Tehát van két rossz dolog: a netes társkeresés során és a munkahelyi konyhában megismert fiú. Az eredmény lényegtelen, mert a fiúk bénák.

Netes társkeresőm nézegettem körbe, mert egy ideje nem volt olyan, akivel komolyabbra akartam volna fűzni, kalandot pedig nem kívántam.

Feljelentkeztem, jöttek is a levelek egy idő után. Volt mindenféle, a nyilvánvalóan sablontól a â01Ecsá, teccő, elmegyünk sörözni?â01D-n keresztül a túl bőbeszédű érzelgősig. Megakadt a szemem egy kedves srácon végül, aki kicsit esetlenül, de megkapóan őszintén írt. Válaszoltam neki egy rövidet, vártam, mi lesz belőle. Meg is jött rögtön a válasz, aztán leveleztük kicsit. Végül egy hét után találkoztunk, sétáltunk, kedves volt, udvarias, nevettünk, kellemes délután volt. Eljött a következő és a harmadik találkozó is, ahol már megfogta a kezem is.

Közben a munkahelyen kicsit módosultak a dolgok és a szinten feltűnt egy srác. Nem volt jóképű, de amikor összefutottunk a konyhában, mégis nagyon vonzó volt, határozott, és láthatóan tetszettem neki. Találkoztam a netes sráccal, de időnként eszembe jutott a kolléga. Aztán egyik nap a munkahelyen egy tárgyalásra menet ott találtam a kollégát a tárgyalóban, de mindketten korábban érkeztünk, sehol senki. Mondta, hogy menjünk fel a 8.-ra az erkélyre, igyunk meg egy kávét, amíg mindenki ideér. Felmentünk és a liftben éreztem a finom illatát, a szemembe nézett, mosolygott és olyan kedves határozottsággal fordított a liftben az ajtó felé amikor felértünk. Kávéztunk az erkélyen ahol senki nem volt, mesélt a környékről, közben átkarolt az egyik karjával, a másikkal a kávéspohárral a kezében mutogatott. Nagyon jól éreztem magam vele és amikor beszéd közben előttem áthajolva magyarázott legszívesebben beleharaptam volna a nyakába. Neki sem voltam közömbös, ez látszott. Amikor megittuk a kávét, kivette a poharat a kezemből, közben összeért a kezünk. Végül elragadtak az érzéseim, behúzott az erkély melletti takarítószeres szobába és vad smárolásba kezdtünk. Nekitámasztott az ajtónak és amikor eljutott a melleimig, már nem volt visszaút. Vad volt, követelőző, de amellett, hogy éreztem, hogy kellek neki, törődött velem is. Mire leértünk, a megbeszélésnek vége volt :)

Estére randim volt a netes sráccal. Nem akartam megbántani és különben sem tudtam, hogy lesz-e a munkahelyinek folytatása, így folytattuk. Mikor hazakísért, meg akart csókolni, de elutasítottam, mondtam, nekem túl gyors ez így. El is fogadta, kaptam puszit és jó fej volt. De este újraéltem képzeletben a takarítószeres szobai eseményeket és magamhoz nyúltam.

Másnap kerestem a munkahelyen a srácot, de lerázott. Kedvesen, de lerázott. Meg voltam őrülve. Közben Andrással a netes sráccal sem tudtam találkozni pár napig, és a munkahelyi sráccal sem jutott előrébb a dolog. Végül Andrással találkoztunk és jól éreztem magam megint, megengedtem végül, hogy megcsókoljon. Éreztem én már akkor, hogy ebből nem nagyon lesz részemről komoly érzelem, de olyan aranyos volt, nem akartam bántani azzal, hogy szakítok vele.

Aztán két nap múlva kaptam egy sms-t Andrástól: â01ENe haragudj, de azt hiszem mi nem illünk annyira össze, további sok jót kívánok Neked! Aranyos lány vagy, de feltűnt a régi szerelmem és nem akarok két vasat tartani a tűzben.â01D

Szóval így bízzon az ember a hosszú távú kapcsolatban, és várjon arra, hogy â01Erendes srácâ01D vele minden nyugodt és biztonságos lesz :(