A liliomtipró szakítgatja a virágokat, miközben mindenki hülye körülötte, pedig remegve várja a McDonald's játszóbuszánál, hogy újabb lány legyen 15 éves. Várom a címkejavaslatokat!

Üdvözlök mindenkit, úgy döntöttem, a múlt heti dolgok miatt megérnek ezek a csudaleányzók annyit, hogy ide felkerüljenek, akár csak név nélkül is, okuljon belőlem, a hülyeségeimből a társadalom...
Lassan 20 éves leszek, azóta 2 komolyabb kapcsolatom volt, mint ahogy azt látni fogjátok, ezek a szarháziak nem tisztelnek senkit, csak vannak a vakvilágban, mennek egy irányba, amikor meg falhoz érnek, fordulnak egyet és folytatják az utukat előre, igazi ösztönlényként.

A legfőbb probléma az, hogy nem a 15-16 éves korosztályt kéne megcéloznia senkinek, hiszen lehet testileg kifejlődtek szépen, de eltelik komolyabb kapcsolatban velük 1+ év és rájönnek, hogy 17-18 évesek, megfordul utánuk az apuka, a 16 éves recskagép, na meg esetleg a kisváros bikája is. Valahol meg lehet érteni, nem is ezzel van a legnagyobb baj, hanem a mögöttes dolgok - no de következzen az én kis sztorim.

