És akkor hogy helyre álljon az egyensúly, egy lányszopat-fiúszív, főnyeremény reggeli-készítő, ám hazudós lánnyal, egy őskommentelő tollából.

A kép innen

Szia Szakítós!

A történet úgy kezdődött, hogy két teljesen reménytelen udvarlás után
(Tündérmanócska és Csácsika, csak hogy világos legyen mindenkinek, ki is
írja a posztot :) ) végre összejött egy doktorcsernusos eset. Nem volt az a
kimondottan gyönyörű nő, de szép szemei voltak és húsos ajka, és amikor
hozzám bújt, olyan gyönyörűségesen mosolygott, hogy az szebb volt mindennél.

Az első hétvégénk után fél négykor kellett kelnem, négyre jött a taxi.
3:28-kor magamtól felébredtem, próbáltam halkan felkelni, ne ébresszem fel
az Édesem. Bár este megígérte, hogy megcsinálja a reggelimet, dehogy akartam
én felébreszteni három óra alvás után (fél 12-től 1-ig és 2-től :) ). Miután
negyedóra forró zuhany után magamhoz tértem, Édesem már várt a konyhában egy
nagy bögre forró mochaccinóval, pont úgy, ahogy kértem, a munkalapon meg ott
voltak az útravaló szendvicseim, tüchtig csomagolásban, bordó szalvétákkal.
Na, mondom, megütöttem a főnyereményt. Mint Dövan ukrán csaja, aki azzal
kezdte, hogy kiganézta a konyhát. Csók, ölelés, hálás köszönet a reggeliért,
taxiba be, irány a ködös Albion.

Csütörtök reggel jöttem haza, és nekem evidens volt, hogy az estét megint
nála töltöm. Vittem Neki egy doboz Merci-t, a kisfiának sárgabarackos
müzlit. Addigra totál belézúgtam, imádtam a parfümét is, meg a testének az
illatát is. Péntek reggel megint mochaccino, tízóraira sonkás szendvics,
kétdecis Milky Way ital, egy szelet csoki. "Este jövök" - búcsúztam el Tőle.

Délután viszont írt egy sms-t, hogy lassítsunk le egy kicsit. Mivel hulla
fáradt voltam, és gondoltam, hogy Ő is, ez elég természetes volt számomra.
Viszont az már rosszul esett, hogy szombat este is azt akarta, hogy ne
menjek fel hozzá, hanem csak Skype-on beszéljünk. Kitört a pánik rajtam,
hogy itt valami nagyon nem stimmel. De nem mondtam neki egyelőre. Negyed tíz
után írtam neki sms-t, hogy mikor lép fel, visszaírt, hogy már altatja a
gyereket, mindjárt jön. Majd mikor még tízre sem lépett fel, rácsörögtem.
Volt már olyan, hogy elaludt a gyerek mellett, viszont a telefonja csak
egyet csippan, amitől Ő felébred, gondoltam. De "a hívott szám
pillanatnyilag nem kapcsolható" volt. Fél óra múlva viszont mégis. Ekkor
írtam Neki, hogy látom felébredt, biztos lemerült a telefonja, de én még itt
vagyok, beszéljünk, hogy mi van.

Szerinte a telefonja nem volt lemerülve. A webkamerát viszont nem volt
hajlandó bekapcsolni, mert Ő most túl felhúzta magát, hogy én kerestem,
nyilván elaludt, nem? Viszont valami zavart a chat-ben is. Amikor írt, nem
látszott, hogy éppen ír. Egy régebbi verziójú Skype-ot használt, egyszer már
Skype-olt onnan, az az apukájának a gépén van rajta (akkor mondta is, hogy
az édesapjánál van). És ekkor összeállt a kép: ez a nő leadta a gyerkőcöt a
nagyszülőknél, és elment randizni. Felnéztem a randihely-re, és nocsak, be
is lépett pénteken.

