Tényleg ki kellett volna kapcsolni az internetet.
Sziasztok!
Egy ideje olvasgatom itt a történeteket és gondoltam én is, leírom a történetünket. Jó pár évvel ezelőtt a barátnőm éppen MSN mániában szenvedett és megismerkedett egy sráccal. Órákat mesélt róla és egyszer úgy adódott, hogy mellette ültem, amikor beszélgettek msnen. Elmondta neki, hogy én is ott ülök és esetleg nincs-e egy fiú testvére(ezt csak igazából viccből).Aztán kiderült hogy van egy idősebb testvére akiről küldött képet amin nekem nagyon megtetszett.
Estére megvolt az MSN címe és elkezdtünk beszélgetni. Eltelt egy óra és már úgy beszélgettünk, mint akik ismerik egymást évek óta. Beszélgettünk talán 2-3napja, és úgy éreztem totál, beleszerettem (itt kellett volna valakinek kikapcsolni a netet, egyébként voltam talán 16). Egy héten belül megszerveztük a találkát négyesben. Amikor odaértünk elkezdtünk beszélgetni velük, de kicsit kínos volt az első pár perc. Aztán elmentünk sétálni ahol átkarolt és onnantól kezdve "jártunk". Innentől kezdve minden hétvégét és szünetet együtt töltöttünk, mérhetetlenül boldogok voltunk. Ez ment hónapokig, amikor csak én kezdtem hozzá járni (távkapcsolat) és ezt szóvá is tettem.
A kedves anyós mindig szervezett valamit hogy ő ne tudjon jönni de, mondhatnám követelte, hogy menjek. Ha nem mentem hívogatott engem (ami amúgy is napi szinten többször előfordult) és a szüleimet is addig, míg el nem engedtek. Egyszer nem akartam menni és elmentem bulizni, ő meg előadta, hogy akkor többet nem találkozok a fiával meg ilyen szöveg. Akkor úgy kiakasztott, hogy remegtem az idegességtől, amire még sosem volt példa. Másnap a barátom felhívott hogy persze ez nem így van ő, szeret blabla. Aztán járkáltam hozzá számtalanszor. Február 19. volt, amikor utoljára láttam és nagyon boldognak tűnt ő is. Kaptam tőle még ajándékot is és hangoztatta, hogy szeret. Következő hétvégén mondhatnám szakítottunk, bár ok nem volt rá de végül másnap irt, hogy nagyon szeret és hiányzom. Telt múlt az idő és kaptam egy E-mailt (!) tőle nőnapon (amikor pont 8hónapja, hogy összejöttünk), hogy ez így nem jó neki inkább szakítsunk. Nem volt képes még felhívni se, megjegyzem az anyja felhívott, hogy nem örül ennek stb.Ő annyit tudott benyögni, hogy bocsi és letettük.
Innentől kezdve próbáltam kideríteni egyátalán miért is szakítottunk de ő egyre bunkóbb volt és próbálta megutáltatni magát azért, hogy ne szeressem. Én szenvedtem hónapokig utána hol feltűnt biztatott, hogy ez jó lesz, még lehet valami és eltűnt hónapokra. Ez ment egészen októberig, aztán megismertem egy srácot, aki nagyon megtetszett végre. Összejöttünk és nagyon jól megvoltunk, amikor a volt barátom látványosan elkezdett nyomulni újra. Itt fordult a kocka és évekig, amikor elkezdtünk beszélni mindig előjött, avval hogy fontos vagyok neki, bárcsak ott lennék, és egy alkalommal megkérdezte járnék-e vele megint. A válaszom nem volt, és hozzáfűztem azok után, ahogy szakított velem, és ahogy az anyja terrorizált nem lennék vele mégegyszer. Ezen eléggé meglepődhetett és még utána párszor próbálkozott. Aztán abbamaradt ez is pár hónapig. Majd felbukkant és elújságolta van egy barátnője, akivel nagyon boldog és el akarja jegyezni (ami meg is történt az óta) én sok boldogságot kívántam és az óta nem beszéltünk. Életem egyik legnagyobb hibája volt futni utána, így visszanézve csak tiniszerelem volt. Azóta megtaláltam a másik felem és boldog vagyok 3, 5éve.
Tescoban nem de corában voltunk, gumit ő vett és nem volt katona.
Szép napot, P.
Az utolsó 100 komment: