Ez egy illemtan óra lányoknak arról, hogyan kell viselkedni az ismerkedés során, egy negatív esettanulmányon bemutatva. Küldjetek még ilyet, nagyon szórakoztató!
Sziasztok!
Szerelem...Ez egy igencsak állandó téma. Egy olyan téma ami nélkül nehéz létezni. Mivel már önfenntartó tevékenységünkhöz tartozik ez a fogalom, így vannak akik olyan hibába esnek, hogy hajtják, üldözik a szerelmet. Ebbe a hibába nekem is sikerült belekerülni. De amikor az ember egyedül van és vágyik a kis romantikázásra és nemcsak egy éjszakára, sok mindenre képes. Így lassan már egy éve (2008 augusztusában) regisztráltam magam egy eléggé híres társkeresőn. Természetesen ilyenkor igyekszik mindenki a lehető legjobb képeket feltenni magáról, az abszolút csábító szöveggel ámbár némi humorral megfűszerezve hódítani, becserkészni a magának megfelelő „társat”.Így tettem én is.
Én egy lassan 21. évet betöltő leányzó vagyok. Nem fényezésképpen, de igazából nem kell amiatt panaszkodnom, h esetleg valaki ne figyelne fel rám. De hát nekünk, de nekem biztosan mindig az kell, aki elérhetetlen vagy akinek éppen én nem kellek. Na de a társkereső: kaphatsz jó sok pozitív véleményeket, leveleket, ha levelekre nem válaszolsz akkor elindulnak a negatív „ajándékok” és ismerkedsz. Ismerkedés a kibertérben, amivel azért óvatosan kell bánni. Rendkívül óvatosan, mert soha nem tudhatod, h ki is ül valójában a másik oldalon! De elég kevés ideig bírtam. Kb. 3 hét. De miért? Már az utolsó napjaimat töltöttem ott. Kerestem azt az embert, aki előttem már megformálódott, csak azt valakinek élőben is vissza kellett volna adnia. Egyszer csak jött egy levél a társkeresőn. Felfigyeltem a levélre. Azért a levélre, mert az előzőekhez képest ebben nem volt helyesírási hiba, szépen meg volt fogalmazva , felépítve. Ezek után nagyon kíváncsi voltam a levél feladójára. Nem kellett a képek alapján sem csalódnom. Nem a legtökéletesebb külső, de kép alapján ez még annyira nem eldönthető, ugyanakkor valami már a képen keresztül mégis megfogott benne. Egy mérnök fiú. Igen, akkor ismerkedjünk közelebbről ! Egy-két levelet váltottunk a társkeresőn és utána a mai modern technikának köszönhetően áttértünk az msnre. Nagyon sokat beszélgettünk msn-en. De jó kis beszélgetések voltak. Még mindig nem találkoztam vele, de egyre inkább úgy éreztem, h igen! Ő az! Én Őt keresem! Vagy csak felruháztam azokkal a tulajdonságokkal amiket én akartam rajta látni és Ő nem is az volt valójában???Ez is lehet!
Eljött a várva várt pillanat: szeptember közepe felé találkoztunk. Beültünk egy kávézóba. Hát egy jó 4-5 órahosszát voltunk együtt és beszélgettünk.(persze volt amikor annyira belelendültem, h a szavába vágtam :D). De jót beszélgettünk illetve inkább dumálgattunk már csak a vége felé. Aztán ez a fiúcska elkísért a villamosig. Hazaértem, az volt az első, h felmenjek msnre. Ott volt. És írt! Boldog voltam. Egy pasi aki tetszik külsőleg, tetszik a keze, tetszik a nyaka, értelmes és új. Mert az akkorra már megszokott udvarlók unalmassá váltak és jött Ő! Az új. Egy kis kitérő: Az, h én ennyire kerestem a társat azért volt, mert nem volt ami lefoglaljon .Nem először próbálkoztam már az orvosival. Hol otthon voltam, hol a baráti társasággal, de mégis kellett az új, a más. Ő akkor megadta ezt nekem. Megint találkoztunk, megint beszélgettünk és újra találkoztunk és újra beszélgettünk. Igen, jól számoljátok, ez volt három. Az utolsón különösen jól éreztem magam, de leginkább a végén. Amikor elköszöntünk, akkor hozzámért, megfogta a derekam ill megérintette és így adott kettő db puszit. Igen, most lehet sokan úgy vélekedtek, h hűűűhhhhaaa, ez nem nagy szám. Nem valóban nem, főleg így visszagondolva, felfogva a dolgokat, de akkor az mégis jó volt .