Most komolyan, ki ismerkedik rendszergazdákkal?

A kép innen

Kedves Szakítós!
 
Ez a történet inkább a lekoptatósok közé sorolandó, avagy a miért ne fussunk olyan szekér után amelyik nem akar felvenni típusból való.
Adott ő, hím 33, én, nő 27. Közös munkahely (tudom, már itt el volt cseszve), de lévén egy dög nagy multi elég messze dolgozunk egymástól. Úgy találkoztunk, hogy az én gépemnek gondja volt, ő pedig megcsinálta. Fontos, hogy halvány lila fogalmam sincs mi fogott meg benne, mert semennyire sem az esetem. Mégis volt valami a tekintetében, amitől egyszerűen kész voltam. Mivel a technika nem egy világbajnok, másodjára is meghalt a gép, és az ügyem akkor is hozzá került, itt lett először elcseszve a dolog, ugyanis mivel ő felvett msn-en, én beismerősöztem, mert hogy miért ne. Vissza is jelölt és írt egy nagyon kedves levelet, hogy nem is számított rám, mi újság velem. Ezt válaszlevél követte, ami után már msn-en válaszolt vissza, és ezután egy kis szünet következett. Na itt kellett volna annyiban hagynom, de nagyon piszkálta ő a fantáziámat, így egyik nap munkaidőben írtam is neki, és elkezdtünk beszélgetni (msn). Inkább úgy mondom, hogy flörtöltünk. Az ilyen módon való flörtölésnek az összes lehetőségét és mélységét kimerítettük. Érdeklődött felőlem, ismerkedtünk, szimpatikusak voltunk egymásnak. Olyan jó volt ez így, hogy meg is beszéltük, hogy egyik nap összefutunk munkaidőben egy teára. Ekkor már kezdett feltűnni, hogy minden beszélgetést nekem kellett  kezdeni, de gondoltam nem halok bele, mert ő annyira édes és annyira érdekel, hogy kibírom, még úgy is hogy gyűlölök kezdeményezni és nyomulni. Először vártam, hogy majd jelentkezik a tali miatt, de mivel nem tette, én tettem, és hosszas szenvedések után (ő mindig nagyon elfoglalt volt, vagy elfelejtette) végre összehoztuk. Nem volt az igazi, mivel a munkahely átjáróház, de azért próbáltunk beszélgetni, és összességében jó is volt. Utána közölte, hogy milyen ari voltam és ennyi. Megint csönd. Nem értettem, hogy mi van. Többször is írtam neki és mindig lerázott, sehol sem volt már a kedveskedős stílus, az érdeklődés. Letudott egy-két mondattal oszt szevasz. Pedig beszéltünk róla, hogy azért ez így nem az igazi, ki kéne vinni a munkahelyen kívülre, és egyet is értett mindig. Ebben a "ciklusban" az utolsó beszélgetésünk előtt (amit persze megint én kezdtem) eldöntöttem, megkérdezem mi a baja, mi zavarja. Esélyem sem volt, mivel a beszélgetésünk kellős közepén se szó-se beszéd lelépett. Ez akkor nekem nagyon rosszul esett és úgy döntöttem befejeztem, nem hozom magam még egyszer ilyen helyzetbe. Sikerült is lebeszélnem magam róla, viszont a technika ördöge ismét közbeszólt (köszi-köszi), a gép meghalt, és hát nem megint ő nyitott ajtót? Ki voltam akadva mert dolgoznom kellett volna, de ő közölte hogy nem segíthet. Erre én elviharzottam és haza is mentem, másnap láttam írt egy levelet hogy szívesen segít "fű alatt", de hivatalosan nem tehette. Mivel már tárgytalan volt a dolog, és valaki más csinálta a gépem nem foglalkoztam vele, de ő felajánlotta, hogy lehozza nekem, én meg elfogadtam (már megint miért ne alapon). Le is jött, szépen mosolygott, ideadta a gépet, én gondolom elég kimért lehettem (hajlamos vagyok, ha ellenérzéseim vannak), mire írt egy levelet h milyen csini voltam... Rákérdezett miért ilyen visszafogott. A legkevésbé sem értettem az egészet, de megírtam neki, hogy úgy éreztem jobb ha visszaveszek magamból, mire ő közölte, hogy biztos csak félreértelmeztem őt, mert nagyon elfoglalt volt mostanság és nem akart megbántani, soha nem zavartam. Itt csesztem el másodszor, mert elhittem, mentségemre szóljon, hogy valamiért a gyengém (már csak volt) ez a pasi, egyszerűen levesz a lábamról. Egy ideig gördülékeny volt minden, ismét kedves volt és elbűvölő, és újra, ahogy azt érezte nyeregben van, megint bunkó lett. Még mikor csak félig volt bunkó meghívtam újra magamhoz kávézni. Szokásos, dolga