Értékellek mint embert

Aztán augusztus 23-án elmondtam neki,hogy marhára kedves volt tőle,hogy átvágott és hogy rohadtúl nincs jó kedvem, erre ő azt írta msnen,hogy neki meg az van.

Sziasztok!
Én egy 18 éves srác vagyok. Kb. 5 évvel ezelőtt,találkoztam egy nagyon helyes lánnyal egy
vidéki strandon(szándékosan nem árulom el,hogy melyiken), csak mivel akkor nem volt még telefonom,
ezért én hülye nem tartottuk a kapcsolatot.
(Annyit még hozzátennék,hogy nem láttam még soha addig
az ideig flegmának,míg nem akarta,hogy szakítás legyen. Utána viszont kőkeményen az volt. Ez volt az első kapcsolatom)

Majd nyár elején szintén a strandon újra megtaláltuk egymást, amiből kapcsolat lett és nagyon jól éreztük magunkat
kb egy olyan másfél hónapig. Addig minden nagyon szuper volt. Msnen beszéltünk,webkameráztunk
és minden úgy ment ahogy kellett mennie! Persze szex még nem lett belőle,de közeledtünk az felé.
Egyszerűen éreztem azt,hogy ekkor még szerette azt,hogy foglalkoztam vele.
(Ekkor el is mondta,hogy a többi férfi,akivel volt,az senki nem törődött vele annyit,mint én)
Majd ahogy egyre jobban telt az idő, úgy vettem észre,mintha már egy KICSIT megváltozott volna.
Úgy vettem észre,hogy már nem közeledik annyira felém,mint én ő felé. Idáig akárhányszor megöleltem,mindig örült,
és persze a smárolás se maradt ki, majd egy idő után már azt mondta,hogy nem szereti,
ha ölelgetik és smárolgatják. Aztán eljött az augusztus 20-a,amikor ott aludtam náluk,vele
szerettem volna egy ágyban aludni,de az anyja nem engedte,de ezt leszámítva egész jól elvoltunk,
filmet néztünk, beszélgettünk,tűzijáték nézés stb stb. Egész nap 1x nem hagyta hogy adjak neki puszit vagy valamit.
Majd másnap reggel(21-én) nagyon fúrcsán viselkedve azt mondta,hogy lehet,hogy most mondok valamit,aminek nem fogsz örülni.
Azt mondta,hogy már megunta azt,hogy vele akartam foglalkozni és hogy már nem szeret. Hát mit mondjak
marha hülyén éreztem magam, úgy éreztem,hogy nagyon át lettem vágva és hogy mekkora egy állat vagyok.
Aztán pár percig gondolkozott és azt mondta, hogy tartsunk egy kis szünetet és majd hív hogyha magához tért.
(Én még mindig nem jöttem rá,hogy miért baj az,ha egy férfi foglalkozik egy nővel,azzal akit szeret, na mind1)
Megbeszéltük,hogy iskolakezdés előtt szeretném látni,azt mondta,hogy jó,okés,rendben.
Aztán telt-múlt az idő, egy pár napig nem beszéltünk msnen és telefonon sem. Ahogy elkezdődött ez a "szünet"
rá pár nap múlva azt vettem észre,hogy eltűntek a közös képek,amiket az iwiw és a myvip-re töltött fel.
Majd egy olyan 2 nap múlva felhívtam,hogy ezt miért csinálta,hogy már nem szeret vagy mi történt?
Erre az ő válasza a következő volt: "Letöröltem, és?"
Innentől kezdve hagytam egy darabig, majd egy pár nappal később délután írt nekem msnen és beszélgettünk,
nos, ebből már gondoltam,hogy minden rendben,magához tért és folytathatjuk.
(bár amiket írt egyből dobnom kellett volna,így utólag belegondolva)
Erre itt jött a fekete leves,ahogy azt hittem,hogy minden rendben van, este már nem akart velem beszélni és mondta,hogy
hadjam élni. Megkérdeztem,hogy mi van, mi a helyzet, dobni akarsz? És megkérdeztem,hogy szeretsz-e még?
Ahogy megkérdeztem,hogy szeret-e azt a semleges választ adta,hogy erre inkább nem válaszolnék!
Aztán augusztus 23-án elmondtam neki,hogy marhára kedves volt tőle,hogy átvágott és hogy rohadtúl nincs jó kedvem,
erre ő azt írta msnen,hogy neki meg az van. Úgy,hogy végülis szakított velem,bár nekem előbb kellett volna,
de hát sajnos nem látunk bele,mi férfiak a nők agyába. (hozzáteszem,néha jobb is:) )

Kérdésem: 1) Lehet-e azt elhitetni közel 2 hónapig,hogy szeret-e egy nő?
          2) És miből lehet azt észrevenni,hogy egy nő mást szeret vagy,hogy már nem szeret?
          3) Szerintetek túl sokat foglalkoztam vele és nem hagytam élni, ezért lett vége, ezért sokallt be?

Köszi,hogy elolvastátok ezt a hosszú történetet ;)
Várom a kérdéseimre a válaszokat,további szép napot!

Ez abszolút úri nő ( néha, picit sznob tudjátok az, aki elfelejti honnan jött ) aki abszolút racionális és emocionális lénynek tartja magát -kb. mint egy barlangi ászka.

A kép innen

L és B története (augusztustól  – novemberig)

(mindketten 30) 
 
 

„Mindenki okulására”: 

Sziasztok, lentebb olvashatjátok történetemet mottó: óvakodj a volt pasiját elfelejteni nem tudó infantilis nőktől: 

1. felvonás 

A történet egy Internetes társkeresőn indult (szép augusztusi nap) , fénykép szimpatikus  egy levél még egy levél sok levél telefonszám csere, hangteszt is jól sikerült- egyre erősebb a kíváncsiság….

Találkozás, innentől viharosak az események csók érzelem hegyek - szerelem Siófok ketten együtt összeforrva – első sex fergeteges neki is nekem is.

Mint a mesében megtaláltam az igazit J – elfogadom olyan amilyen külső és belső – a fellegekben járok- SMS- hegyek – oda – vissza

Szerelmes SMS-ek, sok –  sok sex , beszélgetés. Múltunkról és a Jövőnkről- irány Portugália tavasszal esküvő. J én vagyok a végzete Ő is engem kereset stb…… 

2. felvonás 

Elköltözik a „volt”  férjétől kivesz egy lakást – félig hozzá bútorozom, na itt kezdődtek a gondok – megváltozott sajnálja a volt férjét 11-éve ismeri szegény mi lesz vele stb….

Hiányzik a régi jómódú  élete BMW stb………

Segíteni kell a volt férjének, ennyivel tartozik neki stb……….. 

Kitalálja, ritkábban találkozzunk – összefüggéstelen gondolatok, alapvető emberi problémák

( pl. képtelen volt azt mondani ,hogy ne haragudj)és még sorolhatnám – de rendben van, szeretem, kitartok mellette nehéz időket él meg – ki kell bírni. 

Közben, ha találkozunk sex és beszélgetés minden happy.

Nála voltam beteg lettem 40C láz nem bírtam felkelni stb….. kocsival elvitt orvoshoz …..

Na de a lényeg: miután rendbe jöttem a fejemhez kaptam, hogy milyen gyenge vagyok, mert neki kellett engem orvoshoz vinnie nem tudtam taxival menni …stb………….

(Akkor már láttam, hogy „L” olyan nő, aki a pasikban a hibát nézi, s nagyon magas elvárásai vannak tipikus: „másban a szálkát, magában a gerendát” ) 

S neki nincs szüksége ilyen pasira szakítás (mindezt részegen közli velem) Majd másnap mentem a helyzetet meghívom ebédelni akkor minden happy,- Indoklás : fél tőlem mert nagyon szeret!!!!! 
 
 

3. felvonás 

 

Ott alvás nála felkelés kis szóváltás (vihar a biliben) majd délután hívnám, de nem tudom, mert letiltotta a telefonomat!!!!! Én meg aggódom mi történt már megint – este nagy kegyesen felhív s „kvázi „ lebasz ,hogy miért hívtam és nekem meg kellett volna várnom,amíg hív summa – summarum nem vagyok elég érett érzelmileg, mert akkor tudnám ,hogy mit játszódik le ilyenkor egy igazi nő fejében!!!! S erre telefonon kirúg – én kivagyok nem értem – másnap jön az e-mail „ilyen férfi nincs, mint én „tökéletes vagyok mind testileg és lelkileg „ a végzet „ - Vasárnap találka  

Megbeszélés sírás (nagyon szeret, s az megrémíti) Na jó akkor ugorjunk neki még egyszer időt kér s majd ha mindent lezár felhív s teljes mellszélességgel mellettem lesz-  Rendben van

adok időt – igen ám de másnap jön az SMS – így meg úgy eltelik egy hét kávézás megint

Megbeszélés, hogy Ő azt akarta, hogy várat engem áprilisig s akkor felhív, s előröl, kezdjük az egészet – de próbáljuk meg még egyszer  

4. Felvonás 

 
 

Hétvége nálam vacsi ahogy kell pezsgő leves stb…………………..sok-sok sex csók, ölelés, romantika – közben persze hívta a „volt” vagy meglevő férje előttem fel is vette csacsogtak jó 5-percig ( végül is ez teljesen normális-  nem ? ) Szombat este elment.

