Ezért nem jártak se a moziba, se az utcára. A srácnak ciki volt a csaj, de azért dugta volna. Hát hogy van ez?

Innen

Sziasztok!

Gondoltam, megosztom veletek a legdurvább dolgot, amit valaha a fejemhez kaptam, és a barátaim egytől egyig állítják, Top 10-es!

Az illető srác 24 volt, én 22. Alig 2 hete éltünk idillben, mikor kiderült, h az édesapja nagyon beteg, csak pár hónapot adtak neki az orvosok. Érthető módon nagyon megrendítette a hír, én pedig próbáltam támogatni, ahogy tudtam. Nem szóltam érte, ha nem jött, mikor megbeszéltük, sem akkor, mikor heti 7 napból 6-ot nálam töltött, és én fizettem a kaját meg a dupla rezsit egyetemistaként, tudtam, hogy most másra kell a fizetése. A helyzet egyre nyomasztóbb lett, már nem jártunk sehova, de a családjának sem mutatott be, mert nem ez volt a megfelelő idő,a barátainak sem, mondván, ő sem találkozik most velük. Az apja hol jobban volt, hol még rosszabban. 5 hónap után már nagyon boldogtalan voltam ebben a kapcsolatban, de mindig mondta, h csak én vagyok neki a megnyugvás, a biztos pont, nem tudtam neki előállni az érzéseimmel. Az apja végül fél év után meghalt. Megkönnyebbülés volt ez mindenkinek, és én abban reménykedtem, egy kis idő múlva minden jobbra fordul, visszatér az élet a régi kerékvágásba. Most napokig nem találkoztunk, h az anyja mellett legyen, megértettem.
Jött a vizsgaidőszakom. Orvosira járok, sejthetitek... Egyik este átjött munka után. Beteg volt, lázas, elesett. Mit nekem szigorlat! Jött a tea, a borogatás, a pátyolgatás. Este 11 körül végre jobban lett, mire közölte, hogy tulajdonképpen ő nem akart nálam aludni, beszélgetni jött. De majd reggel, mert fáradt. Nem hagytam annyiban. Mire a következőket borította a nyakamba: neki már nyomasztó ez a kapcsolat, és az, hogy nem fekszem le vele egy ideje; majd hogy azért nem mutatott be a szüleinek, mert az anyja biztos utálna, és bár az apja szeretett volna megismerni, inkább nem vitt be hozzá; a barátai előtt pedig szégyellt, mert olyan kövér vagyok (kétség kívül nem kicsi, de mindenki szerint arányosan telt és magas), és amikor meséltem viccelődve, hogy utánam fordultak az utcán a férfiak, biztos csak azért volt, mert olyan nagy a seggem. Épp ezért szégyellt is velem végig menni az utcán, ezért nem jártunk sehova, moziba meg végképp nem, mert utálja, h hangosan nevetek a filmeken.
Én csak hallgattam döbbentem, levegőt is elfelejtettem venni, mire végre felocsúdtam, és megkérdeztem, hallja-e egyáltalán mit mond nekem? Mire közölte, hogy persze, és most végre megkönnyebbült, h ezt elmonta. Még hozzátette, hogy azért is mérges rám, mert mellettem visszaszedett 15 kilót. Én már csak azt kérdeztem, most azonnal hazamegy-e (hajnali f2kor hétköznap), vagy kint alszik a másik szobában? Reggel kérdezte, mikor jöhet a cuccaiért? Semmikor! Vigye csak el azonnonnal! Majd megpróbált puszival elköszönni, de persze nem hagytam.
A dologban egyrészt az felháborító, h azok után, amennyit nyeltem mellette, ezt ilyen formában vágja a fejemhez, még ha így is érzi. Másrészt furán hangzottak a seggem nagyságát firtató kijelentések egy 110kg-s pasitól, aki ebből 70 kilót a seggén és a combján tárolt, és én voltam az első (!!!) barátnője, ennek minden vonzatával együtt. És hogy lehet, hogy szégyell a barátai előtt, de reklamál, hogy nem dughat meg? És a korona az egészre az, hogy egy hónappal később megjelent az egyetlen közös társaságunkban - ahol megismerkedtünk -, az új barátnőjével, aki nálam egy fejjel alacsonyabb, nagyseggű, lapos mellű, és mindennemű női idomot nélkülöz. De egy előnye mindenképp volt ennek: egy percig se bánkódtam utána, csak azt a 10hónapot sajnáltam az életemből! A férfiak pedig azóta is megfordulnak utánam, és azt hiszem, meg tudom különböztetni az elborzadó és az elismerő pillantásokat. Az utóbbiból van több :)

Üdv és okuljatok! :)