volt, elment haza, satöbbi. Aztán végre csak összehoztuk, de mivel a szokásosnál is sokkal nagyobb átjáróház volt, nagyon szar lett az egész. Majd közölte, hogy másnap már egy fentebbi emeleten találkozunk majd, ahol nincs akkor nyüzsi. Egyébként nem csoda hogy nem jutottunk egyről a kettőre, ha egyszer nem voltam olyan fontos, hogy időt szánjon rám az idejéből még munkaidőben sem, nem hogy azon kívül. Eljött a másnap, kérdeztem is, hogy akkor mivan, közölte, hogy még félóra, még félóra, még félóra (persze egyszer sem magától), és aztán mikor már sokszor félórát vártam és már nagyon mennem kellett volna, felnézek msn-re és látom, hogy lelépett. Meg is írtam neki emailben, hogy látom már lelépett, amire másnap sűrű szomorkodások közepette kifejezte sajnálatát, és felajánlotta, hogy akármikor majd ma, mert muszáj már találkozunk. Nap közben megint semmi. Délután rákérdezek, közli, hogy még 5 perc (ez volt 4kor). Kérdezem 5kor, közli, hogy hamarosan. Félóra múlva mikor már nagyon nagyon mentem volna, finoman rákérdeztem hogy lesz-e ebből valami, mire ő közölte, hogy hú meg há, teljesen kiment a fejéből, figyelmetlen volt és sajnálja, de sok a melója és egyedülhagyták blabla. Felajánlottam, hogy szívesen várok még rá ha szeretné (felhívás keringőre), és hogy kb mikor végez, amire a következő volt a válasz: "menj csak husika, nem várhatom hogy miattam szobrozz, nem tudok időt mondani". Ez volt a kegyelemdöfés. Amúgy anyád a husika, nem én. Itt döntöttem el végleg, hogy soha többet, de volt egy olyan érzésem, hogy ha leállok, jönne még ő az utcámba. S lőn. Eltelt másfél hét, majd rámpittyegett egyik reggel :). Elég bunkó stílusban, de közölte, hogy hogy eltűntem és miért. Kitértem a válasz elől, és elbeszélgettünk, mint két majdnem idegen kollega, én nem közeledtem, ő nyilván nem ereszkedett odáig. Azt hiszem kigyógyultam belőle :).
Azt nem értem, hogy akkor mit akart? Nyilván semmi komolyat, de akkor meg miért keresett mindkétszer, mikor én már "lekoptam" róla? Ötletek?
V.Kedves Szakítós!
 
Ez a történet inkább a lekoptatósok közé sorolandó, avagy a miért ne fussunk olyan szekér után amelyik nem akar felvenni típusból való.
Adott ő, hím 33, én, nő 27. Közös munkahely (tudom, már itt el volt cseszve), de lévén egy dög nagy multi elég messze dolgozunk egymástól. Úgy találkoztunk, hogy az én gépemnek gondja volt, ő pedig megcsinálta. Fontos, hogy halvány lila fogalmam sincs mi fogott meg benne, mert semennyire sem az esetem. Mégis volt valami a tekintetében, amitől egyszerűen kész voltam. Mivel a technika nem egy világbajnok, másodjára is meghalt a gép, és az ügyem akkor is hozzá került, itt lett először elcseszve a dolog, ugyanis mivel ő felvett msn-en, én beismerősöztem, mert hogy miért ne. Vissza is jelölt és írt egy nagyon kedves levelet, hogy nem is számított rám, mi újság velem. Ezt válaszlevél követte, ami után már msn-en válaszolt vissza, és ezután egy kis szünet következett. Na itt kellett volna annyiban hagynom, de nagyon piszkálta ő a fantáziámat, így egyik nap munkaidőben írtam is neki, és elkezdtünk beszélgetni (msn). Inkább úgy mondom, hogy flörtöltünk. Az ilyen módon való flörtölésnek az összes lehetőségét és mélységét kimerítettük. Érdeklődött felőlem, ismerkedtünk, szimpatikusak voltunk egymásnak. Olyan jó volt ez így, hogy meg is beszéltük, hogy egyik nap összefutunk munkaidőben egy teára. Ekkor már kezdett feltűnni, hogy minden beszélgetést nekem kellett  kezdeni, de gondoltam nem halok bele, mert ő annyira édes és annyira érdekel, hogy kibírom, még úgy is hogy gyűlölök kezdeményezni és nyomulni. Először vártam, hogy majd jelentkezik a tali miatt, de mivel nem tette, én tettem, és hosszas szenvedések után (ő mindig nagyon elfoglalt volt, vagy elfelejtette) végre összehoztuk. Nem volt az igazi, mivel a munkahely átjáróház, de azért próbáltunk beszélgetni, és összességében jó is volt. Utána közölte, hogy milyen ari voltam és ennyi. Megint csönd. Nem