Következő tali szerda este lenne, megbeszéltük nála alszom, reggel jön a levél, hogy nem szerelmes, és nem tud hozzám ragaszkodni, többet érdemelek stb……. 

Ami a non – plus ultra : Ez abszolút úri nő ( néha, picit sznob tudjátok az, aki elfelejti honnan jött ) aki abszolút racionális és emocionális lénynek tartja magát -kb. mint egy barlangi ászka J

Felajánlja nekem a laza kapcsolat státuszt – legyek szerető –!!!!!!!!! ( Ő meg visszamegy a férjéhez akivel évekig nem volt sex , de pénz az van )

Hát ennyi dióhéjban  

Várom a kommenteket 

B.

Eladtuk a lelkünket az ördögnek, lehet fujjolni, közben meg nem is. Kiderült, hogy Rácz Zsuzsa nagyon szereti a szakítósblogot, amin én nagyon elérzékenyültem, mert én meg Rácz Zsuzsát szeretem nagyon, legalábbis a Terézanyu! számomra fontos mérföldkő volt, sok, itt most nem részletezett szempontból, de emlékszem, hogy kilométer hosszú dedikációt írt nekem arról, hogy mire vigyázzak a média világában, ahova éppen a Terézanyu-film segítségével kerültem be. Na mindegy, ennyit rólam, mert most Rácz Zsuzsáról van szó, itt a könyv második része, aminek az a címe, hogy Nesze neked Terézanyu, de úgyis mindenki csak Terézanyu 2-ként fogja emlegetni, kaptunk belőle egy testhezálló részletet, olvassátok szeretettel. (Lesz rendes poszt is, nyugi.)

Interjú Rácz Zsuzsával az Indexen

Nincs baj mamikám, mert én tudok szeretni (egy szép jelenet rossz minőségben a filmből)

 

Feketeleves

Mire kiléptem a fürdőszobából, a hálóban már néma csend honolt. Csak az éjjeliszekrényen álló ébresztőóra volt szolgálatban. Világító kijelzője vörös fénnyel árasztotta el a szobát.

Láttam, hogy Zé fél nyolcra húzta fel az órát.

Hatalmas franciaágy állt a szoba közepén, sötét szatén ágyneművel.

Az ágy baljós, súlyos tömege úgy lebegett a hálószobában, mint sötét tengeren egy lakatlan sziget. Pisszenés nem sok, annyi sem hallatszott. Zé az ágy ablak felőli szélén feküdt, mozdulatlanul, háttal nekem.

Ébresszem fel? És ha nem is alszik? Hanem meghalt?

Lehet, hogy igaza van Lujzinak: talán az ő korában már a kamatyolás gondolatától is elviszi az agyvérzés.

Óvatosan az ágy bal szélére ereszkedtem. Annyira távol voltam Zétől, hogy még legalább két ember közénk fért volna. Vagy egy ló. Egy muraközi.

Feküdtem mereven. Meg sem mertem mozdulni. Pulzusom ritmusára ugrált alattam az ágy. Ő a másik oldalon meg se pisszent. Mintha nem is lélegzett volna.

Órákon át feküdtünk egymás mellett, síri csendben. Egyikünk sem mozdult. Nem is tudtam, hogy képes vagyok ennyire zajtalanul bőgni: bár lehet, hogy nem is sírtam, csak sós vízcseppek szaladtak le a szemeim sarkából gyors egymásutánban a hűvös, távolságtartó ágyneműre.

Szerettem volna felkelni és csendben kiosonni, vissza se nézve, ahogy a filmekben csinálják a fasza csajok. De nem tudtam.

Hajnali öt körül hagytam abba a bőgést. A tényekbe kapaszkodtam, jobb híján.

Egy férfi fekszik mellettem, aki kora szerint akár az apám lehetne.

Mégis, mi a fenét hittem? Még ha jól is sikerülne a szex, jobban, mint az amerikai filmekben, és pihegve, kielégülten nyúlnánk el egymás mellett, utána ugyan, mit mondhatna nekem? Légy a feleségem? Éljünk boldogan, míg meg nem halok?

Megvirradt. Kint rákezdték a madarak. A szomszéd szobából lépések zaja hallatszott, vécé zubogása. Egy normális reggel meghitt hangjai.

Az éjjeliszekrényen a digitális ébresztőóra vörös kijelzője könyörtelen szenvtelenséggel mutatta az időt. Tíz perc volt még hátra fél nyolcig.

És akkor, mint valami kétségbeesett vámpír a hajnal első hasadásától megzavarodva, Zé rám vetette magát. Selyempizsamás, csúszós testét a testemhez szorította, száját a nyakamhoz, mintha át akarná harapni, hideg bal keze kétségbeesetten markolta meg a combomat.

Két kézzel löktem el magamtól. Lehengeredett rólam. Felpattant az ágyból, és kirohant a fürdőszobába.

Az ágy szélére ültem, remegő kézzel húzni kezdtem a harisnyámat. A másnapos nejlonharisnyát felhúzni egy átvirrasztott éjszaka után olyan, mintha levedlett bőrét próbálná visszaszuszakolni magára egy zavarodott hüllő. Bámultam a redőny csíkjain át beszűrődő fényt, ahogy vonalakat húz a lábamra.

– Most akkor mi van? Mit akarsz? – termett hirtelen előttem, csípőre tett kézzel.

Felnéztem rá. Közben felvette fekete plüss fürdőköpenyét. Úgy festett benne, mint egy elaggott Batman-imitátor. Egyik kezében kávéscsészét tartott, a csésze szélét ritmikusan kocogtatta a kiskanál. Remegett a keze. Vörös volt az arca, feldúlt. Nem tudtam megszólalni.

– Mit akarsz? – ismételte meg hisztérikusan felcsapódó hangon.

– Nem ezt – mondtam.

– Akkor mit? – csattant rajtam a hangja, mint egy vizes törülköző.

Felálltam. Az egyik lábamra már felhúzva, a másikról félig lógott a nejlonharisnya.

– Hónapok óta várok. De nem egy gyors numerára! Tíz perccel óracsörgés előtt? Gondolod, hogy beérem ezzel? Hogy erre van szükségem?

– Elszállt az írónő, mi? Csak egy kis ribanc vagy – sziszegte a fogai között, és elrohant.

Kávéfoltok jelezték útját a fürdőszobáig.

Miért van az, tűnődtem, miközben kapkodva szedtem össze a holmimat, hogy éppen azok a férfiak kurváznak le, akikkel le se fekszem?!

Felöltöztem, kisétáltam a néptelen utcára. Ragyogó és jéghideg reggel fogadott. Égette tüdőmet a friss levegő, nem találtam egyetlen kibaszott zsebkendőt sem a táskámban és egyetlen öngyújtót sem a cigihez. Minden porcikám reszketett a kialvatlanságtól, a hidegtől.

Somebody loves you baby… Nem tudsz te szart se, Betty. Csak áltattál. Még hogy szeret.

Lehetne még bízni benne aztán, hogy kis híján hét év várakozás után dobbant a családjától, akikről aztán hallani sem akar? Nekem nincs elviselhetetlen hiányom így másfél év után, de mindenképp jobb lenne, ha ő lenne itt, és nem más nő, mert hogyan nézzek eztán a gyerekeim szemébe? Mit lehet ilyenkor tenni?

A kép innen

Tizenhat évesen ismerkedtem meg Edittel, aki ugyanabban a vidéki nagyvárosban járt gimnáziumba, amiben én is. Akkoriban még csak éppen elhagytam kiskamaszos esetlenségemet, és a haveri társasággal kezdtünk egyre „nagyvilágibb” életet élni: majd’ minden héten bulik, az éjszakákat pedig -kényelmesen- szüleink pénzével finanszíroztuk. Én eleinte nem tartoztam a „menőbb” arcok közé, egy egyhetes buli tökéletes megszervezése után viszont elmosódtak azok a falak, amelyek a valóban gazdag társaságtól, elsősorban évfolyamtársaimtól elválasztottak, és varázsütésre mindenki megváltozott. Ma már nem csodálkozom rajta, de furcsa módon ebből a folyamatból időtálló barátságok szövődtek, amelyek közül több a mai napig tart. Ennek az egésznek a kapcsán ismert meg engem Edit is, aki évfolyamtársam volt.

 

Egy bulin történt az egész. Akkoriban már hónapok óta egy nagy szerelmet pihentem ki, nagyjából havonta új egyéjszakás lánnyal; másfél hónap hiányzott a tizenhéthez, amikor először beszélgettünk. A kedvenc helyünkön ültünk, és éppen sörért mentem, mikor egy lány megszólított, amikor a pultot támasztottam; fel akart váltatni velem egy százast két ötvenesre a csocsóhoz. Sokat mondó (mi közöm hozzá, hogy csocsózni akarsz) pillantással ránéztem, majd a pultoslányra… aztán nem szóltam semmit, és adtam neki két ötvenest. Erre az a nagyszerű ötlete támadt, hogy álljunk ki ellenük egy haverommal játszani, de én inkább visszaültem a srácokhoz, mert a lány a legkevésbé sem jött be.

