Majd ha egyszer megtanuljuk becsüni a másikat, akkor ennek a blognak nem lesz értelme.

Én 21 éves lány, ő 23 éves szintén lány. Nem, nem futó kaland, még majdnem azt is bemeséltem magamnak, hogy életem nője.
Nem kerestem barátnőt, nagyon is jól elvoltam a szingli életemmel, a karrierépítésemmel, amikor teljesen váralanul betoppant az életembe a leányzó. Már első randin azonnal egymásra kattantunk, oltári nagyokat beszélgettünk, még nagyobbakat szeretkeztünk, kihoztuk egymásból a legjobbat, pedig mindketten tudtuk, hogy nem illünk össze. Mondjuk úgy, hogy én túl "normális" vagyok, ő pedig túl zabolázatlan :) Megvolt minden mézesmázos maszlag, egymásba szerettünk, mindeki dícsérte, hogy mennyire kivirultam mellette és soha nem nyíltam még meg ennyire egyik páromnak sem. Eltartottam anyagilag, gyakorlatilag nálam lakott, érzelmileg is igyekeztem biztosítani számára a stabil hátteret, mert tudtam, milyen hánytatott sorsa volt gyerekkorában. Úgy érzem valóban megtettem érte MINDENT (az éjszaka közepén hajlandó voltam kirohanni neki cigiért, ha fájt valamilye azonnal ugrottam, hajnalban keltem, hogy elkészítsem neki a kajáját a munkába menet) az egész életemet rááldoztam, még hajlandó lettem volna külföldre is költözni, csak hogy ne kelljen miattam feladni az álmát. Majd másfél hónap után jöttek a viták, bizalmatlan voltam vele szemben, pláne azok után, hogy a szemem láttára flörtölt egy másik lánnyal. Szilveszterre teljesen kizsigerelt az exem a bunkó viselkedésével, folyamatos depresszióban voltam a veszekedéseink miatt és folyton a megoldásokat kerestem, hogyan tudnám előhozni ismét belőle azt az odaadó, bájos nőt és miként szabadulhatnék meg az alpári, nagyképű és bunkó stílusától. Eljött a világ legpocsékabb szilvesztere, amit ő azzal tett szebbé, hogy másnap ismét találkozott azzal a lánnyal, akivel flörtölt és tesztképpen (!) megcsókolta. Erről én persze mit sem sejtettem, sőt mikor felkerült egyszer szóba a csaj, váltig állította, hogy már nem is jön be neki. Állítása szerint ekkor még bűntudatot érzett, mert megcsalt (pedig a kapcsolatunk elején tisztáztam vele, hogy nálam megbocsájthatatlan a megcsalás) és próbált küzdeni a felángolása ellen. Igen, úgy küzdött, hogy miközben esténként mellettem feküdt (ekkorra már összeköltöztünk), közben a másik nővel levelezgetett. Majd mára betelt a pohár, s miután becsiccsentve ért haza exem és azt hangoztatta, hogy megdug mindenkit (igen, ennyire alpári és bunkó volt a stílusa), nem kellett sokáig faggatni és bejelentette, hogy másba szerelmes... igen, abba a bizonyos lánykába... Csattant is a nagy pofon, pedig megígértem neki, hogy soha egy ujjal nem nyúlnék hozzá. Majd szépen lassan előbüffentek belőle az információk: már kétszer is lefeküdt vele. Hozzátenném, a két eksön között eltelt egy hét, amikor azért még meg akarta dugatni velem is magát, de nem ment neki már velem, mert úgy érezte, megcsalja (!) a szeretőjét... Szintén nem elhanyagolható tényező, hogy miután megdugatta magát, este hozzám bújt, velem aludt el, azt hazudta engem szeret és engem csókolt elalvás előtt. Most akkor oda-vissza csalt, vagy mi?
Persze jött a szöveg, hogy ő ezt nem akarta, nem akart megbántani, sokkal jobbat érdemlek nála, de az érzelmeinek nem tudott parancsolni... kérdem én, miért nem lehetett ezt nyíltabban csinálni: szakítunk, aztán mehet világnak és azzal fekszik össze, akivel akar. Ő maga mondta, hogy azt tette velem, amit a legjobban megvet és amit az exe is művelt vele hónapokig. Kérdem, akkor miért érdemeltem pont én ki ezt?
Nem tagadom, hogy én is hibás voltam a dolgok elromlásában és én vagyok a legnagyobb balf@sz, mert nem dobtam már ki korábban, de mégegy ilyen gerinctelen emberrel nem találkoztam. Visszaolvasgatva és visszaemlékezve leestek a dolgok, hogy mikor miért viselkedett úgy ahogy, miért kezdte eldugdosni előlem a netes beszélgetéseit, miért kellett neki wap a telefonra, miért akart saját lakásba költözni és még sorolhatnám. A legundorítóbb az egészben, hogy mikor legutóbb felmerült, hogy szakítani akarok vele, még ő mondta, hogy útálja, ha lemondanak róla és én ezt ne tegyem... pedig akkor már megdugatta magát a szívszerelmével. És még ő hisztizett, hogy miárt nem bízom meg benne!
A kapcsolatunk tipikus esete annak, hogy ha egy nő megkap mindent, az túl jó neki, nem tudja megbecsülni és másra vágyik. Tanulságul szolgáljon a történetem, hogy nőben nem lehet megbízni, bármennyire is bájos és őszinte. Az ember soha ne adja fel az elveit és ne forduljon ki önmagából más kedvéért, mert csak papucs válik belőle!

Legalább az vígasztal, hogy a szerető a közelembe se érhet (mások állítása szerint sem, nem csak a büszkeség és sértettség beszél belőlem), még csak ki sem tudta elégíteni szex közben, de ha neki ez kell, akkor menjen csak és tegye tönkre magát más mellett. Köszönöm én jól vagyok, kiszerettem belőle, de ezek után ne könyörögjön mégegyszer a barátságomért. Neki még nagy szüksége lesz rám, de nekem semmit nem adhat. Nem fogok neki minősíthetetlen stílusú leveleket írogatni, annál azért éretebbnek tartom magam és én minek utáltassam meg magamat vele, nem én voltam a hunyó, legyen csak bűntudata... már ha lesz.

Egy felszarvazott nő

Tescoba voltunk, de inkább interspar, de legutóbbi bevásárlás helyett is inkább a szeretőjéhez rohant
Gumi nyilvánvaló okokból nem kellett, katona sem szeretnék lenni :D