Metroszexuális, önző fiú, akinek csak gyakorlatozni kellet a lány, akit utána persze eldobott, mint egy szál gyufát, amelynek nincsen lángja már.

A következő történet nem egy hatalmas szerelem vége, semmi világvége-hangulat vagy soha-többé-más-nem-kell agonizálás nincs benne, mégis érdemesnek érzem a közzétételre, lehet belőle tanulni.

Egy hűvös szeptemberi estén indult, egy baráti összejövetellel, az illető egy barátom legkedvesebb barátja volt, akivel össze akart ismertetni jó ideje.

Jól beletrafált, tekintve hogy a delikvenssel az első pillanatban egymásra kattantunk, megvolt az a bizonyos szikra is, egész este csak őt láttam, ittam a szavait. Hajnali 3-ig beszélgettünk, nagyon élveztem, bár utólag visszagondolva feltűnt, hogy az akkori beszélgetés során is elhangzott a szájából pár dolog, ami az én elveimmel és értékrendemmel homlokegyenest szemben áll, és már akkor arra gondoltam, hogy kár ezért a jó pasiért, de biztos nem lesz semmi, hisz annyira más, mint én.

De láss csodát, nem így történt, randi randit követett, és kezdte elborítani az agyamat a rózsaszín köd. Közben a közös barátok által megtudtam, hogy én leszek az első barátnője, sőt, még teljesen (!) tapasztalatlan (19 éves, rendkívül szexi srácot képzeljetek el, kifogástalan felsőtest, szép szemek, férfias kisugárzás, szóval értetlenül álltam a dolog előtt, bár később világossá vált, miért nem volt eddig sikere a nőknél). Akkor kellett volna, hogy megszólaljon a fejemben a vészcsengő, hogy talán nem nekem kéne vállalnom a zsenge ifjú bevezetését a szexualitás és a párkapcsolat rejtelmeibe, mert valamelyikünk sírva jöhet ki a dologból, de mint említettem, ki se láttam a rózsaszín felhőcskék mögül.

Szóval, lassan-lassan beindult a kapcsolat, rendkívül édesnek találtam a tapasztalatlanságát minden téren, legyezgette a hiúságomat is, hogy én tanítom meg őt csókolózni, és minden másra, amit tudnia kéne ennyi idős korára. Nem panaszkodtam, mert gyorsan tanult, én meg élveztem a tapasztalt nő szerepét. Ugyanakkor szerencsésnek éreztem magam, mert a srác kész esztétikai élmény volt, szinte bizseregtem a közelében. Ugyanakkor a legfurcsább ember volt, akit ismertem, például józanul lefeküdt aludni a villamossínekre, mert az milyen vicces, és odáig volt a fájdalomért, sérülésekért és egyéb bizarr dolgokért.

Elég hamar felbukkantak a különbségek köztünk, amik idővel elviselhetetlen méreteket öltöttek. A fő ok az ő elképesztően nagy szabadságvágya volt: nem találkoztunk valami gyakran, és az együtt töltött romantikus éjszakák után másnap szinte kora délután kirakott a lakásból, hogy most egyedül akar lenni, egyebek. (A hiúsága meglátszott abban, hogy rengeteget kondizott, és döbbenetesen sokat foglalkozott az arcápolással és tisztálkodással) Szuper volt vele, de amikor egyedül voltam, sosem éreztem, hogy lenne valakim, és lévén érzelmes, szeretetéhes lány, egyre inkább szenvedtem. Sok kérlelés, rábeszélés után értem el, hogy néhanapján csak úgy felhívjon, és 4 hónap alatt egyszer hangzott el tőle a szeretlek, de olyan kontextusban, hogy szeret, de nem ragaszkodik hozzám. (Persze ettől is olvadoztam, nagy szó volt ez tőle.)

