Taposóaknák a kapcsolatban: feltűnik az ex az úszóbajnok életében.
Taposóaknák a kapcsolatban Lehet, nem túl érdekfeszítő, ami velem (is) történt, mindenesetre megélni merően fájdalmas volt. A múlt sebeinek szerepen a jelenlegi kapcsolatban lehetne a munkacíme a történetnek. Megismerkedtem egy férfival, aki írásban nagyon izgalmas volt. Neten találkoztunk, és meseien alakultak a történések, hiszen amikor szabit vettem ki, s írtam neki, hogy egy hét csend, mert magamba fordulok, akkor kiderült, hogy ő is vega, mint én, ami szinte szégyellni való, ezért nem is említődött eddig - s máris megvolt a közös nevező. Továbbá imádok hajnalban kelni, hogy úszással kezdődhessék a napom, ami aztán egész napos vérpezsdülést adományoz, kiderült, hogy ifjontin úszócsapat tagja vala ő is. Épp új életet akartam kezdeni, s ezt egy böjttel indítottam, megvilágosodást várván - erre mi jött napvilágra? Hogy ő is ezzel váltott nem túl régen új dimenziókba. Szinkronicitás dögivel, megvalósult álmok, stb. Hihetetlen! De működik! Első találkozás, már kellőleg felspanolt állapotban. Imádnivaló, elképesztően magnetikus. Innentől minden sínen, minden szó közelebb hoz. Tánc, szerelem, érintkezés. S innen hanyatlás. Mert hiába a sok finom érzékezés, ott a múlt. Ír az ex. Amit nem tud elmondani. Mert.... Nem tudom, csak érzem. Nála vagyok egy napon, dolga van, elmenődik. Felmegyek a g-mailemre, de az övé ugrik fel, mert nem zárta be. Legelöl egy levél az extől. Amiben kedvesen gratulál a sportteljesítményhez, amit a közelmúltban a szerelmem teljesített. Ami nagyon baráti gesztus, semmi gond nincs, csak az, hogy a kedvesem válaszol, hogy köszöni, meg de aranyos, s sehol sem említődik, hogy már elköteleződött az évszázad szerelmében - ahogy nekem érzékeltette addig a pillanatig nagyon meggyőzően. Innentől minden gajra ment. Hiába voltak szép pillanatok, ha valami nem stimmelt, akkor az azonnal hatványozódott. Olyan volt, mintha régi bábuk is bejátszanának sakkjátszmába. Mondok példát: tök ártalmatlan programegyeztetés, mikor jössz velem, vagy maradsz kérdésre azt válaszolom: jövök, ha nem leszek terhedre, s erre egy letaglózó mondat jön: "Ezt hagyjuk!" Mivan? Eztmostmire? Ne hagyjuk! Mintha láthatatlan szellemek irányítanák a kommunikációnkat, olyan mondatokkal, amiknek nincs előzményük, amiket nem érthetek. Mondok valamit, s egy régi sérelem bejelez. Baromi rossz érzés, amikor nem ketten vagyunk egy kapcsolatban, hanem ott van a réginek a szelleme. Én nem tudtam megküzdeni vele. Volt már ilyen másnak is? Mit lehet tenni?
Az utolsó 100 komment: