Rövid, akváriumos sztori.

Kép innen

Sziasztok!
 
Annyira tetszik a blog, hogy gondoltam megírom nektek legfrissebb élményemet, ami egyben a legdurvább lekoptatós szöveg, amit nőként kaptam eddig.
Egy hónapja történt, hogy megtetszett egy pasi a munkahelyemen (nem dolgozunk egy területen, csak az épület ugyanaz!!), gondoltam bepróbálkozom nála, tudatom vele, hogy élek. Vevő volt rám, sokat chateltünk, írásban flörtöltünk és egy hét után (!) eljutottunk oda, hogy elmentünk közösen kávézni. Már itt gyanús lehetett volna a dolog. Csendben volt mint a kuka, rólam szinte semmit nem kérdezett, ha rajta múlik állunk ott mint két szobor (pedig chaten nagy szájhős volt), és ha beszélt is akkor is csak az akváriumáról tudott beszélni. Én nem vagyok nagy akváriumos... Teltek a hetek, nem jelentkezett. Gondoltam, hogy nem jöttem be neki és leépített.
Két hét után ismét színre lépett, mintha mi sem történt volna, hát legyen, ismét akvárium a téma. Elszontyolodottan közölte, hogy valamitől sorra halnak meg a halai és hogy milyen jó, hogy NINCS barátnője, mert az is MEGHALNA mellette. Ettől annyira padlót fogtam, hogy azóta egy pszichopata gyilkost látok benne, és jó nagy ívben elkerülöm!
 
Tanulság, ha már sántít az első találkozás, ne próbáljunk meg jópofizni utána sem, mert még azt hiszik nem értünk a szép szóból...
 
Üdv!