értettem, hogy mi van. Többször is írtam neki és mindig lerázott, sehol sem volt már a kedveskedős stílus, az érdeklődés. Letudott egy-két mondattal oszt szevasz. Pedig beszéltünk róla, hogy azért ez így nem az igazi, ki kéne vinni a munkahelyen kívülre, és egyet is értett mindig. Ebben a "ciklusban" az utolsó beszélgetésünk előtt (amit persze megint én kezdtem) eldöntöttem, megkérdezem mi a baja, mi zavarja. Esélyem sem volt, mivel a beszélgetésünk kellős közepén se szó-se beszéd lelépett. Ez akkor nekem nagyon rosszul esett és úgy döntöttem befejeztem, nem hozom magam még egyszer ilyen helyzetbe. Sikerült is lebeszélnem magam róla, viszont a technika ördöge ismét közbeszólt (köszi-köszi), a gép meghalt, és hát nem megint ő nyitott ajtót? Ki voltam akadva mert dolgoznom kellett volna, de ő közölte hogy nem segíthet. Erre én elviharzottam és haza is mentem, másnap láttam írt egy levelet hogy szívesen segít "fű alatt", de hivatalosan nem tehette. Mivel már tárgytalan volt a dolog, és valaki más csinálta a gépem nem foglalkoztam vele, de ő felajánlotta, hogy lehozza nekem, én meg elfogadtam (már megint miért ne alapon). Le is jött, szépen mosolygott, ideadta a gépet, én gondolom elég kimért lehettem (hajlamos vagyok, ha ellenérzéseim vannak), mire írt egy levelet h milyen csini voltam... Rákérdezett miért ilyen visszafogott. A legkevésbé sem értettem az egészet, de megírtam neki, hogy úgy éreztem jobb ha visszaveszek magamból, mire ő közölte, hogy biztos csak félreértelmeztem őt, mert nagyon elfoglalt volt mostanság és nem akart megbántani, soha nem zavartam. Itt csesztem el másodszor, mert elhittem, mentségemre szóljon, hogy valamiért a gyengém (már csak volt) ez a pasi, egyszerűen levesz a lábamról. Egy ideig gördülékeny volt minden, ismét kedves volt és elbűvölő, és újra, ahogy azt érezte nyeregben van, megint bunkó lett. Még mikor csak félig volt bunkó meghívtam újra magamhoz kávézni. Szokásos, dolga volt, elment haza, satöbbi. Aztán végre csak összehoztuk, de mivel a szokásosnál is sokkal nagyobb átjáróház volt, nagyon szar lett az egész. Majd közölte, hogy másnap már egy fentebbi emeleten találkozunk majd, ahol nincs akkor nyüzsi. Egyébként nem csoda hogy nem jutottunk egyről a kettőre, ha egyszer nem voltam olyan fontos, hogy időt szánjon rám az idejéből még munkaidőben sem, nem hogy azon kívül. Eljött a másnap, kérdeztem is, hogy akkor mivan, közölte, hogy még félóra, még félóra, még félóra (persze egyszer sem magától), és aztán mikor már sokszor félórát vártam és már nagyon mennem kellett volna, felnézek msn-re és látom, hogy lelépett. Meg is írtam neki emailben, hogy látom már lelépett, amire másnap sűrű szomorkodások közepette kifejezte sajnálatát, és felajánlotta, hogy akármikor majd ma, mert muszáj már találkozunk. Nap közben megint semmi. Délután rákérdezek, közli, hogy még 5 perc (ez volt 4kor). Kérdezem 5kor, közli, hogy hamarosan. Félóra múlva mikor már nagyon nagyon mentem volna, finoman rákérdeztem hogy lesz-e ebből valami, mire ő közölte, hogy hú meg há, teljesen kiment a fejéből, figyelmetlen volt és sajnálja, de sok a melója és egyedülhagyták blabla. Felajánlottam, hogy szívesen várok még rá ha szeretné (felhívás keringőre), és hogy kb mikor végez, amire a következő volt a válasz: "menj csak husika, nem várhatom hogy miattam szobrozz, nem tudok időt mondani". Ez volt a kegyelemdöfés. Amúgy anyád a husika, nem én. Itt döntöttem el végleg, hogy soha többet, de volt egy olyan érzésem, hogy ha leállok, jönne még ő az utcámba. S lőn. Eltelt másfél hét, majd rámpittyegett egyik reggel :). Elég bunkó stílusban, de közölte, hogy hogy eltűntem és miért. Kitértem a válasz elől, és elbeszélgettünk, mint két majdnem idegen kollega, én nem közeledtem, ő nyilván nem ereszkedett odáig. Azt hiszem kigyógyultam belőle :).
Azt nem értem, hogy akkor mit akart? Nyilván semmi komolyat, de akkor meg miért keresett mindkétszer, mikor én már "lekoptam" róla? Ötletek?
V.