Átavanzsáltam H. G.-vé, egy jónevű ingatlanbefektetési cég ügyvezetőjévé. És
írtam neki a randihelyen. Mire vissza is írt. Újra meghódítottam az
Édesemet, és hétfő este már chat-elni akart velem. Közben Istvánka vasárnap
sem mehetett az Édeséhez, hétfő reggel pedig kiment megint Albionba.
Délelőtt még olyan sms-ek jöttek Édesemtől, hogy rájöttem, milyen fontos
vagy nekem, stb. Délután viszont Istvánka kapott egy sms-t az Édesétől, hogy
képzeljem el, nincs internet az egész házban, nem biztos, hogy tudunk
beszélni este Skype-on. Viszont H. G. nagyon jót chat-elt Vele a
randihelyen, miután a gyerek elaludt.

Édesem 11 körül lépett fel a Skype-ra, én addigra már kicsit el voltam ázva,
online közvetítés innentől :) :
http://szakitshabirsz.blog.hu/2009/01/26/kozos_fozes_smaci_tapi_kombinacio?fullcommentlist=1#c4655430
Próbáltam megjátszani az ártatlant, hogy én bevettem, hogy nem volt
internete. Gusztustalan volt, ahogy először belépett, kilépett, majd megint
be, megint ki, mintha akadozna az internete. Egyszer van, egyszer nincs.
Aztán fél óra múlva totál megjavult. Nem szeretem, amikor hülyének néznek...

De adtam még egy esélyt. Meghallgattam, hogy mi baja van, el kellett
ismernem, hogy tényleg szokás szerint megint nyomultam túlságosan, de én is
bocsánatot kértem, tényleg totál bepörögtem a bőrének az illatától, és
voltak nagy bocsánatkérések részéről is, hogy Ő mekkora hülye volt, hogy le
akart rázni. Másfél óra chat-elés után úgy éreztem, hogy ha ezek után engem
választ a H. G. helyett, akkor vissza is fogadom.

Reggel írtam neki sms-t, hogy virágoznak a cseresznyefák, küldök neki
fényképet Skype-on. Meg hogy eljöhetne ki egy hétvégére, tegyük túl magunkat
ezen a kezdeti botláson, romantikázzunk egy picit. Skype-ra nem lépett fel,
viszont H. G. kért  tőle egy fényképet. Mire kapott is. Egy frissen
készítettet (két hete volt fodrásznál, ugye ezt Istvánka tudta...). További
chat-elés, majd vacsorára hívás egy olasz étterembe. Egy kedves barátom
falazott, az ő mobilja játszotta H. G. mobiljának a szerepét.

H. G. elfoglalt ember volt, New York-ba kellett telefonálnia, nocsak édeske
egyből felment Skype-ra. Részlet a chat-ből:

"
Édes
1:06 PM
édeske, ki kell bírnunk ennyi időt egymás nélkül... pár éve még nem volt
szkájp sem, meg hasonlók... van erre egy nagyon elcsépelt mondás... a
távolságról, ami felerősíti a nagy szerelmeket...
1:07 PM

annyira édes vagy, hogy oda akarsz hívni, nagyon jól esett. komolyam
Istvánka
1:08 PM
De Te nem unatkozol esténként? Tényleg úgy érzem, három éve otthon vagy a
gyerkőccel, tudom, hogy imádod, de kellene egy társ, aki elvisz ide-oda...
1:08 PM

És én még kőkemény két hétig nem tudlak...
Édes
1:10 PM
nekem eddig sem az hiányzott hogy esténként eljárjak, programokat
szervezzek, vagy szervezzenek nekem, hanem hogy legyen egy társam, valaki,
akire számithatok, valaki, akinek elmondhatom ami jó és ami rossz, aki
vágyik arra, hoyg nevelje a gyerekem és aki szeret. És ez megvan. Csak most
messze.
Istvánka
1:10 PM
A hetedik érzékem azt súgja még mindig, hogy baj van
1:11 PM