Olyan volt, mint egy vad musztáng. Egyszer közölte, hogy ha éjszaka közepén kedve támadna lelépni, miért kéne nekem szólnia róla, miért ne tehetné azt, amihez épp kedve van? Ő maga is megmondta, hogy képtelen bárkihez is alkalmazkodni, azt csinál, amit akar, és nem érdekli, ha másokat megbánt. Namármost, én éreztem, hogy itt bajok lesznek, de a végletekig toleráltam, mert szerettem, vele akartam lenni, belementem a kevesebb találkozásba is, értékeltem minden egyes percet, de persze nagyon szenvedtem, törődésre, érzelmekre vágytam, amit persze tőle nem kaptam meg.

Voltak boldog percek, a szilvesztert is együtt töltöttük a barátaival (akiket imádtam), bár volt ott egy régi lányismerőse, akivel elég jól elbeszélgettek, el is tűntek egy órára, de nem tulajdonítottam neki jelentőséget (a vad musztángokkal kerülni kell a féltékenykedést…)

Tudtam ,hogy megnéz más lányokat, és nyilván nem leszünk együtt évekig, mert ki akarja élni magát.

A szakítás előtti este nála voltunk, volt minden, ami kellett. Együtt fürdés alkalmával én vizesen, csábosan kiszálltam a kádból, a háló felé véve az irányt, gondoltam, jön utánam. Erre közli, hogy ő még maradna, mert nem fejezte be az arcápolást… Kedves férfi kommentelők, én tévedek, vagy valóban képes rá egy pasi, hogy ignorálja a felkínálkozó barátnőjét egy kis piperészkedésért cserébe? (Utána 1 órát vártam rá vizesen, és mondanom sem kell, az önbizalmam meg komoly csorbát szenvedett.)

Mindezek ellenére másnap romantikus heverészés, ölelkezés, mire közli dél körül, hogy ő most menne. Én kicsit elszomorodva kértem, hogy maradjunk még, olyan jó. És itt jött a kiakadás: hogy ő ezt nem bírja, ez túl szoros, lekorlátozom a szabadságát, és hagyjam most egy kicsit. ( Megjegyzem, heti 2-szer találkoztunk.) Ideges volt, kiabált, hogy fárasztja a lelkizés meg érzelgés, ő nem ilyen és soha nem is lesz. Fájt, de mit tehettem volna, ő jobbra, én balra. Mint kiderült, aznap este egy buliba ment a közös barátinkkal, engem nem hívott, azt mondta, kanbuli. Másnap nem keresett, én se őt, harmadnap msn-en közölte, hogy hát izé, ezt így most inkább ne erőltessük. Fájt, de inkább dühített, hogy ennyit jelentettem neki, és félvállról véve az egészet, lazán kidob. De nem volt más választásom, méltóságom maradékával elköszöntem tőle és mantraként ismételgettem magamban, hogy ez várható volt, és így kellett lennie. Szenvedtem, hiányoztak a közös barátaink, és ő is. Olyan 1 héttel később egy közös barát lelkifurdalásával nem bírva elköpte, hogy azon a bizonyos kanbulin elég szépen összejött egy másik lánnyal, egész éjszakát kettesben töltötték, és hoppá, csak nem a szilveszteri csábítóval, akivel én is találkoztam? És megtudtam azt is, hogy az illető hölgy után évek óta vágyakozott, de eddig tapasztalata nem lévén nem mert lépni, és a lány felé se nézett, de most, hogy megemberesedett, már felkeltette az ő érdeklődését is, és az általam szerzett gyakorlatot kamatoztatva meg is hódította könnyedén. Összegezve, a 4 hónap velem gyakorlás-, illetve időkitöltés volt.

Na, az egy jó nagy pofon volt, bele az arcomba, de onnantól nem érdekelt, tanulság elkönyvelve, MPG. Nem sajnálom, mert nem kár érte, csak úgy érzem, ezen túl nehezen tudok megbízni akárkiben is.

Tanulság: ha valakivel nagyon különbözőek vagytok, annak ritkán lesz jó vége. És persze, szűz fiúval kezdeni TILOS.

Gumit együtt vettük (végig aggódott, hogy mit gondol rólunk a többi vásárló), katona nem volt, mert ártott volna az arcbőrének.

Syd