Ettől kezdve ahol csak tudott, követett. Egyszer alaposan bepiálva, 10 feles meg ki tudja hány sör után elindultam a buszpályaudvar felé éjféltájt, mire hallom, hogy valaki követ a néptelen utcákon. Belém karolt és elkísért. Fogalmam sincs miről beszélgettünk, de másnap a suliban a portánál várt, és előadta magát. Meglepett, hogy nem untam a szövegét. Sőt, még a szünetekben sem. Nem telt bele egy hét, és egész jól összespanoltunk, majd egy ereszdelahajam bulin olyan két hónap múlva hozzám bújt, és már nyílt a szája, hogy csókoljam meg, mire ingerszegényen közöltem vele, hogy felejtse el. Berágott, arrébb ült kicsit. Késő éjjelre elszabadult a buli, az asztalon táncoltunk, és engem is meglepett, hogy egy piszokjó nő kezét és meztelen derekát fogom, akinek a teste a rálocsolt sörtől csillogott. Ő később három évig a barátnőm lett; nagyon rendes lány volt, de külföldre költözött.

Körülöttem kevesebb mint 1 év alatt gyakorlatilag minden összeomlott, a családom, a párkapcsolatom, a terveim. Maradt az eléggé agyhalott munkám, a gyógyszereken élő anyám és a maradék lakásfelújítás.

A kép innen via yummie

Kedves Sorstársak!

 

Gondoltam én is megosztom Veletek a történetemet, ami nem lesz se rövid, se túl vidám, de azért ha valaki veszi a fáradtságot hogy elolvassa, talán okulhat belőle J. Előre is elnézést a helyesírási hibákért, meg a nem túl irodalmi és „ékesmagyar” fogalmazásért, de mindig is matek-fizika szakos „kocka” voltam, így nem erősségem a rímfaragás J.

Szóval az a bizonyos nőszemély (legyen O.) általános iskolai osztálytársam volt (tudom, tudom atomgázJ), de annakidején nem volt semmi köztünk, mert akkortájt más nők voltak a célkeresztben, de mondjuk ez nem jelenti azt, hogy ha kezdeményezett volna, akkor elhajtom J. Aztán gimiben máshova jártunk, de azért gyakran láttuk egymást bulikban, néha találkoztunk, de nem alakult ki semmi, egyetem alatt meg aztán teljesen szem elől vesztettük egymást.

A „fordulópont” akkor következett be, amikor véletlenül találkoztunk egy áruházban vidéken és kiderült, hogy ő is Pesten van mint én, ott talált munkát. Én akkor végeztem az egyetemen és melót kerestem. Aztán pár nap múlva kaptam tőle egy sms-t, hogy néha találkozgathatnánk, ha gondolom. Elég egyértelmű volt az utalás és igen, „gondoltam” J.

Akkor most ugorjunk úgy 3 évet, amiben szinte minden teljesen renden volt, boldogok voltunk, a rokonok már teljesen úgy kezeltek minket hogy mi családot fogunk alapítani, minden évben tengerparton nyaraltunk, sülve-főve együtt voltunk, mindenhova együtt mentünk és gyakorlatilag nem is volt köztünk soha komolyabb vita. Akkoriban mindkettőnknek volt egy kis pici lakása és mivel nekem lett egy kis pénzem, úgy gondoltam befektetek egy nagyobb lakásba, ahol összeköltözhetünk, családot alapíthatunk, ilyesmi… (O.-nak a lakásán még sok hitel volt, szóval nem lett volna logikus eladni, fel sem vetettem neki, meghát nagyon szerette is azt a lakástJ) Elég sokáig kerestem/tük a megfelelő lakást, végül egy felújítandót vettem és ezalatt O.-nál laktunk. Először minden nagyon szuper volt, örültünk, hogy végre együtt lakunk és minden teljesen rendben volt, látszólag J. Aztán O.-nak a munkahelyén felmondott a főnök és átmenetileg őt nevezték ki megbízott vezetőnek, amiben én nagyon bíztattam és támogattam, hiszen ez egy nagy lehetőség volt neki. Aztán persze jöttek a „hétköznapok”, O. egyre többet és többet dolgozott, hiába mondtam neki, hogy ez így nincs jól, nem szabad ennyire sztahanovistának lenni, de ő egyszerűen képtelen volt változtatni és egy idő után én is föladtam, hogy erősködjek vele (a legbizarabb az volt, hogy engem tartott felelősnek azért, hogy kevés időt töltünk együtt). Úgy tekintettem erre mint átmeneti időszakra, gondoltam ha már nem ő lesz a főnök minden visszaáll a régi kerékvágásba, meghát közben ott volt a lakásfelújítás is a nyakamon.

Ez mostmár annyira péntek 13, hogy el sem hiszem. Rövid is, Verás is, ezt már tényleg nem veszem le, jó hétvégét mindenkinek.

Kedves Szakítós!

A blog eredeti szellemiségehez illő dolog történt a minap. Összeröffentünk a baráti társasággal egy kellemes sörözgetésre,  ott volt egyik haverom is a barátnőjével. Kihív minket két csaj csocsózni, játszunk. Andrástól megkérdezi az egyikük hogy van-e barátnője. András gondolkozik a kicsit, közben kapunk egy gólt, odaordít a barátnőjének: Vera, ha hazaértünk csomagolj, költözz, ki vagy dobva. Ezután odafordul a csajhoz: Mostmár nincs.

TÖRÖLT BEJEGYZÉS (a kommentek miatt nem töröltem a posztot - vp)

Nagy szerelem alakult, majd egy búcsúvacsora után a fiú törlődött.

Sziasztok!

Van egy érdekes történetem, amely Velem esett meg nem is oly régen. Címnek talán azt adnám: Csak egy cetli vagyok?

Először is bemutatkozom: Gabi (30) vagyok, az ország déli megyéjének egy kisvárosából. Az élet úgy hozta, hogy a házasságom kb. 5 éve tönkrement, majd elváltunk. Több mint három év helyben-keresés után regisztráltam egy internetes társkereső oldalra. ( Tudom, nem szabad, de mégis.) Pár hónap alatt igen sok „állatfajtát” ismertem meg. Míg nem az egyik este egy üzenet várt: „Tetszik a fényképed, és amit magadról írtál, beszélgethetünk? Gábor!” Megnéztem az adatlapját: csodák csodája fénykép is tartozott hozzá – nem is egy, nálam 4 évvel idősebb, sőt még fenn volt az oldalon. Mivel a közeli városban lakott, gondoltam mit veszíthetek? Elkezdtünk csevegni, az első beszélgetés kb. 3 órán át tartott. Mindenről lehetett vele beszélgetni, mindenre válaszolt, szerintem őszintén. A beszélgetést azzal zártuk, hogy másnap ugyanitt. Beszélgetés, beszélgetést követett, majd az egyik beszélgetést azzal a kérdéssel fejezte be, hogy találkozhatunk-e valahol. Némi töprengés után igent mondtam – tetszett a stílusa, a humora, különben is még ezzel sem veszítek semmit!

A találkozóra a városom egyik kávézóját neveztem meg, nem egy flancos hely, de nem is egy talponálló. Izgatottan készültem a találkozóra, majd jó női szokás szerint kicsit megvárakoztatva érkeztem meg a találkozó helyére. Hát mit mondjak, az állam leesett a meglepetéstől. Tisztára mint a fényképen. Az összes külső jegy rögtön megtetszett rajta, kedves volt aranyos, mint az addigi beszélgetésünk során mindig. Rengeteget beszéltünk, nevettünk, szinte elrepült az idő. Egyszer azon kaptuk magunkat, hogy már csak mi maradtunk a kávézóban, olyan későre járt. Ekkor megkérdezte, hogy hazavihet-e. Igent mondtam. Nem volt tolakodó, hazaérkezésemkor rám nézett, és csak annyit mondott: „Köszönöm az estét, remélem látjuk még egymást!” Két puszival és egy gyors igennel távoztam, mert ha nem teszem valószínűleg most sokan MNK-znának. Sűrűsödtek a randik és a telefonbeszélgetések, majd nem sokkal később elcsattant az első csók is. Mintha az áram járt volna át, mely felébresztette az alvó lepkéket a hasamban. Rámborult a rózsaszín festékes doboz! Szinte reszketve vártam minden egyes találkozást Vele! Az egyik kocsiban töltött csókcsata közben vettem egy nagy levegőt, majd megkérdeztem, hogy fel jön-e hozzám! „Ha szabad?” volt a válasz. Nem sokkal később már a szobámban voltunk és ott folytattuk, ahol lent abbahagytuk. Sőt! Nem volt követelőző, szinte magam akartam, hogy hozzám érjen, hogy megszabadítson a sok feszítő ruhadarabtól. Életem legszebb éjszakája volt! Hajnalban óvatosan felkelt, majd egy csók kíséretében megjegyezte, hogy ennek még lesz folytatása. Teltek múltak a napok, a hetek és mi egyre jobban összesimultunk. Szép lassan belopódzott az életembe, igaz én is akartam. Eljártunk szórakozni, bemutatott a barátainak, mindig nagyon figyelmes volt és udvarias. Jó, azért nem volt mindig ennyire rózsaszínű az élet. Volt, amikor beszélgetések alatt egyszer csak elhallgatott és némán, komoran nézett maga elé. Mikor megkérdeztem, hogy mi volt ez, akkor semleges választ adott és rögtön váltott. Gyönyörű hónapokat éltünk át egymás mellett, soha egy hangos szót nem váltottunk. Ezért jött úgy mint derült égből a villámcsapás a következő eset.

