A szóban forgó múltkori poszt ez itt, de most is fontos szerepet kap a szakértés. A szelíd férfiak az alkoholtól még mindig megvadulnak.

A kép innen

sziasztok! :)

Előző héten nagy port kavart azon post-om, amit írtam.

Röviden összegzem azt a post-ot: Lány 8 évvel fiatalabb a srácnál, a srác nagy álma, hogy megy külföldre (Ausztrália), a lány ezt előre tudja, mégis belemegy a kapcsolatba. Aztán a kis pár mikor együtt, kettesben vannak, minden rendben van, de mikor a haverok is képbe kerülnek, akkor viszont bunkózik, és csak sértegetni tud. És be kell azt is vallani, hogy szeret a pohár fenekére nézni, és ilyenkor tudják a legmegalázóbb és legbántóbb mondatok elhagyni a száját. A lánynál betelek a pohár, és elég sok megaláztatás után úgy érzi, ott kell hagynia a srácot. De a post-ba nem kerül bele a szakítás… Na, most ez jön! :)
Szép szombat délután, hatalmas nagy elhatározással megyek a kedves úriemberhez, akit nevezzünk el D.nek.  D.-nek fülig ér a szája mikor meglát, és első kérdései között szerepelt, hogy: tudja, elég hülyén szokott viselkedni mikor iszik, de mi a bajom?! Elmondtam neki, hogy igazából sikerült rengetegszer megbántania engem, amit már elmondtam neki elégszer, de mindig figyelmen kívül hagyta. Lehet, hogy sokszor jobb lenne nem tudnom, hogy hogyan kell idomot illeszteni a R1-re, de sajnálom, igazából ilyen vagyok. (20 éves, nagyszájú, megmondó, és lehet kissé túl spirázom sokszor a dolgokat, de az vesse rám az első követ, akinek nincsenek hibái) Szerettem volna, ha inkább tetszik neki, hogy értek a motorokhoz, mintsem hogy ez örökös konfliktusforrás legyen köztünk. De be kell látnia, és nekem is be kellett látnom, hogy ez igazából nem megy nekünk. És szeretek vele lenni, mikor csak ketten vagyunk, de bántanak azok a dolgok, amiket akkor mondott mikor vagy be volt rúgva, vagy a haverjai ott voltak.
És most jön D. érvei, összegzése, vagy véleménye: Azt mondta, hogy a gondjai miatt szokott inni. Mert semmi sem úgy alakul, ahogy ő szeretné, de annyira elege van, hogy bármit tenni akar ellene, tudja, hogy úgysem fog számára pozitívan sikerülni. És minden ilyesfajta feszültségét sajnos rajtam vezette le. Bántja a dolog, de igazából nem tud mit csinálni ez ellen. És tetszik neki, hogy értek a motorokhoz, de igazából idegesítette, hogy a haverjai mindig azzal heccelték, hogy a csaja lassan jobban ért a motorokhoz, mint ő, és köztudott pedig, hogy neki a motorok az élete. :) Tisztában van azzal, hogy a kimondott szavakat nem lehet már visszavonni, de értsem meg őt. Had próbálja meg még egyszer! Tudja, hogy nekem sem könnyű, hogy dolgozom, és még 7végén fősulira járok, bár szerinte nem olyan fárasztó az a főiskola, mikor konzultáció van, akkor csak 8 órát egy helyben kell ülni. (na igen, és szerinte nem kell figyelni??? És amúgy is tök könnyű ez, mikor egész 7en végig dolgoztál…)
Igazából, be kell valljam, elgondolkoztam. De úgy döntöttem, hogy nem. Iszonyat rosszul éreztem magam, hatalmas lelkiismeret furdalásom volt. Megkért, hogy gondoljam át még ezt. És oké, nem fog keresni, de gondolkozzak el még ezen.Aztán még beszélgettünk az autókról, motorokról, és most egyet értettük. Kivitt a vasútállomásra ( búcsúcsók), én felszálltam a vonatra, integettünk egymásnak. Be kell valljam, elbőgtem magam. Tudom ezt tipikus csajszokás, de szerettem őt (mikor kettesben voltunk), és olyan aranyos volt, de tudtam ez lesz jó nekem, legalábbis hosszútávon.
Este olvastam az msn kiírását ( hülye voltam, hiányzik), nem írt rám, és én sem írtam neki. Azt azért meg kell említenem, hogy betette szakításkor a kaput az, hogy szerinte nem fárasztó a hétközi munka után a főiskola. Oké, én vállaltam, nem is hisztizhetek emiatt, de talán nem annyira lenézendő dolog ez, hogy főiskolára járok. És fárasztó, de akkor is megcsinálom! :)
Szóval ennyi a kis történetem. De valami azt súgja, ezzel még nincs vége a történetnek! Lehet oltani, és adni okos tanácsokat!
Tescoba most nem voltunk, jah, és megtudtam azért nem volt katona, mert kibújt alóla (fontosabb volt a motorozás)!
 
Üdvözlet mindenkinek! :)