Nem tehetek róla, és hidd el, nem akarok erőszakos lenni, meg nyomulni sem

Édes
1:11 PM
Én tökjól érzem magam attól, hogy vagy! Hidd már el! Csak nem vagyok
telhetetlen, és elfogadom, hogy néha messze vagy. De ugyanúgy vagy, akkor
is...
1:13 PM

az is lehet, sőt valószínű, hogy mivel megszoktam, hogy egyedül vagyok, nem
szenvedek az egyedülléttől esténként... és annak is rettenetesen tudok
örülni, hogy létezel.
1:13 PM

én eddig egyedül voltam és most van valakim, és ez nagyon jó
Istvánka
1:13 PM
(blush)

Édes
1:14 PM
egyébként épp akartam szólni, hogy ma van programom estére...
Istvánka
1:14 PM
Mi?
Édes
1:14 PM
találkozom a klári barátnőmmel, gimis osztálytárs.
Istvánka
1:15 PM
Oksi, persze, az kell
Édes
1:15 PM
valami olasz étteremről beszélt a blahánál...
Istvánka
1:15 PM
Wow, az fincsi lehet!
Édes
1:16 PM
jaja! na szóval tessék nem aggódni, OK?
"

Hát nem aggódtam...
Nem akarlak untatni benneteket a további hosszú chat-eléssel, aminek a
lényege az volt, hogy számomra az őszinteség egy kapcsolat alapja. És hogy Ő
most nem őszinte. Letagadta, esküdözött, hogy Ő mindig őszinte, sose
hazudott nekem, és hogy mennyire fontos vagyok neki. Aztán kiterítettem a
kártyákat. Innentől kölcsönös volt a vádaskodás, hogy én féltékeny vagyok,
én meg mondtam, hogy Ő hazudott.

Még három napig próbáltuk helyretenni ezt a kapcsolatot. Aztán beláttam,
hogy ez nem fog menni. Mert innentől kezdve kiürültek a szavai. Ezek után
hiába mondja nekem, hogy "most van valakim, és ez nagyon jó", az fog az
eszembe jutni, hogy lehet, hogy jó, de nem annyira, hogy egy vadidegen ember
randirahívását elutasítsa. Arról nem is beszélve, hogy aki egyszer hazudott,
az máskor is fog. És Ő sem bízik már bennem.

És csak hogy legyen szakítósduma is. Mikor sokadis sms-ében azt írta, hogy
majd idővel kialakul a bizalom, ezt írtam vissza: "Ne haragudj, de az eddigi
csalódásaim már megtanították, hogy várni teljesen felesleges".

Tanulság?
1. Attól, hogy valaki hajnalban mosolyogva hozza a kávédat, még hazudhat,
mint a vízfolyás.
2. Tudjátok, aki hazudik, az mivel bünteti legjobban magát? Hogy amikor
igazat mondanak neki, azt sem hiszi el...
3. Istvánka, ne imádjad már ennyire a nőket, már megint túlpörögted
magadat...

No és persze, nem is én lennék, ha nem lett volna még két hét
utóhiszti, ami úgy kezdődött, hogy írt sms-t, meg Skype-on, meg
iwiw-en, hogy hova tűntem, minden rendben van-e, meg hogy aggódik
értem. Persze kettőn áll a vásár, minek mentem bele. De hát én
megbocsájtok mindenkinek, és megpróbálok tiszta lappal kezdeni. Aminek
a vége az lett, hogy ő dobott ki. Egész pontosan, nem bírt kidobni,
nekem kellett felajánlani, hogy ezt akkor ne erőltessük, ő meg
lelkesen elfogadta. Úgyhogy van még egy negyedik tanulság is:

4. Ne bocsássál meg egy nőnek, úgysem fogja értékelni.

Na, mentem zenélni...