Sziasztok! 

 

Volt nekem egy jó barátnőm (mondjuk Anita), akinek hetente  váltakoztak a pasijai, sosem tudtam követni, mikor kivel hol hogyan. Rendezett egy szülinapi bulit, ahova hivatalos volt az egyik "exe" is, mint később kiderült, csak két hetet jártak. A bulin ott voltam énis. Táncoltam a lány exével (legyen Attila), még este telefonszám csere (persze nem ő kérte el, én adtam meg neki, de ez akkor nem tűnt fel.), msn cím csere, nyálcsere nem, mert "nem akarom elsietni". Másnap ezerrel írtam neki msn-en, hogy ha van kedve, jöjjön le. Lejött. Nyálcsere megvolt, rózsaszín köd ON, csőlátásban Attila. Ezt megtudta a drága jó barátnőm, Anita, elkezdett ellenem szervezkedni, pechére, akkor még Attilának is kellettem. Teltek múltak a hetek, minden szép és jó volt, de valahogy nem jött Attila szájára a bűvös "szereltek". Még a kevésbé bűvös kedvellek is csak ímmel-ámmal. Persze, ez akkor nem tűnt fel. Szerinte gyerekes voltam, nem elég komoly hozzá. De mutogatni jó volt engem, bárhova szalonképesen érkeztem, ezt szerette. Hónapokkal később sem hallottam egyszer sem tőle, de nem is vártam el, mert úgy viselkedett, mint aki szeret. Elmúlt egy év, együtt voltunk, szerettem, ő engem csak bírt. Egyszercsak felhívta Anita. Találkoztak. Engem aznap az ájulás kerülgetett, tudtam, hogy az a nő bármire képes, hogy visszakapja Attilát. Nem tévedtem... :) Még aznap délután drága párom úgy jött hozzám, hogy "kicsim, mi lenne ha szakítanánk? Megegyáltalán...minek vagyunk mi együtt?" persze karburátorvíz felhevült, bepipultam, de meg akartam tartani, nem hisztiztem. Másnap teljes volt a béke kettőnk között, egészen délutánig. Attila legjobb haverját picit kifaggattam az exes tali részleteiről, kiderült, hogy Anita felajánlotta a srácnak, hogy ha szakít velem, kibékülhetnek. Megértettem, miért akar dobni.Írtam neki egy sms-t, hogy jöjjön le, Biztos voltam benne, hogy kidobom. Lejött, magyarázkodás, Ő nem akar szakítani, kellek neki. Oké, nem dobtam, még ezek után sem. Mikor látta, hogy tényleg nem dobom, elmondott még egy "apróságot". Anita felajánlotta, hogy ha lefekszik vele Attila, kibékülhetnek. Msn-en megbeszélték, hogy mit csinálnának egymással. Hozzáteszem, a srác velem 1év alatt 2szónál többet nem dumált msn-en, nem mintha ez a kapcsolat mércéje lett volna, de azért elgondolkodtató. Csütörtökön találkoztak, pénteken nem dobtam a pasimat, és hétfőre beszélték meg az orgiát, amire természetesen Attila nem lett volna vevő.. Hétfő este hívom, szokásos este 10órai beszélgetés, nem vette fel. 1ig nem tudtam aludni, felhívtam 1kor is, teljesen éber hanggal vette fel: "szia, bocsi elnyomott az álom, most keltem fel". Nem volt gyanús. Szerelmes voltam. Ezek után nem működött a kapcsolat. Gondolom benne élt a bűntudat (bár ebben sem vagyok biztos), én meg természetes módon, akárhogy próbáltam csukva tartani a szemem, bizalmatlan lettem.Rá 1hónapra Megkaptam életem első munkahelyét, örültem, mint majom a mindenének, tudta, hogy ez nekem fontos. Erre közölte, hogy szakítani akar. Nem hittem el. Vasárnap lejött, dobott. Biztosított afelől, hogy 5év múlva megkeres, mert feleségnek jó leszek... De még odaszólt a bátyámnak: "kérlek figyelj a Timire, most dobtam." Hát nem rendes? Szakítás után 1 héttel még mindig jutottak eszembe olyan dolgok, amik nála voltak, az utolsó adagnál rákérdeztem, hogy van-e valakije. Válasz: "van, de egy kis gáz van vele." El nem tudtam képzelni mi lehet az, úgyhogy rákérdeztem. A válasz lesokkolt: a nő 38éves. Attilánk 22. Egy héttel később felhívtam a srácot, hogy ugyan, feküdjünk már le. (jóóó. tudom... :) ) Válasz: "sajnálom, te már arra sem lennél jó." Ezek után írtam egy emailt Anita pasijának, hogy tudja-e, hogy a drága barátnője kikkel hentereg (azominózus hétfői estén is bőven együtt voltak). Nem válaszolt, még együtt vannak. Attila rámírt msn-en egyik nap, hogy miújság velem, leráztam. Remélem, nem lez utóélete ennek az egésznek, kár volt rá elpazarolni egy évet és plusz hónapokat.