A koleszos világnál nincsen betegebb és szürreálisabb könyezet, mondom ezt úgy, hogy én csak lelkes látogatóként csöppentem bele ebbe a világba. A szerelmi háromszöget azzal megkavarni, hogy az ellenséges barátnők folyosótársak? Ez csodálatos, komolyan.

Kedves szakítósblog!

Unalmas perceimben olvastam egy az én történetemhez hasonló sztorit, és ezen felbuzdulva meg szeretném osztani a többi olvasóval a sajátomat:)

Szóval egyetemre járok, és ott volt szerencsém megismerni egy srácot, Ádámot (álnév). Igazából akkor már két éve ismertem, de egy zh alkalmával sikerült észrevennünk egymást (mellém ült, én segítettem, meglett neki a kettes...). Aztán jött a szokásos ismerkedés: séta, beszélgetések, együtt tanulás, bulik. Már az elején megkérdezte, hogy ugyan mikor jövünk már össze, de én ennél kicsit bonyolultabb vagyok és több időt akartam, meg szerintem ő sem volt teljesen biztos a dolgában, ez így ment 2 hétig. Aztán rá kellett jönnöm, hogy hibáztam, mert beütött a ménkű. Bekerült a képbe a voltbarátnő. (Háttérinfó: kettejük között azért lett vége, mert Kittinek anno ott kellett hagynia az iskolát, nem ment neki, és egyébként meg 300km-re laknak egymástól, szóval szinte kivitelezhetetlen lett volna a dolog) Eljött pár cuccáért, amit véletlenül a kollégiumban hagyott a kiköltözése alkalmával. Az egész hétvégét Ádámmal töltötte, aki a koleszhez közel lakott albérletben. Ennyiben viszont korrekt volt, hogy megmondta, hogy a hétvégén Kittivel lesz, mivel ezer éve nem látta (kb 3hónapja). Gondoltam magamban, hogy oké... végülis én is barátságban váltam el az exemtől, mértne... Séta, beszélgetés, belefér. Aztán Ádám megváltozott. Igaz továbbra is sokat voltunk együtt, de már valamiért nem kérdezgette, hogy mikor jövünk össze. Jó, felkavarhatta a találkozás, megértettem, vártam. Közben persze egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Volt, hogy náluk aludtam (igen, csak aludtunk), vagy hogy egy egész hétvégét ott töltöttem vele, meg a lakótársával. Egyik este elmentünk bulizni egy nagy társasággal. Táncolós szórakozóhelyre. Nem nagyon vagyok oda az olyan zenéért, ami ott ment, de Ádám miatt elmentem. Nagyon jól szórakoztunk, beszélgettünk, táncoltunk... mivel nem dörtidenszinges zene volt, így úgy nem... de hasonlóan:) De nem csókolt meg, csak a nyakamon (pedig én nagyon szerettem volna), aztán mikor kijöttünk a helyről mondta, hogy menjek fel hozzájuk, és mivel nem 1órája ismertem (és már aludtam náluk párszor), beleegyeztem. Az úton a társaság nagyrésze végig minket piszkált, persze csak poénból...:) Felértünk, sőtétben átöltözés (igen, már volt ott náluk alvósruhám), ágybafekvés. Mondtam neki, hogy nem tudok aludni, beszélgettünk, azán magához húzott, átölelt, és végül úgy aludtunk el. Reggel ugyanígy ébredtünk fel. Kaptam egy puszit, és minden ment úgy tovább, ahogy volt. Délután, filmnézés közben fogta a kezem, néha megölelt, meg ilyenek, de csók továbbra se. Aztán jött a vizsgaidőszak, tanulás... természetesen együtt. Akartam róla beszélni, de önbizalomhányos vagyok, és sose találtam meg a megfelelő pillanatot. Aztán egyik hétvégén hazament, és én is. Megkérdeztem, hogy mikor ér vissza, a válasza kacifántos volt: szombaton indul, de csak vasárnap ér fel. Ez nekem kicsit sok időnak tűnt egy 2órás útra, hacsak nem szombat 23.00kor indul és vasárnap 1.30-ra ér fel. Utólag kiderült, hogy félúton megállt abban a városban, ahol nyáron az exe dolgozik, és nála volt. Persze nekem egy harmadik személytől kellett megtudnom, hogy újra összejöttek. Áúú... Ez kicsit fájt, egyrészt azért, mert ugye nem velem jött össze és azért is, mert nem olyan embernek ismertem meg, aki ilyeneket csinálna a lányokkal. Egyéb furcsaság, hogy utánna ugyanúgy keresett, mint azelőtt, séta, beszélgetés, stb. Nyaralás haverokkal... Adám jött, Kitti nem, és persze egy szobába voltunk (hozzáteszem ő kérdezte meg tőlem, hogy lennék-e velük egy szobába, ami 4fős volt). Persze azt is megtudtam, hogy Kitti újra jelentkezett az egyetemre, csak másik karra, és pályázott a régi kolesz szobájára is, ami pár méterre van az én szobámtól, és hogy teljesen féltékeny rám... Talán okkal, mert még nem döntöttem el, hogy végleg feladom-e az Ádámos dolgot. Igaz, hogy csalódtam benne, de mindenki megérdemel még egy esélyt...