Nem voltam még éppen 16, sikerült összejönnöm egy alig 15 éves lánykával, első kapcsolat neki is, nekem is, minden téren - nagyon nem voltunk rokonlelkek, de (én legalábbis) szerettük a másikat. Egy darabig. Eltelt másfél év, addig igazából még komolyabb vitáink sem voltak, nagyon jól elvoltunk, nyáron elvittük a családi nyaralásra, összetegeződés az anyukával, politikai nagybeszélgetések az apukával, spanolás a rokonsággal - tudjátok, miről beszélek. Viszont másfél év után egyszercsak észrevettem, hogy a kedves rokonom (akkor volt ~22 körül, másodunokatestvérem) így csörgetgeti Vivit (hívjuk így az első delikvenst), Vivi zavartan mosolyog, visszacsörgeti - kérdeztem is, hogy hát ez meg micsoda? 3 nap múlva megjött a válasz - már nem olyan, mint régen, legyen ennyi, most ő nem tud velem együtt lenni. Mélységek mélysége, nyár elején volt ez, még csak a suli sem tudott lefoglalni. Röpke 2 hét kínlódás után mégiscsak együtt maradtunk, addig világomat nem tudtam. Eltelt szépen ismét pár hét, egyszer nálunk volt, szex után bekapcsolja a telefonját, elkezd irgalmatlanul pittyegni - kiderült, hogy a kedves rokonom az, még mindig lófaszkodott vele. Talpig úriember voltam mindig, viszont ez után azt mondtam a Vivinek, hogy jó, akkor rendben van, ha eldöntötted, hogy a francot akarsz, akkor majd szólsz, most pedig menj haza.
Hazament, eltelt ismét pár hét, már nyár közepén voltunk jócskán, akkor jött a nagy megbánás, hogy igen, gondolkozott, hogy ennyire nem volt még jó dolga és hogy kezdjük újra - én hülye belementem, akkor kellett volna elküldeni a túróba, tudom. Volt 2 boldog hét, el kellett mennem külföldre egy hétre, mire hazajöttem és vártam volna a nyakbaugrós 'dehiányoztál'-t, nagyot kellett csalódnom, egy búvalbaszott valami volt előttem. Természetesen kiderült, hogy hát baj van, kicsit beleunt a dolgokba, hogy BIZONYÍTSAK neki, vigyek ÉN színt a kapcsolatba, mert ez így nem jó. Én hülye azért megpróbáltam mindent, ismét elmentünk a családi nyaralásra, volt megint 1 jó hónapunk, aztán amint elkezdődött a suli, megint jött a már jól ismert kínlódás, novemberre eljutottunk odáig, hogy jó, akkor ennek itt vége, szakítottunk is. Én akkor voltam majdnem 18, szalagavató, tanulás, érettségire készülés - elvoltam, ha hiányát is éreztem valakinek, az pusztán testi jellegű hiány volt. Közben - ahogy lenni szokott - hallom, hogy ezzel meg azzal a hülyegyerekkel jött össze, január elejére is együtt maradt egy ilyen tipikus hülyegyerekkel. Ekkor lettem 18, Vivinek ekkorra lett nete, hát elkezdtünk msnezni, ahogy lenni szokott. Így a testi hiány, úgy a testi hiány, végül megbeszéltünk egy találkát, a szüleim temetésre mentek, én meg elhívtam (természetesen barátja volt, mondom, hogy egy hülyegyerek), ő eljött, úriember nem beszél arról, ami aznap történt. Ez megtörtént még 1 alkalommal, náluk kora reggel, jó volt nosztalgiázni egy kicsit, ám utána balhé (4 szex után rájött, hogy barátja van és hogy hát ez nem erkölcsös, NOCSAK), seggenfordulás.
KÖzben beleestem ugyanabba a bagatell hibába, hogy egy 15-16 éves szűzlánnyal jöttem össze. Viki - legyen ez a neve mondjuk - másabb volt, testileg is jobban el volt eresztve, mint a Vivike, de csak 15 éves volt, ez pedig mindent megmagyaráz... Jó volt vele, röpke hónap alatt le is szakítottam a virágot, nagyon jó volt vele, minden tekintetben, még a családja is mérföldekkel normálisabb volt. Természetesen előjött a női hülyeség, amint összejöttem a Vikivel, Vivi rögtön szerelmet vallott, hogy ő ennyire még nem volt szerelmes, bármit megtesz, ő volt a hibás, csak kezdjük újra, ő megmutatja, hogy most minden csudafasza lesz. Én akkor már a másikkal voltam, újdonság varázsa, és a többi nyalánkságok, szerintem érthető volt, hogy nem kezdtem vele újra. Közben időről időre jöttek az smsek, hogy hát bizony ő még mindig szeret engem, nem akar bekavarni (faszt nem, nem írt volna akkor semmit!), de hogy nem tud mit tenni az érzéseivel. Viki elég idióta módon viselte a dolgot, rajta élcelődött mindig, én azért nem akartam, hogy ebből legyen a napi humorbonbon, de nem tudtam mit tenni, sajnáltam az exem, ugyanakkor nem akartam problémát az újjal, úgyhogy ez volt a helyzet.
Egészen idén februárig, amikor is az exem ismét csudaszerelmes lett, megtalálta az IGAZIT (megint, kurvajó : DDD ) - így végre nem kaptam meg a 'szeretlek' című-kezdetű smseket, ő is kapcsolatban volt, én is, konfettizápor, folyik a pezsgő hét országon keresztül.
Hihetnétek ezt, de ugye ha megnézitek a 3. bekezdést, láthatjátok, hogy ismét elérkezünk abba az ominózus korba, amikor elkezd viszketni a viszketnivaló (nem is értem, miért disztingválom magam amúgy, majd a végére bekeményítek). Én közben ugye egyetemista lettem, 3 órára a Vikitől és már nem a nagyfaszú végzős félisten voltam, hanem egy elsős egyetemista, akit hetente jó, ha 3 napot lát. Az első vizsgaidőszakom nem sikerült túl jól, viszont (idén májusban) bíztam abban, hogy a másodikon tarolni fogok. Igen ám, de Viki bejelentette, 1 nappal az első vizsgám előtt, hogy hát ő egyedül akar lenni egy kicsit, a barátnőivel lenni, gyakorlatilag azt mondta, hogy most egy kicsit legyünk külön, majd meglátjuk.
Végeredmény : 1 hétre a szakítás után összejött a kedves Tiborral, aki két hétre rá már kardélre is hányta, én persze küszködtem a vizsgákkal, így nem lett annyi kreditem 2 félév után, hogy államilag finanszírozott képzésen folytathassam tanulmányaimat, most jelenleg a cívis városban koptatom a padokat.
Azt hihetnétek, hogy ezzel vége, de nem. Sajnos Vikivel van egy közös hobbink, úgyhogy azóta is hetente találkozunk, ezzel nem tudok mit csinálni, egy 5 éves szórakozást nem fogok abbahagyni miatta. Idén nyáron ismét találkoztam Vivivel, előjöttek a régi emlékek, most viszont nem akartam azt csinálni, mint tavaly januárban, így most (miattam) nem lett semmi az akkori találkozásunkkor, ugyanakkor nagyon szerelmes volt a Karcsiba, legalábbis minden fórumon ezt hangoztatta, kitette az ablakba, ahogy az lenni szokott, emotikontenger, ömlengés, üzenőfalra kibasszuk, hogy jajj, 3-4-5-6 hónaposok vagyok, 'szeretlek kincsem :))))))))))))))' stílus.
Az utóbbi 1 hónap történései, ezért is írtam ide:
A kedves Vikike barátja felvett msnre, ahogy válaszolgatott, rögtön rájöttem, hogy szórakozik, szórakoznak velem - azok után, hogy a vizsgaidőszak elején kibaszott velem a kedves frissebbik ex, még itt nekiáll viccelődni a dologgal, amikor meg rákérdeztem, butamosoly, biztos unatkozott a Tibi, meg hát 'tudod milyen vagyok' .
Vivi ugyanakkor elmondta, hogy nagyon sokat gondol rám, hogy a dolgainkat, képeinket nézegeti, hiányzok neki (lófasz, lófasz és lófasz, ömlengés, lófasz) ugyanakkor bevallotta röpke pár napja, hogy akkor, amikor én külföldön voltam, akkor ő megcsalt engem egy ilyen fülbevalós diszkós munkás hülyegyerekkel - na most olvassatok vissza, ha szükséges, akkor az jött, miután megcsalt, hogy igen, bizonyítsak, hozzak színt a kapcsolatba, kapott gyűrűt tőlem, elvittem nyaralni, pedig pusztán arról volt szó, hogy ő félreszórakozgatott - csak ennyit kellett volna mondani.
Úgy végszóra hozzátenném, hogy ugyan mind a kettő nagyon szerelmes meg hasonló tiszteletkörök, mégis látom rajtuk, hogy az ér dagad a nyakukon, ha valaki mással látnak, azóta is, pedig 2, illetve fél év telt már el...
Terjedelmes ömlengés lett belőle, sajnálom, ha valakinek nem tetszik és hosszú perceket elvettem az életéből, ugyanakkor remélem, hogy valaki okulni fog belőle és legalább egy halk mnk elhagyta a száját. Igen, ugyanakkor faszkorbács nekem is több okból:
azért, mert még mindig felbasz az ilyen,
azért, mert ilyen kis fruskákkal kezdek,
azért, mert nem tudtam sokszor az asztalra csapni, hogy na akkor most ez van, ha nem tetszik, haza lehet menni,
azért, mert naivan azt hittem, hogy ha emberként tisztelek mindenkit a végletekig, akkor engem is tisztelni fognak.
Köszöntem a figyelmet,
Sallay