büntibe kerültem, nem hívott, nem találkoztunk. Gondoltam én nem fogok játszmázni, őszinte leszek, kedves, megértő és igyekezni fogok, de minél inkább igyekeztem annál durvább dolgokat kaptam: sms-ben, skype-on, telefonon jöttek a következő dolgok: önző vagyok, figyelmetlen, nem bízom benne, nem vagyok jó anya, és hasonlók. Minden dolgomról megvolt a határozott és leszóló véleménye. Egészen kétségbeestem, annyi szörnyűséget vágott a fejemhez. Mindeközben ismerőseimtől megtudtam, hogy már javában más lányokat hajkurász. Néha kérdeztem kedvesen, hogy nem lenne egyszerűbb, ha egyszerűen nemet mondana? Mondja azt, hogy nem jövök be, ne találkozzunk többet és kész. Nem, ő szeret, és fontos vagyok, de el fog utazni Új Zélandra és nekem ebben a kapcsoltban nincs perspektíva. Közben még az a kérdés is elhangzott azért, ha elvenne feleségül, elvihetném-e a lányomat Új Zélandra. Egyre inkább beláttam, hogy ez veszett fejsze nyele, próbáltam rávenni, hogy békésen és kultúráltan engedjük el egymást, nekem fontos lenne a lezárás, mint gesztus. Azt nem. Egy idő után arra jutottam, hogy folyamatosan hazudozott és össze-vissza beszélt, folyton leszólt, minősített, miközben többször bedobta, hogy szeret, és ha itt marad, akkor velem lesz. Eléggé megpörkölte a lelkemet.Szerencsére már vége, ennyi rossz doldogra nem vágyom.
Az elbeszélésözönben kimaradt a szakítósduma a megfelelő pillanatokban,de mivel ez a blog erre jött létre, summázom:
Részéről:
- Szeptemberben elutazom Új Zélandra és ott fogok élni, neked ebben a kapcsolatban nincs perspektíva (azóta is építi a házát és hajkurássza a lányokat).
- Valaki hívogat engem és leveleket ír a nevemben, te vagy? (Nem én voltam természetesen, már én is a pasik hajkurászásával töltöm az időmet;) ezért ne beszéljünk többet, nincs értelme köztünk a további kapcsolatnak.
- Részemről: (azt várva, hogy mégiscsak mellettem dönt): Van értelme, hogy hívogatlak és reménykedem? Ha nincs egy egyszerű nem elég lesz, csak mondd meg.
Nem mondta.
Én meg nem értem. Nem becsülöm le a jó szexet és nem vagyok ellene egy kellemes és laza kapcsolatnak a megfelelő emberrel, EZÉRT nem kell karácsonyfát hazudni. Ha meg nem jövök be, hát istenem, tévedett, ez van, de miért nem lehet egyszerűen ezt mondani?
 
 
 
Elveszett Angyal