Új téma: az alkoholtól megvaduló férfiak!

A kép innen

Koleszos történet. Én (lány) akkoriban 23, ő (fiú) 22.
Korábban is feltűnt már, mint helyes srác a biliárdasztalnál, de hűvösen elérhetetlennek, fellengzősnek, nagyképűnek tűnt, így nem is különösebben foglalkoztatott.
Időközben volt egy két éves kapcsolatom egy másik koleszos fiúval, így nem is érdekeltek más pasik, aztán miután ez véget ért, egy alkalommal valahogy egy társaságba kerültünk és sikerült vele pár szót váltanom.
Meglepetésemre a neki tulajdonított nagyképűségből semmi nem volt igaz (azóta se tudom, miért tűnt úgy korábban), ellenben félénk, lányokkal tapasztalatlan, kedves fiút ismertem meg benne.
Bevallom, ez a bátortalanság imponálónak is tűnt, gondoltam végre itt egy helyes, okos fiú, aki ráadásul még aranyos is. Merthogy okos is volt, nehéz szakon nagyon jó tanuló, meg egyébként is értelmes.
Tett tettet követett, beszélgettünk, míg végül összejöttünk.
Az első intő jel az első csókunk volt. Tudom, nem szép dolog senkit sem fikázni, de ennyire rossz csókpartnerrel még sosem találkoztam. Valamit szöszmötölt az ajkaimnál, majd teljesen kiszámíthatatlan időközönként, mindennemű ritmust, harmóniát mellőzve ledugdosta a nyelvét a torkomon. Na jól van, mondtam magamban, senkinek sem sikerülhet elsőre, biztos nem sokszor gyakorolta, idővel majdcsak belejön. Szóvá persze nem tettem, mert most mégis mit mondhattam volna? Amúgysem volt sok önbizalma, nem akartam még ezzel is tetézni.
Ha kicsit döcögősen is, de beindult a kapcsolat, a csók minden erőfeszítésem ellenére nem javult, ellenben kedves, aranyos volt, nem panaszkodhattam máskülönben.
Kb. két hét után történt egy félreértés, iszogatott a haverjaival és (máig nem tudom, miért) valahogy az került a kis fejébe, hogy én az exemmel megcsaltam őt. Tagadhatatlan, hogy az exszel jóban voltam (meg vagyok a mai napig is), de semmi ilyen nem történt, amennyire nem működtem vele rendesen párként, annyira jó barátok lettünk utána - na de ami a történet szempontjából lényeges, rendszeresen összefutottunk, beszélgettünk, hisz egy kollégiumban laktunk.
De visszatérve az aktuális barátra, ivott és mint ez kiderült, az ital rá nem a legjobb hatással volt. Az amúgy kenyérre kenhető, légynek sem ártó srác egy-két sörtől marcona, aggresszív fenevad lett, s ilyenkor tombolt ennek megfelelően. Volt hogy lekapta a szekrényajtót és addig csapkodta lépcsőkorláthoz, míg apró darabokra nem törte. Egy ízben egy buliban betörte egy másik srác orrát. De ezekről én akkor nem tudtam, még előttem történt esetek. Aznap viszont exemet pécézte ki, a haverjai fogták le, amikor nekiment, így csak a telefonja tört össze.
Én mit sem sejtve elvoltam eközben a szobámban, majd megérkezett ő, kérdőre vonni. Természetesen nem hitt nekem, s mivel eléggé nagy hangú és kötekedő volt, elküldtem a fenébe. Az éjszaka közepén még visszaállított, s elkezdte rugdosni, ütni az ajtót, szegény szobatársaim teljesen berezelve riadtak legmélyebb álmaikból. Persze nem engedtem be, s úgy gondoltam, részemről a történetnek ennyi.
Másnap lementünk páran a büfébe buliba, ő is ott volt, odajött mintha mi sem történt volna, én hűvösen elmondtam neki, hogy úgy gondoltam, akkor ennyi volt. S akkor jött az ő kis szakítós szövege:
"Egy hülye kurva vagy! De egy rossz kurva, mert még meg sem kúrtalak!"
Elég hangosan mondta mindezt, úgyhogy az ominózus második fele miatt közröhej tárgyává lett. Hát mit mondjak, így járt.:)