Ha jól értem, büdös volt a fiú. És még így is célba ért.

A pénteki kötelező feszültség-levezető túráink alkalmával esett meg velem ez a két kis szösszenet. Nem kifejezetten szakítós, de lekoptatósnak megteszi.

Miki volt az első, akinek azon a helyen áldozatul estem.
Kedves volt, szép szemekkel, félrészegen kifejezetten megnyerő humorral, bár filmek terén kissé fura ízléssel (Tom Selleck, szerintem nem alakított Oszkárdíjast a Magnumban)…
De ezeken az ici-pici problémákon könnyen átsiklottunk és máris azon kaptam magam, hogy a nyelve -2 cm-re volt a számtól, és éggencsak kellemesen csókolt:) a kötelező számcsere után filmbélien búcsúztunk… Mondjuk, az nem tudom, milyen, de Miki szerint olyan volt. Egyszerűen leszállt a buszról.
Másnap intenzíven keresett wiwen, de tucatnévvel áldott meg a sors, szóval nehéz ügynek bizonyultam. Kis segítséggel sikerült rám találni, s ezután, már sima ügy volt eljutni az első randiig.
Ami a következő képpen zajlott le: park, sör, oroszlánszag, kócos haj, kínos csend, illetve a Szomszédok sorozat kitárgyalása, a „kiakedvencszerplőd”-től, a „kitutálszbennelegjobban”-ig… Idegroncs voltam a randi végére. Aztán újabb és újabb esélyeket adtam, mert éreztem benne valamit… (a többi randira legalább emberszagúan érkezett, és enyhébb kóccal a fején).
Végre aztán egy DVD-zés alkalmával előszedte a farzsebéből azt a derengő szombat esti szándékot, ami után úúúgy szipogtam a filmbéli búcsúzás óta.
Az egekben voltam, és elfogadtam volna az összes devianciájával együtt…(én? Egy kockával? Sohatöbbé…), de… (mert de az mindig van, ha nincs az gyanús) kategorikusan kijelentette, hogy nem szeretne kapcsolatot, mert épp bevette a „leszaromtablettát” (óóó, hogy akadt volna a torkán), persze az természetesen nincs ellenére, ha találkozunk és elszórakoztatjuk egymást… Gyakorlatilag ez úgy nézett ki, hogy én szórakoztattam őt…
A dolog egyébként nyögvenyelősen működött (szó szerint). Kicsit még próbálkoztunk, hátha megy így is az élet, de én a kapcsolat vagy semmi álláspontomról nehezen elmozdítható bábu vagyok, ezért inkább megbeszéltük, hogy értékeljük egymást, mint embert, és most már nem is zavar sem Magnum, sem a Szomszédok, Szandi, vagy Sipos F. Tamás.
Annyit tudnék még hozzászólni, hogy „ezazbébirákendróóll”!!!

A második „alfahím” aki rám akadt, az a Pasi volt, akit barátnőim a szórakozóhelyen 2 másodperc alatt kiszúrtak. Maguknak. Már messziről érezni lehetett a „rosszfiúszagot”.( Neeem, nem, ő nem volt büdös, csak gyanús)
3 órával, és 3 pohár tudatmódosítóval később a Pasi már egész közelről súgta a fülembe, hogy én vagyok a legszebb lány a helyen. Csodás illúzió volt, én meg elhittem.
Olyan tökéletes. De (mert ugye…) zenekarosdit játszik, basszusgitárral… BASSZUS!! Dezsávűűűű. Egy „ilyennel” éltem 2 évig. Az csúnya véget ért anno! Egyre erősebben éreztem a „bedboy” szagot, ami már szinte beivódott a bőrömbe is… Próbáltam elhessegetni a gondolatot, de valami mégis bűzlött.
Aztán az első józan randin beigazolódott a gyanúm. Margit-hídnál sétáltunk, mikor bevallotta rendelkezik egy barátnővel. 3 éve. Hirtelen nem tudtam eldönteni melyikünk legyen vizihulla.
Pedig már azt hittem eljött az én időm, és annyi defekt után jön egy normális! Erre tessék, itt egy durrdefekt!! Ezt a bicajt is tolhatom hazáig.
Barátnő ellenére az ismerkedés folytatódott, a gyengeségem miatt…
Szintén park, sör. S aztán csók, csóók, csóóók… Fénysebességgel lettem szerelmes, és olyan rózsaszín volt a köd, hogy az orromig sem láttam. Búcsúzáskor szomorúan vette tudomásul, hogy azon a héten már nem érek rá, csak a hétvégén, amikorra közös főzést tervevzett el. Ezen meg is lepődtem, de betudtam a tökéletességének. :)
A végszó: holnap felhívlak.
Azóta várom azt a holnapot, az önbizalmam roncsaiból meg kötök vesemelegítőt!