Az egyik este meglepett vacsorával, mire hazaértem a munkahelyről. Gyönyörűen terített asztal, gyertyafény minden, ahogy a nagykönyvben megírva. Csak szeretett volna meglepetést okozni, volt a válasza a kérdésemre. Én semmit nem vettem észre a készülődő veszélyből. Csak reggel amikor felkeltem a helyén egy vörös rózsa volt és egy összehajtott papírlap. A lapon a következő üzenet: „Drágám! Ne haragudj el kell mennem. Ne keress! Ha te is úgy akarod egy év múlva mindent megmagyarázok! Gábor” Hirtelen elkezdett forogni velem a szoba, nem értettem az egészet. Persze rögtön telefonálok, ki van kapcsolva. Hívom sorra az ismerőseit, barátait ők sem tudnak semmiről! Nem hiszem el! Lehet, hogy csak álmodtam? De akkor mit keres ennyi férfi ing a szekrényemben?

Szóval ennyi a történetem. Még egy kérésem lenne az olvasókhoz. Ha lát valaki egy 36 éves, 175-180 cm magas, barna(de már őszülő) hajú, zöld szemű férfit és véletlenül Gábornak hívják, mondjátok meg neki: Gabi hazavárja!
 

 A párom/nem párom három éve csalja velem a feleségét. Gyereket akarok tőle - hülyék az emberek teljesen?

Sziasztok!

Na hát az én sztorim nem egészen a szakításos kategóriába tartozik, mivel még most is "gyűrjük" egymást.
Van nekem egy pasim. Illetve nincs nekem egy pasim. Hogy mi van? Hát az van, hogy nem ismerkedek senkivel, mindenkit elhajtok, ha érdeklődik, viszont az iwiw/myvip stb oldalakon egyedülállónak vagyok "bejelentve".
Ebben a kapcsolatban a lehető összes bakit, hibát és klisét elkövetek, ami létezik. Ezt én is tudom, de mégsem tudom.
Van nemek a párom-nem párom, a főnököm. 5 évvel idősebb nálam, én 28 vagyok. A bibi az, hogy neki otthon figyel anyu. Ezért nincs nekem párom. De mégis van. Minden nap látom a munkahelyemen. Ezeken kívül délutánonként, hetente kb 2-3 nap jön hozzám. Otthon azt mondja, tovább kell bent lennie. 6 óra körül pontban lelép, megy szépen haza.
Nekem azt mondja, már nem szereti anyut, de "muszály vele lennie, mert ha szakít, a csaj megőrül". Ezen kívül van neki egy igen költséges hobbija, amit csak úgy tud fizetni az én párom, ha anyu igen vaskos kis pénztárcájába is belenyúlhat.
A nyáron volt egy kis malőr, amikoris 3 év együtt/nem együtt töltött kis ideje után lebuktunk. Otthon nagy hajcihő volt. Velem sms-ben szakított, nagyon ki voltam. Hétfőn persze elmondta, hogy még mindig szeret, csak anyu iratta le vele a baromságot, egyedül engem imád, csak...
Azóta nem változott semmi. Jár hozzám, aztán megy haza.
Én már őrültségemben azt is elkövettem, hogy megvásároltam tőle a drága hobbiját képező egyik tárgyat, amit újra cserélt, csak azért, hogy hátha ezzel is magamhoz láncolom.
Szeretnék babát, már mondtam neki. Mondtam, hogy én felnevelem egyedül is akár, van segítségem, csak az "ő részét" adja bele. Hallani sem akar erről.
A srác meg amúgy felügyeli az életem: ha elmegyek valahova szórakozni, rendszeresen besértődik, hogy nem kéne mennem, és hogy be ne merjek pasizni!
Várom az idióta vagy és hasonló kommenteket!
Egy megkeseredett lány

UI: ja a sztori legszebb eleme: anyu neve ugyanaz, mint az enyém. Pedig nem mindennapi a nevem!

 Szerintem ez túlírt és kamu, de döntsétek el.

Sziasztok Szakítósok!

Sokáig érlelődött bennem az elhatározás,de végre rászántam magam,hogy mint olyan sokan,a szakítós közönsége elé tárjam a magánéletem.
A történet a Pécsi Tudományegytem közgáz karán játszódik,amire bő 2 éve nyertem felvételt.Mint ahogy nyilván tudjátok,a szorgalmi időszakot fergeteges bulikkal szokták beizzítani,és én is egy ilyenre voltam hivatalos pár komával.Elérkezik az est,dezodor,kivételesen fogmosás,orrszőr,szemüveg helyett kontaklencse,és az elmaradhatatlan piros kék kockás frottíringem,amivel sztár voltam a gimiben.Hát,a tükörbe nézve nem voltam az a Bond,aki épp kilépett a Casino Royalból,de az erős közepes mezőny büszke versenyzőjének mondhattam magam.Elérkezett az este,előtte kis alapozás az Vén Homárban,aztán bele a lecsóba.Megmondom őszintén,nem sok kedvem volt táncolni meg jópofizni,vártam a sültgalambot.Közbe egy két sör is lecsúszott,aztán végre megláttam!ott ült ő is magányosan a sarokban,egy sört szorongatva.Elég kisfiús vagyok/voltam,de erre a pár percre elhatároztam:ma én is megmutatom,hogy mi fán terem a virtus!Meglepetésemre nem hogy hárított volna,de felkérésemre igent mondott .Tánc,elcsattant az első csók.Az volt életemben az első csók,de ami talán még durvább,hogy utána ODA csúsztatta a kezét,és akkor kész voltam,a szó legnemesebb értelmében.A szerelemtől látni nem tudtam,másnap már össze is bútoroztunk,de már a következő héten vége lett.Volt pár intő jel:egyszer felkeltem egy furcsa csattogó hangra az éjjel közepén,átmentem a másik szobába,ahol kedvesem épp valami OLYAN filmet nézett,mondom,te itt mit csinálsz?Erre elég mély,dörmögő hangon közli,hogy ő ugyan semmit.Nah mindegy,biztos Vivát nézett csak félrekapcsolt,meg meg be is van rekedve.Elvégre hosszú volt az út gyalog haza az egyetemtől,és egy hűvös őszt írtunk akkor.Ez mellett folyamatosan fogyott a borotvahabom meg összeragadt pár lap a CKMemben,de ennyi.1 hét után elhatároztam,kinyallak a bugyiból bébi!Just tökösen,ugyebár.Eljő az est,vacsi,búgó Tom Jones,love is in the air,egyebek.Észbe se kapok,ledönt,heves csókcsata,vetkőzés,már épp kezdődne valami petting,erre valami iszonyat keményet találok a bugyijában.Jött a döbbenet...azt hittem menten elájulok,Overdosenak kissebb van apám,emellett kiderült hogy nem Tímeának hanem Józsinak hívják,hopp aranyom akkor ez nem az én bulim.Már másnap vége volt,én meg az egyetemről átiratkoztam papneveldébe.Kiakartam dobni a házból,de akkor felkent a falra,akkor vettem csak észre milyen szőrös karja van.Istenem,hallgattam volna anyámra.Annyit a továbbiakról,hogy én jelenleg is a ferenceseknél tanulok,a lányt(?)meg ezen a Bp.Pride nevű izén láttam utoljára,egy öregurat szorongatott motorosgöncben.Azt hiszem,hogy jobb ez így,és mára elengedtem,és Istennek szentelelem gondolataimat a továbbiakban.Az Úr fénye ragyogja be gondolataitokat,és ha ki is dobnak,gondolja arra,hogy ha az a köcsög/ribanc nem is,de Jézus mindeképp szeret.
Katona nem voltam,óvszert én vettem(de minek?)

Egy csalódott fiú

ui.:Vasárnap én prédikálok

 Egyik se, mondja mindenki.

Kedves Szakítós!

Az én történetem a szakításból nem értő lányokról fog szólni. Pontosabban egyről, bár lehet, hogy én sem a legmegfelelőbb mód adtam tudtára a tényt… de hát csupán nem akartam megbántani.

