Sziasztok!

 

Majdnem egy éve, tavaly júniusban én írtam meg nektek Laci barátom történetét ("Tudod, mit Lackó?! Vedd lazán!" címmel került ki a blogra), és most két hete újra összetörték szegény szívét. Nem hagyja, hogy vígasztalják, nem beszél róla, de nagyon megviselte az eset. Gondoltam megosztom veletek, ha már az előzményeket úgyis ismeritek...

 

Nóri utáni bánatában Laci a csetelésbe vetette magát, itt ismerte meg Esztert, aki nővérke volt, talán ezért is türelmesebb, mint a többi lány. Végighallgatta sokszor, és olyan jól kigyógyította Nóriból, hogy júliusban már össze is költöztek. Egy pár voltak, szépek, és boldogok. A következő párbeszéd közöttük zajlott a május 1-jei közös pikniken, mindannyiunk füle hallatára.

 

Laci féltérdre ereszkedik: - Eszter, te boldogságot hoztál az életebe. Szeretném, ha ez örökké tartana! Hozzám jönnél feleségül?

E: - Hát Laci, ezt beszéljük meg majd otthon!

L: - Ne legyél szégyenlős, ők a barátaink, nincs titkom előttük!

E: - Tényleg nem ez a legjobb időpont erre, majd visszatérünk rá...

L: - Válaszolhatsz nyugodtan...

E: - Akkor inkább nem.

 

Ennél a pontnál Laci nem tudta kezelni a helyzetet, felállt, elrohant és este jól be is rúgott, egyedül. Másnap szakítottak. Ennyi a történet.
 

Ígérem Laci következő leánykérését is megírom majd, gyanítom lesz még pár...

 

Iele