Hány kilós egy 180 centis csaj?

 

A héten a szép képeket Kutasi Kovács Zoltán blogjából lopjuk.

Még több szakítás a szakítóskönyvben, még több ismerkedés a Szakítós Mikuláson!

 

 2 éve összel hatalmas csalódásomból kiutat keresve, regisztráltam egy internetes társkeresö oldalon. Gondoltam egy kis szórakozás rámfér, max még a végén összehoz a sors egy értelmes pasival. Így utólag belegondolva írhatnám ezt is: "ki ide belépsz, hagyj fel minden reménnyel!" :)
 Aki járt már ilyen oldalon, tudja miröl beszélek: nagy az isten állatkertje- és baromi alacsony a kerítés!
 Minden nagyképű kijelentést félretéve, rengeteg levelet kaptam, gondolom köszönhetö ez a bájos kis pofimnak / ök mondták!/. Egy-két gondolatváltás aztán belecsaptak a közepébe: milyen jó nö lennék ha lefogynék... És de kár hogy ilyen magas vagyok... Nem igazán értettem a történetet, hisz az adatlapomon egyértelmüen ott volt hogy 180 centi és 85 kiló vagyok. Mielött ír, nem olvas????
 Szolídan és úrinö módjára elmeséltem nekik hogy biza nem tehetek róla hogy ilyen magasra nöttem, lehet reklamálni a felmenöimnél. Az pedig hogy nem vagyok egy csontkollekció, nah bumm, ott sem mindenki egy Brad Pitt!
 Egy idö elteltével leszükítettem a kört, szelektáltam az emberkék között. Maradt egy, akivel órákig beszélgettünk telefonon, bitang jó humora volt és SZERETTE A SZÉLES CSÍPÖJŰ CSAJOKAT! Focista múlttal rendelkezett meg bitang csábító mosollyal. Jah és facér is volt a drága... /Mint utólag kiderült dec. 23-án költözött el a barátnöjétöl x év után. A jófej.../ Hoppá!
 Gondoltam az isten is egymásnak teremtett minket. Soha nem bírtam a macho csávókat, dehát egy esélyt mindig kell adni.
 Szilveszter elött 2 nappal találkoztunk egy bevásárlóközpontban. Olyan volt mint a csöpögös amcsi filmekben: összefonódó sokatmondó tekintetek, végtelennek tünö párbeszédek, vibrálás, kávé, kézfogás meg minden... Aztán búcsú a villamosmegállóban:  abban a percben komolyan azt hittem hogy ott fog megdugni a sineken... Egy szó mint száz: beindult a kémia, de rendesen. Sármos volt, jóképü, tudtunk beszélgetni, nevetni és ahogy csókolt-na az nem volt semmi! És akkor elejtett csak úgy mellékesen egy megjegyzést: " Ha egy lányt nem kapok meg az elsö randin, utána nekem már nem érdekes!" Gondoltam magamban apukám ha neked ez kell én semmi jónak nem vagyok elrontója. Tudtam persze hogy ez csak egy kamu duma, azért ennyire szöke nem vagyok. Hazavitt / hozzám, mivel Ö kocsival jött/, már a liftben téptük egymásról a ruhát, aztán az elöszobában repült a pulcsi a melltartó és hát a folytatásban sem kellett csalódnom. Semmilyen téren sem :) Lihegve feküdtünk egymás mellett az ágyon, mikor is közli hogy Ö holnap elutazik szilveszterezni Ausztriába. Hajrá. Majd hajnalban egy "majd hívlak" dumával búcsúzik... És nekem  még ekkor sem esik le... Csak valamikor január másodika tájékán, mikor rádöbbentem hogy bizony nem fog többet hívni... Bár azt nem mondta melyik szilveszterre ment ki ausztriába. :)
 Nem bántam meg, mert szép volt az az éjszaka. De azóta sem kezdek machó pasival!