Az egész úgy kezdődött, hogy új emberként csöppentem egy baráti társaságba, ahol rögtön kiszúrtam egy gyönyörű lányt, Andit. Nagyon megtetszett. Úgy láttam nem a társaság közepe, közönséges, harsány lány (mint a mai 20 évesek többsége), hanem egy igazán szerethető, komoly nő. Így rögtön levett a lábamról. Eleinte óvatosan próbáltam a közelébe férkőzni, apró jeleket adtam, majd egyre többször sikerült vele beszélgetni bulik alkalmával. Eközben álmokat szőttem a nőről, és egyre biztosabban éreztem, hogy ő lesz az, akire vártam. Mikor már hivatalosan randiztunk, beigazolódott, hogy egy intelligens, kedves, visszahúzódóbb, és nagyon értékes emberre leltem. Nagyon boldog voltam, mikor sikerült összejönnöm vele! Be kell valljam, ez az állapot kb. tartott 3 hétig. Az eufória egyre jobban szertefoszlott miután megtapasztaltam kevésbé jó tulajdonságait. Ami legjobban kiborított, az a folyton borongós hangulata! Ismeretségünk elején a naposabb oldalát mutatta, de ahogy nyeregben érezte magát, a napsütés elmúlt. Találkozunk, kérdem, hogy van? – A válasz majdnem mindig így kezdődött: Borzalmas napom volt. A szomszéd este hangosan hallgatta a tv-t, alig tudtam elaludni, pedig másnap vizsgázni kell… A villamoson nekem jöttek… és csak beszélt, beszélt, ráadásul mindig valami mellékes dolog miatt húzta fel magát, idővel azt éreztem teljesen belém kapaszkodik és magával húz a mélybe. Mivel felvidítani nem igazán hagyta magát, helyette ki kellett adni magából ezt a folytonos feszültséget. Egyre inkább úgy tűnt az elején imponálónak látszó komolysága, inkább egyfajta folytonos borúlátás volt. Eljött az a pillanat mikor már kifejezetten frusztrált lettem a találkozások közeledtével, mert tudtam, hogy valami megint nem lesz jó, vigasztalni/hallgatni kell valamiért. Próbáltam türtőztetni, magam, hogy csak biztos nehéz időszaka van, és azért vesz mindent ennyire föl. Meg kell hagyni, lelkizni tényleg jókat lehetett vele, de azért jobban örültem volna, ha nagyobb arányban nevetünk együtt. Végtére is az ember azt szeretné, hogy jól érezze magát a párjával, nem együtt akar szenvedni vele. Muszáj volt idővel ritkítanom találkozásainkat… mikor is jött a jó idő, a bulik, haverok, így sok egyéb programom lett, ahol ismét átélhettem az élet apró örömeit (persze nélküle). Ekkor már elég kevésszer találkoztunk, és egyre biztosabb voltam benne, hogy nekem sokkal jobb lenne, ha külön utakon járnánk. De nem tudtam hogyan szakíthatnék vele úgy, hogy meg ne bántsam. Hiszen mégiscsak a jellemével volt problémám, ilyet az ember nem mond: „Megismertelek, és mégse tetszel annyira..”
Persze egy idő után jöttek részéről a „beszélnünk kell” sms-ek, mikor kissé elszámítottam a gondolkodási időmet. Így erőt vettem magamon, és megbeszéltünk egy találkozót. Gondoltam, így korrekt, elé állok, és beszélek. Megmondtam, hogy részemről vége a románcnak. Mikor megláttam könnybelábadó szemeit, egyre jobban szépíteni kezdtem a dolgokon, mármint a körítésen. Hogy ő nekem nagyon fontos volt, szeretném, ha barátok lehetnénk, sőt, a végén odáig fajult, hogy az is kicsúszott a számon, hogy lehet, hogy később, még össze is jöhetünk. Na pedig ekkor kellett volna keménynek lenni, de nem sikerült. De gondoltam a lényeg átment: szakítottunk.
Így ezután a borzasztó találkozás után, kb. egy hétig volt csönd, aztán elkezdett „diszkrét” jeleket adni. Msn kiírásos szenvedések, egyáltalán nem nekem címzett bölcs idézetek. És miután ez sem hatott meg, már az is eszébe jutott mit hagyott nálam, miben lehetnék segítségére. Elvégre barátok vagyunk. Lassan minden formáját megragadta az érzelmi zsarolásnak. Többet zaklatott, mint kapcsolatunk idején, és ráadásul, mindig valami átlátszó indokkal. Úgy éreztem nincs más választásom, ha nem reagálok rá, majd abbahagyja. Na, ekkor már jött a kertelés nélküli levél, hogy én mekkora szemét vagyok, mert kapcsolatunk idején, ezt és azt mondtam, és most nem is viselkedem úgy. …és igaza van, hisz szakításkor nem azt mondtam könnyes szemeibe, hogy itt és most van vége, és soha többé nem akarom látni. Most mégis hogy szakítson az ember? Hány lány akarja, hogy tényleg őszinték legyenek vele?

 A múlt mindig jelen, ez a hétfői bölcsességünk

Kedves szerencsétlenül járt sorstársak!

Leírom hát azt a "kedves" kis történetet, ami velem megesett. Már több mint 3 éve történt, hogy szembe jött velem az az ember, akibe akkor, első látásra végzetesen beleszerettem. Hamar kiderült, hogy ez az érzés (talán a végzetesen kivételével) kölcsönös. Egészen rövid idő után szinte együtt éltünk, minden időnket együtt töltöttük, mindent együtt csináltunk, csakis mi ketten. Körülöttünk megszűnt létezni a világ. Egy-két hónap eltelte után egyre többet beszélgettünk a korábbi
kapcsolatainkról, ezekkel kapcsolatos érzéseinkről, tapasztalatainkról. Ő ekkor már hosszú ideje házasságban élt, elmondása szerint ez a kapcsolat már régóta nem müködött, csak a két közös gyerek miatt nem váltak még el, emellett persze voltak különböző nők az életében. Én több, nagyrészt jelentéktelen hosszabb-rövidebb kapcsolaton voltam túl, amúgy éltem a fiatalok megszokott életét: buli, pia, időnként pasik. Na, ez neki nagyon nem tetszett. Azaz azt várta volna el, hogy nekem ő legyen az első az életemben, s folyton a szememre vetette, hogy hogy tehettem ezt vele. Miért nem tudtam én, hogy ő valahol létezik és miért nem vártam rá? Eleinte teljesen abszurdnak éreztem a problémázását, hiszen mit számít, kivel mi történt korábban, ha mi így egymásra találtunk és boldogok vagyunk együtt. De csak nem hagyta abba a kínzásomat, egyre durvább vitáink voltak, de közben nagyon szerettük egymást. Egyre inkább elhitette velem, hogy mennyire gáz vagyok, ő meg az erkölcs bajnoka, aki nem teremt, sőt nem is tud szexuális kapcsolatot teremteni senkivel, akibe nem szerelmes és nem egy életre tervez vele. Közben egyszer-egyszer szakított velem, ami pár napig tartott, én kikészültem, ö visszajött, boldogság, veszekedések, kiborulások követték egymást.
Fél év után végül közösen béreltünk egy lakást, ahol már teljes mértékben együtt éltünk. Ez után sem változott a helyzet: időnként elköltözött egy pár napra, vagy én költöztem el, aztán vissza, és minden ment a ugyanúgy, mint korábban. Két év elteltével már egyre később járt haza, alig
beszélgettünk egymással, majd mikoris elutazott a gyerekeivel nyaralni, sms-ben közölte velem, hogy elköltözik, ugyanis nem tudja magát túltenni az én korábbi kapcsolataimon. Nem is jött haza, illetve valahova hazajött, csak nem hozzám. Aztán bérelt egy másik lakást.
Persze találkoztunk, éjszakákat is töltöttünk együtt az egykori közös otthonunkban. Mígnem úgy döntöttem, hogy külföldre költözöm egy időre, hátha megoldódnak a dolgok. Drágalátos szerelmem támogatta a döntésemet. El is utaztam, de mivel nem bírtam nélküle, hamar visszajöttem. Prágában találkoztunk és ő hozott haza, útközben közölte, hogy szakítani akar (persze nem akkor, amikor elmentem...). Szokásos kiborulás, anyámhoz költöztem, szenvedtem. Mondanom sem kell, a kapcsolatunknak nem lett vége, keresett, találkoztunk, időnként nála aludtam. Költöztem ide, költöztem oda, nem találtam a helyem. És találkoztunk egyre gyakrabban, elmentünk együtt sielni és úgy voltunk ilyenkor együtt, mintha ez egy friss szerelem lenne. Külső szemlélő meg nem mondta volna, hogy valaha is bármi probléma volt köztünk.
Eljött a nyár: romantikus vacsora, közös nyaralás ígérete... És eljött az igazség pillanata. Egy barátnőm összefutott egy rég nem látott
ismerősével, aki mesélt neki egy nagyon boldog barátnőjéről, ugyanis olyan, de olyan pasija van... a nevét is tudta, meg egyéb adatokat róla. Ki hinné, de az én pasimról volt szó, róla, aki sosem tenne
ilyet!!! Persze én azonnal számonkértem rajta ezt a dolgot, ő azt mondta, hogy igen, valóban volt ez a lány, de csak 2-3 hónapig, de már vége, és különben is, csak azért volt vele, hogy megszivassa. Ugyanis ő eltervezte, hogy minél több nőt tönkretesz!!!
Ezek után mondtam neki, hogy többé nem akarom látni. Ez ment is pár napig, aztán persze újra találkozgattunk, megkért, hogy legyek hozzá türelmes, mert vissza szeretné nyerni a bizalmamat stb. Aztán megint veszekedés, szakítás gyors egymásutánban. Nem bírtam tovább, meg kellett tudnom az igazságot: felhívta egy barátnőm a nevemben az "új" barátnőt. Kiderült, hogy a kettejük kapcsolata már jó régóta tart, mi még együtt éltünk, amikor elkezdődött, és szó sincs róla, hogy szakitottak volna. Ő is teljesen meglepődött, mert meg sem fordult a fejében, hogy más is van rajta kívül. Azóta meg szerintem még mindig együtt vannak, és én sem bírok elszakadni tőle, néha találkozunk, nem éppen barátilag. Időnként kikötünk az ágyban. Nagyon elegem van már ebből az egészből, de hogy lehet ebből kiszállni?
Na ehhez szóljatok hozzá, ha tudtok!!!

Ha november, kabrió, bár szerintem a sztori fék, hahaha.

A kép innen

Sziasztok!
 
Egy történetet szeretnék megosztani veletek a gazdag emberek világából. Mind a két felet jól ismerem, tudom hogy ők nem írnák meg maguktól, ezért írom meg én mert szerintem durva. A szereplők nevét megváltoztattam, adatokat nem árulok el, akik pedig így is rájuk ismernek azok már úgyis tudják az egész sztorit. (Meg elkerülhető lehet durvább reakció utólag majd.)
 
Tivi és Margit is nagyon gazdag családban nőttek fel. A lány apja egy nagy kozmetikai cég egyik tulajdonosa, a fiúnál pedig családi cég van, az apjuk kereskedelemmel kezdte, később beszálltak a gumiáru gyártásba, és a bátyja Karesz vitte tovább a családi céget. Ennyit az üzleti háttérről.
 
Tivi egy igazi ingyenélő. Egyetemet végzett de azt is csak azért mert a "jobb" családokban az a szokás. Közgazdász de teljesen hülye az üzlethez. Van tulajdonrésze de Karesz inkább eltartotta, odavette a háromszintes családi házába, csak nehogy valami hülyeséget csináljon a cégben. A diplomája átvétele óta csak a költekezésnek, szórakozásnak és a nőknek élt de abszolút felelőtlenül. Nem törődik semmivel, nincs veszélyérzete, az se érdekli ha másokat bajba sodor. Ehhez annyit érdemes megjegyezni hogy a nőket falja de elvből nem használ óvszert. Ha egy csajra ráun akkor kirúgja, ha teherbe esik akkor pláne. Eddig négy (NÉGY!) volt barátnőjének fizet gyerektartást, de a gyerekekre és az anyjukra rá se köp. Nem érdekli.
 
Margit szegény, nem egy modell kategória. Tivi egyik asszisztense azt mondta róla hogy csak fel kéne nyergelni és indulhatna az ügetőn. 30 felett van már és nagyon szeretett volna férjnek való pasit fogni magának. Baráti társaságban ismerte meg Tivit és beleszeretett. Közben nem tudott róla semmit, a felszínes dolgain kívül. Elkezdett nyomulni Tivire akinek ez nem tetszett. Margitot túl öregnek és rondának találta és hogy a dolog még bonyolultabb legyen, közben összejött egy aranyos kis lánnyal, Rozival, akibe életében először bele is szeretett, nem csak pár éjszakára kellett neki. Rozi egyszerű dolgozó nő, felszolgáló, pénze semmi de imádja Tivit.
 
Tivi bátyja, Karesz viszont annak örül volna ha az öccse összejön Margittal és el is veszi, mert akkor a családok pénze is közelebb kerül. Az öccsét idiótának tartja. Tivivel rengeteget veszekedtek, mert Tivi bejelentette hogy Roziban megtalálta élete szerelmét és őt fogja feleségül venni.
 
Tivi ezen kicsit elgondolkozott, Margit pedig tovább nyomult. Nem hinnétek el miket csinált. Például az apja még régebben vett neki egy sárga A3-as kabriót a több családi kocsi mellé, Margit pedig egyszerűen elvitte Tivinek és odaadta neki hogy majd ezzel jöjjön érte a randikra. Szegény romantikus Margit. Tivi köszönte a kocsit és egy nyári éjszakán elvitte vele Rozit valahova a hegyekbe, végigkefélték az éjszakát, utána pedig Tivi úgy ment haza hogy elkapta egy zivatar de nem húzta fel a tetőt mert nem érdekelte. A kocsi persze szarrá ázott.
 
Tivi megpróbált lelépni Rozival, de Karesz rájött, szólt Margitnak és filmbe illő üldözés után elkapták őket. Rozit Karesz egyik testőre elrángatta és feltette egy buszra. Karesz pedig ordítozott Tivivel és közölte: ha nem szakít Rozival és nem hajt rá Margitra, akkor kirúgja a lakásból és a céges tulajdonrészt is csak úgy tarthatja meg, ha leköltözik a cég egyik telephelyére valahova az ország másik végébe. Ha nem, akkor mehet ahova akar, és élhet amiből tud.
 
Tivi ezek után megpróbálta leépíteni Margitot: bevallotta neki hogy van 4 gyereke és azt hazudta hogy nősülés esetén magához akarja őket venni. Arra számított hogy épeszű nő ilyet nem vállal be. Margit viszont bevállalta volna. Tivi aztán több heti vívódás után eldöntötte hogy őt Rozi érdekli, akkor is ha egy putriban kell vele élnie és odaállt a bátyja elé, megmondta neki, aztán Margittal is nyíltan közölte hogy Rozit szereti. A bátyja már nem tudott vele kiszúrni mert beütött a válság, a vidéki telephelyüket fel kellett számolni, Tivi pedig beszállt egy használtautó kereskedésbe, önállósította magát és elvette Rozit. Azóta már a közös gyerek is megvan és boldogok.
 
Ti mit gondoltok az esetről?
Tivi szemét módon elbánt Margittal? Vagy jól tette hogy kiállt Rozi és a szerelme mellett és hogy nem ment bele egy érdekházasságba?
 

Nem is mertem Ő vele kapcsolatba kezdeni mert féltem a szüleimtől, apukám rendőr volt, a széltől is óvnak még ma is és volt már külföldi udvarlóm (Egyiptomi) akit "nem igazán" kedveltek mert "összetörte" a szívem.

A kép innen

95-ben kezdődött minden. Én most 28, Ő 33éves. Egy kollégiumban ismerkedtünk meg. Nagyon tetszett, de egy kisebb félreértés miatt Ő másnak kezdett udvarolni, nekem pedig más udvarolt.
Csak 1 hónapos kurzus volt, és hazautaztam. Nem tartottuk a kapcsolatot, de 2 év múlva nyáron felkeresett. Én ekkor párkapcsolatban voltam, de találkoztam Vele. Fantasztikus élmény volt..
Ő olyan akiről minden Nő álmodik.. Nem teljesen magyar (félvér) nagyon jó képű, művelt és
intelligens. Szerelmes lettem, nagyon.. De nem hagytam el a párom miatta, nem is mertem Ő
vele kapcsolatba kezdeni mert féltem a szüleimtől, apukám rendőr volt, a széltől is óvnak még ma  is és volt már külföldi udvarlóm(Egyiptomi) akit "nem igazán" kedveltek mert "összetörte" a szívem.
Ezek után biztos lett volna hozzáfűzni valójuk..
Nagyon nagy kínszenvedés volt átélni, hogy titokban szenvedek és persze nem mondhattam el
senkinek. Az akkori párom sem tudta, hogy végül miért is lett vége a kapcsolatunknak. Nem tudtam tovább így a szemébe nézni..
De a Nagy Ő szemébe sem. Nem történt köztünk semmi, csak a hatalmas érzések voltak bennünk.
Nem értett  engem ,de nem mertem elmondani Neki, hogy a szüleim miatt nem "lehetek"
Vele.
Elváltak útjaink ,ismét kb. 2 évre, majd megkeresett egy ismeretlen, hogy Ő-nek nagy szüksége lenne
rám.. Börtönben van. Lecsukták 3 évre. (tévedésből,a kártérítési pert megnyerte)
Azalatt a 3 év alatt szerelmesebbnél szerelmesebb leveleket küldtem és kaptam..úgy éreztem
nem lehet másképp, csak úgy, hogy örökké együtt leszünk..
Aztán kiengedték..megbeszéltünk egy találkozót. Csodálatos volt. Egyszerűen nem tudom leírni
mennyire..csak néztünk egymás szemébe..(ilyen érzésekért érdemes élni). A találkozó rövid
volt mert Ő az ország egyik felén én meg a másik felén laktam,és amikor hazafelé utaztam a vonaton ismét előjöttek a kétségek, hogy mi lesz most, hogy tálalom a szüleimnek?
Telefonon tartottuk a kapcsolatot, mert minden héten nem tudtam megszökni hozzá, és
közben elkezdett udvarolni nekem egy srác.. Mivel megint hülye voltam elfordultam Tőle ISMÉT
vagyis a nagy magányában szenvedéseiben magára hagytam és az új fiúval összejöttem..
Nem éreztem rajta haragot, de a telefonok e-mailek elmaradoztak. Sokszor kérdezte hogy miért,
mi az oka hogy éles helyzetekben nem merek lépni? Nem mertem elmondani neki..
Teltek a hónapok, persze azzal a fiúval sem volt jó..1 évig tartott..
2005-ben megismertem egy fiút, akivel fél év után összeköltöztem. Már 1 éve voltunk együtt
amikor is ismét elkezdtek sűrűbben jönni az e-mailek,sms-ek az Ő-től. Ismét találkoztunk.
Akkor megint kérdőre vont, hogy miért hagytam magára? De talált vkit magának,aki mellette volt
mindig és ez a vki segített Neki "elfelejteni" engem..
Akkor azon a napon azt gondoltam, hogy soha többé nem fogunk már találkozni, de nem így
lett. Találkozgattunk, sokszor..Szerető lettem..Az "eset" csak 1x történt meg de csodálatos délutánokat töltöttünk együtt, perszer övidek voltak, de mégis nagyon szép..Másfél évig
"tartott" és jött a törés, mert külföldre kellett utaznia hosszabb ídőre a családi vállalkozása miatt.
E-mailek tömkelege érkezett, Imádtam Őt...A legkedvesebb férfi akit valaha ismertem. Hatalmas érzelmi világa van..
Aztán hazutazott, és kértem hogy maradjon velem örökké..De a válasz az volt, hogy a mi kapcsolatunk soha nem lehet olyan amilyet én szeretnék.. Az a vki aki azóta is Vele él, nem hagyja el soha. Nem szerelmes belé(Ő mondta nekem), de nagyon hálás neki, amiért mellette állt
és átsegítette Őt azon a nagyon rossz időszakon.. Tudja és érzi hogy nem jó így, de a lelkiismerete
nem engedi..a lány mellett marad..
Tavaly ősszel mondta ezt, és azt is hogy nekünk csak ez jutott..

Tudom hogy nagyon nagyot hibáztam, és tanuljatok a hibáimból, csak az a lényeg amit éreztek
és ne befolyásoljon senki..
Mostmár nem is nagyon akarok Vele találkozni,mert nem akarok örökké másodhegedűsként élni.
És félek is mert ha találkozunk minden kezdődik előlrőr..
Az sms-ek , e-mail-ek maradtak, de hogy mit hoz a jövő azt nem tudom..A régi dolgokról sokszor
bészülünk még és vmelyik nap megkérdeztem, hogy tényleg annyira szüksége lett volna rám amikor elutazott? Végezetül lássátok a választ, talán ebből kiderül számotokra is, hogy milyen férfit
veszítettem el..

Valóban nagy szükségem volt Rád, de hát ezt jól tudod. Akkora űrt érzek a lelkemben amióta elfordultál tőlem. Azt hittem, hogy az idő soha sem fogja kikezdeni ezt a hatalmas összefonódást... Bár mindig is tudtam, hogy kapcsolatunk egy hajszálon függ, olyan jellegű, hogy bármelyik pillanatban megszakadhat. Csak a hold fény alatt volt egyensúly, csak alatta egyesülhettünk. Tudom, hogy ha most találkoznánk, akkor ugyanúgy néznénk egymás szemébe, mert csak kettőnket köt össze az, ami által mindig ott tudnánk folytatni, ahol legutóbb abbahagytuk... De közben azt is tudom, hogy Te nem kérsz belőle, mert tudod, hogy a varázslatos pillanatok csak villanások a napsugárban. Fájdalmasan édes teher, amit birtokolni nem tudunk, de eldobni sem lehet... 

Gyönyörű álmokat!

Csókollak     

Én egy 7 éves házasságból születtem. Mi 11 évnél jártunk. Szerinte ez nem is fontos...csak az utcsó 2 év.

A kép innen

Gondoltam megosztom veletek miért is csökken a magyar népesség.
Évtized+1 évnyi párkapcsolat után, sikerült kitennie a leányzónak.
Korrekt volt.Tapintatos.Igazságos.
Persze van ok-okozat.
Nem kezdem az elejéről,nem fárasztalak benneteket.
Kezdjük a most minusz 2és fél évtől.
Bár kapcsolatunk nem volt szokványos-normális,de a szerelemmel nem volt baj.
Erre a jelentéktelen és elhanyagolható érzésre alapozva,nem túl erőszakosan és nem túl megtervezve,de gondoltam megkérdem, nem szeretné-e, ha Ő és Én reprodukálnánk magunkat egy kiskrapek/lány formályában.Bár a feltételei közel sem voltak megalapozva.Életében elösszőr nem volt negatív,bár egy lakás vétellel kötötte össze.Jah már megint témánál vagyunk.Nincs pénzem,nincs munkám.Köszi.Eltelt a nyár, már jött a tél,mire sikerült egy multinál korrekt munkát találjak.Szokásos próbaidő,megfelelés,új környezet,ráadásúl teljesen más munkaterület, mint amivel eddig foglakoztam.Közben édesanyámnál diagnosztizáltak egy súlyos betegséget.
Amit elég nehezen akart elfogadni és tenni ellene.Na ez totál kicsinált már alapból.De hát harcos vagy nem látszik semmi rajtad.Magyar eü-ről nem kell mesélnem a leghorrorisztikusabb sztorik.Anyáddal már nem beszélnek,meghalt a szemükben..csoda h él. Otthon két kamaszodó!! éppen középsuliba felvételiző öcsém.Pénz persze semmi, mert munkanélküliség után le vagy szívva.Te vagy egyedül ..anyád karanténban a kemo miatt..otthon 2 gengszter..meló azt se tudod mi van.
Majd jön a születés napod.Ünnepléshez kedved nincs, inkább takonyra leinnád magadat.Legalább addig a pár óráig a megnyugodj,felejcs.Mi lesz ha anyum meghal?Mit csinálok két kamasszal.Hogy nevelem fel Őket?Mit csinálok Vele(tudjuk kivel-Voldemort)?
Hova szakadjak?Kit fogok cserben hagyni,választanom kell.!?Anyám-öcsém-Voldemort?
Majd jön az év egyik legfontosabb napja: a tetves születés napod.
02.06.
És elötte: a beszülnünk kell sablon rizsa, amiből tudod h ki vagy dobva.
Összegezük az eddigieket:Munka,pénz szinten a legajábba nyomod.Valószinű anyád meghalt.Fullpadlón vagy.Elhanyagoltam,tényleg,sajnálom,bánt.
Ő közli a szülinapodon h van valaki..egy 3.Ő korrekt, mert akkor szól, mikor még nem történt köztük semmi.Jah, de van valakije!Akkor nem értem, nem történt semmi. Figyu akkó nekem is van valakim. A 4-esen láttam egy luveszt!!.Te gyáva vagy, mert nem mertél lelépni szerinte. ?? Ő persze nem gyáva,mikor van valakije! és akkor lép le.Ez bátorság.Beszéljünk,kérek esélyt.Aztat nem lehet, mert a másikkal a konkolyhintővel, nem lehet megtenni.Korrektnek kell lenni,vele.Persze veled nem!Én egy 7 éves házasságból születtem.Mi 11 évnél jártunk.Szerinte ez nem is fontos..csak az utcsó 2 év. grrr ... mi van??..normális vagy?
Azóta nem beszél(2év) velem, mint ha lefeküdten volna az annyával .Itt vagyok,itt tartok,még midig a múltban élek, mikor a jövőmet akartam vele tervezni!!Poénból felnéztem egy társkereső oldalra.Mindenki salsázni akar..és azt kéri h a sérelmeidet zárd le.Na ezt zárd le.
ja és szeretem...

Voltak egyéb problémák is, például, hogy állandóan ivott.

A kép innen

Sziasztok!

Gimnazista koromban halálosan szerelmes lettem egy fiúba, akinek sajnos volt barátnője, így nem történhetett semmi köztünk akkoriban, de ennek ellenére túlságosan közvetlen volt velem, így nem sikerült kiverni a fejemből nagyon sokáig. Teltek az évek, közben ő elballagott. Néha találkoztunk, amikor a haverjaival visszalátogattak a suliba, mindig nagy hatással volt rám. Egyszer csak kaptam tőle egy e-mailt, hogy szakított vele a barátnője. Én, a kedves, segítőkész lány, gondoltam megvigasztalom egy-két bátorító szóval. :) Elkezdtünk levelezgetni, minden informatika óra a napom fénypontja volt, mert tudtam, hogy ott vár a tőle kapott levél a postaládámban.
Megbeszéltük, hogy találkozunk. Még aznap összejöttünk. Következtek a mézes hetek, bár zavart, hogy állandóan a volt barátnőjéről beszélt, de fiatal voltam, előtte nem volt komoly kapcsolatom, így tűrtem, mert nagyon szerettem és tapasztalatlanságom miatt még a "tabu" szó jelentésével sem voltam tisztában. Voltak egyéb problémák is, például, hogy állandóan ivott. Ha csak 10 percre ugrottunk le egy presszóba, vagy  pár percem volt a busz indulásáig, akkor is beültünk valahova, hogy legyűrhessen egy sört, kb. 1 perc alatt. Egy másik példa: Másnaposan, buliból hazajövet buszoztunk haza, a fél órás úton képes volt meginni fényes nappal (a buliból megmaradt) fél üveg töményet. Alig bírt leszállni a buszról, tántorgott, kézen fogva mentünk és én szégyelltem magam miatta és az miatt, hogy vele vagyok. Szabályosan égett a pofám. Azt hiszem akkor érett meg bennem a gondolat, hogy ez nekem nem kell. Egy átlagos hétköznapon több üveg sört megivott, de ha buliban voltunk, akkor sokkal durvábban készre vágta magát és az amúgy gátlásos fiú  vadállattá változott, ráadásul elég undorító dolgokat művelt ittas állapotban. Aztán egy szép napon leutazott hozzám. Mivel kollégista voltam, hova máshova mehettünk volna beszélgetni, mint a legközelebbi kocsmába. Megkértem, hogy kivételesen ne sört igyon, mert tényleg nagyon zavar, most az egyszer tegyen kivételt a kedvemért. Jött a pincér, én kértem az üdítőmet, ő meg a sörét. Kiakadtam, összevesztünk, de nem durván, mire ő  rekord gyorsasággal legyűrte a piát, majd felállt és azt mondta:
"Most pedig megyek." Kérdeztem, hogy mégis hova?
"INNI." - mondta felzaklatott lelkiállapotban, de próbálkozott higgadtan előadni magát.
A záró mondat után elhúzott. Mivel ilyen hamar lelépett, szóban nem volt alkalmam szakítani vele, telefonon hívtam fel és mondtam ki a boldogító nemet. :)  Két év múlva írt egy üzit, hogy én vagyok neki az igazi, ha kell, nem iszik egy kortyot sem többé. :D Kicsit hosszú volt a reakcióidő, nemde?
Ha ezt korábban mondta volna, akkor is nemet mondok. Fúj.

Mára már elértem azt a szintet, hogy az ilyenekkel nem foglalkozom, modell lettem, nem foglalkozva olyanokkal, akik nem tudják értékelni azt, aki vagyok. 

A kép innen

Drága Szakítósok, Blogolvasók, Látogatók!

 

Gyermeteg és naív voltam, beismerem, de mégis.

Telnek-múlnak az évek azóta, de ettől tisztán emlékszem pár olyasfajta pofáraesésre,ami talán általános, talán nem, de azért mégsem találkozik ember lánya/fia olyan személlyel,aki miután szép "tőrt szúrt belé", még jópárszor megforgatja. Vagy túl gyakran. Már olyan partnerek vannak a világon hogy húúú de borzalom.

 

Én kis történetem tizenéves korszakom harmadán esett meg. Naív voltam, és butuska. Miután a környéken csupa buta, hülye, önmaga szerint "menőcsávó" él csak, netes barátokba váltottam. Nagyon jól elvoltam én a saját kis "világomban", azaz azokkal, akikkel együtt tudtam élni, hiába a távolság.

 

Egyik ismerősszerző portálon kezdtünk hosszabb beszélgetést vagy tízen, miután úgy döntöttünk, inkább egy chat-programban folytatjuk, könnyebb, mint hülye kommeneteken kiigazodni. Aztán végül csak 3-an vagy 4-en keveredtünk oda és az egyik srác különbeszélgetést kezdett velem. Oké, jóba lettünk, barátok lettünk de ő többet akart. Sokkal többet. Nem érdekelte a röpke 100 km távolság, és hajnali egykor, mikor végül befejeztük az eszmecserét, már egem sem.

 

Ez volt úgy május környékén azokban az időkben. Júniusban végetért az iskola, és pár napra rá, évzáró után kitaláltuk, hogy találkozunk, lejön hozzánk. Ám legyen, belementem, már találkozni akartam vele, és anyáék sem ellenezték. Lejött. Elvoltunk. Filmetnéztünk. Meg ilyféle apróságok. Annyira nem volt nagy durranás. Aztájt volt a születésnapja kapott is tőlem ajándékot, megköszönte, stb. De tudatta velem, két hét múlva táborba megy, egy hétig nem tudunk beszélni sem semmi.

 

Beletörődtem, végülis kell a szabadságérzet. Ám nagyon sok szót fordított exbarátnőjére, és mondjuk ki nyíltan: borzasztóan zavart. Ne nekem áradozzon az előttem lévő barátnőjéről, ne hozza fel példának. 

 

Na mindegy, elutazása előtt két nappal furcsán viselkedett. Éreztem, hogy valami nem okés, valami kavargott bennem. A barátnőimmel tök jól elvolt, el msn-ezgettek, de velem bunkózott, és megrémültem. Hívtam telefonon, két percet sem beszéltünk, azt mondta pakolnia kell.

 

Mikor hazajött a táborból közölte hogy vége, ennyi, felejtsem el. Na, kérdem én mire gondolhat az ember lánya, mikor a barátnői még ódákat zengenek az egyébként bunkó srácról, miközben az épp szakít a barátnőjével? 

 

Eltelt egy hét, beszéltünk vagy mi, igen akadozott volt minden, pedig elég sokat tudott rólam és az életemről, miféle problémáim voltak gyermekkoromban (családi trauma, most mindenki gondoljon amire akar, a lényeg, hogy kapaszkodtam azokba, akikben bizhattam.Benne is bíztam - az első szakításunkig.) És akkor erre ezt kapom. A hét utolsó napjain rámírt, hogy na, ugyan már, bocsássak már meg neki, csak összezavarodott a táborban, hogy szeret, és kezdjük újra. Belementem - nagyon hülye voltam, de megtettem - és kétszer is találoztunk következő héten. Megint áradozott az exeiről, mintha fel akarna vágni előttem, majd mikor egy közös barátnőnkkel msn-eztünk, és megkérdezte, hogy-hogy lát minket msn-en, azt válaszolta, hogy (csak így sejtelmesen, de igazából célzatszerűen) "már megvolt"... Ez egy kcisit kiakasztott, mert a szex túlzás lett volna egy olyan kapcsolatban. Na mindegy. Akkor még rendben volt minden, de amint hazaért, és beszéltünk, ennyit mondott: vége. 

 

Kisírtam magam anyám vállán, bíztatott, mesélt az ő fiúiról, azóta is sokmindent megbeszélek vele. Csakhogy ezzel a szakítással nem volt vége. Barátok maradtunk, bár nem tudom miért. Akivel beszéltünk msn-en csajszi, nekem nagyon jó barátnőm volt, imádtam és végig mellettem volt. Legyen neve a keveredések elkerülése végett F. És volt még két barátnőm, G és E. Ők már annyira nem álltak mellettem. 

 

Szakításunk után két héttel fedték fel a fátylat arról, hogy E-re nagyon hajtott, de semmi nem volt, G-vel pedig találkozott is, és majdnem smároltak. Hát, azt hittem az agyam eldobom. Hónapokkal később, mikor már teljesen barátként néztem rá, nem gyűlöltem stb., ennyit láttam msn-en kiírva neki: Én is téged(L) Megkérdeztem, ki az illető, mire elárulta, hogy F, csak hát még olyan titkolt a dolog. F-fel nem is hoztam fel a témát, nem érdekelt, bár egy kicsit fájt. De valamiért sántított a dolog. Fél évvel rá F megemlítette, hogy összeveszett a sráccal, és hogy ő hogy utálja azt a pasit, és a barátnői is stb, és erre kérdeztem, hogy mi történt, hiszen jártak. Nagy, kerek, boci szemekkel nézett, hogy miről beszélek, mire bemásoltam neki egy tartalmas msn-beszélgetést, és majdnem rosszul lett, és elnézést kért tőlem, Ő, F, aki fullra nem tehet semmiről. 

 

F-fel azóta is veszett jóban vagyunk, a srácot meg együtt küldtük el jó melegre. Vajon miért?! (ja és a srác azóta is lóg két DVD-mmel, amit kölcsönadtam neki -.- ^^)

 

Szóval fiúk/lányok, ha a párotok nekiáll az exéről beszélgetni, példákat hoz fel, amik a voltakhoz kapcsolódnak, és azt akarja, te is olyan légy, azonnal dobd, és ha bármi kapcsolatot vélsz felfedezni közte és barátaid közt, ami esetleg bizalmasabb mint veled, vedd a lapot, és tedd lapátra -  vagy ha nem túl késő, beszéld meg vele.

Mára már elértem azt a szintet, hogy az ilyenekkel nem foglalkozom, modell lettem, nem foglalkozva olyanokkal, akik nem tudják értékelni azt, aki vagyok. 

 

Bocsika hogy hosszőra sikeredett:

Cass

Melyik mobilcég jön végre rá, hogy Szakítós-csomagot kell kialakítaniuk a hülye és szemét Te+Én vagy családi csomag helyett.

Egy lánnyal egy strandon jöttem össze, de néháyn hét múlva rájöttem, hogy ez nem kell. Megbeszéltem vele egy időpontot, hogy átmegyek, felszálltam a buszra, ő várt a megállóban, ahol megmondtam neki 5 percen belül, hogy szerintem legyen vége. Erre csak egy mondatot mondott:
"Hát ezt SMSben is leírhattad volna"
Hát igen..... éljen, hogy pont nem ezt akartam, pedig nekem is könyebb lett volna.

Ha ez az új Rácz Zsuzsa-regény lenne, a Terézanyu folytatása, azon sem lepődnék meg, de az egész szerelem egy rossz kérdésen elcsúszik, bizony.

A nő meglátta a közösségi oldal „társkeresőjén”, nincs mese. Tetszik neki, a neve is. Kitudakolja vagy sem, hogy milyen származású? Ez járt a fejében. Rányomott az „Igen” gombra, de miért is? Mert helyes és a neve hmm. Meg kell tudnia miért ez lett.

De felugrott a következő ablak, miért tetszik?: - Mert vicces? -Mert helyes? Mert jól néz ki?

Közelebbről is megnézte az adatlapját és a képeit.. Kék szemek, értelmes tekintet, informatikus (de nem az a tipikus kocka), neki is van egy macskája, ó hát igen, vicces is.