Úgy éreztem jelent valamit. És folytatódott az msn-en. De már smsben is „találkoztunk”. Jól éreztem magam vele. Aztán egy msnes beszélgetésünkkor puhatolóztam nála, h mit is szeretne tőlem vagy mi is alakul közöttünk. Azt írta, h szimpi vagyok neki ( „nem vagy közömbös”), de neki több idő kell ahhoz, h valakivel megismerkedjen. Természetesen ez érthető. De: Szerintetek ha van két húszon éves ember, mire várnak??? Na igen, itt már hibádzott a dolog. De vártam. Egy megbeszélt találka lemondva másnaposság miatt.(általa) Vártam. Következő „randi” megbeszélve. Vártam. Msn. A következő üzenettel : „Vallomás jön:S Szorosabbra fűztem valakivel:S” És folytatta az üzenetet, de végig sem akartam olvasni, látni sem akartam. Letöröltem. Igen, jól mondjátok, a lehető legrosszabb és szánalmas viselkedés. Ja bocsánat, azt még hozzátette, h helyes vagyok. Milyen kis kedves J De hiányzott. Az msn. Az, h találkozhassam vele. Már éreztem, h akkor a nem normálisságom határa átlépve és bekerültem a hülye kategóriába. Írtam neki egy e-mailt. Leírtam neki, h hát igen….hiányzik…( na ezt nagyon nem szabad. Valaki leépít és utána mész! SOHA!!!!Ha lány vagy, pláne ne tedd!!!!!!!!!!) Nem vártam tőle választ, de mégis jött: Azt írta, h azt hiszi, h elkapkodta a dolgokat. Nem találja a helyét, de msnen továbbra is beszélhetünk. Beszéltünk is és találkoztunk is .De mint utóbb kiderült nekem ebből azt kellett volna leszűrnöm, h Ő barátkozik. Jaj, most előrehaladt már. Szóval újra msn, itt tartottam. Ekkor elkezdtem fotózásokra járni. Érdeklődött felőle, és felőlem is. Nem volt olyan nap, hogy msn-en ne beszéljünk. Akár reggel, akár délben vagy akár este. De hiányzott a személye. Amit élőben láthatok róla. Találkoztunk. ( itt is hoztam a formám: forralt borozás és persze leöntöttem magam, jól kis is nevetett J J, kis pimasz JJ ) És csak ezek után jött a huza-vona. Ő újra társkeresős tag lett. De mégis úgy voltam vele, h had ismerkedjen, fiatal, de reménykedtem, h egyszer talán több lesz az, amit irántam érez . Msn-en flörtölgettünk, az a szokásos kis finom játszadozás. Tudtam már hol lakik. Egyik este egy buli előtt meglátogattam. Szerettem volna meglátogatni. Ilyenkor sem az agyam szerint mentem. De mentem. Hívtam, de nem vette fel. Csöngetni már nem akartam. Másnap megemlítettem neki a dolgot. Jaj bocsánat, nem is kellett neki megemlítenem. Ugyanis volt egy blogom, aminek a címét neki is megadtam és bármi véleményem volt róla, pozitív vagy negatív, leírtam oda. Ezzel is üzenve neki!( Neee!Soha ne tegyétek!!!!!! Nem szabad! Egyrészt szánalmas! Másrészt ne engedj senkit se ilyen közel magadhoz! Nincs olyan ember aki megérdemelné). Na de erre az ominózus nem vettem fel a telefonra azt reagálta, h nem kapott hívást. És?????Mi történt???? Hát elhittem, persze, h elhittem. Azt írta, h bármikor arra járok, hívjam csak nyugodtan. És csak msneztünk és msneztünk és msneztünk. De aztán jött valami olyasmi sugallat felém is, h talán ez így nem oké.(Idejében, ugye?) Mondhatni egy helyre jártunk bulizni , de soha nem futottunk össze. Mindig elkerültük egymást. Egy koleszban voltak a barátaink is. Csak Ő a hatodikra járt, én meg az ötödikre. Egyszer volt, egyetlen egyszer amikor tudtam, h ott van, de meg sem kíséreltem, h találkozzam vele. Addig a szintig jutottam, h féltem vele beszélni, mert nem akartam tőle azt hallani, h nem. Nem akartam neki megadni az elutasítás lehetőségét. A dolgokat még az tetőztem, h a bnőm unokahúga társkeresős tag lett. Ők megismerkedtek ott. De sem a lánynak(K), sem a fiúnak( D.) nem mondtam el azt, h ismerem őket. A lánytól végighallgattam azt, h webkameráznak és alig várja, h találkozzanak, mert tuti, h összejönnek. Kaki helyzet. Ez tényleg az. Végignéztem tehát azt, h mással hogyan flörtölget. De még akkor sem akartam elengedni. Persze végülis K nem tetszett neki. De ezt gondoltam is, h így lesz. Ezért ez még nem is zavart annyira. Az volt a baj, h már olyan szánalmasan próbálkoztam nála. Annyira, h már Ő sem kapott levegőt tőlem. De úgy érzem, h azért azzal nem sokat zaklattam, h találkozzunk, ámde azzal egyre többet, h mit akar tőlem. De valahogyan mindig olyan választ kaptam, amiből azt szűrtem le, h oké, nem hagyhatom el. Őt akarom és igenis küzdök. Következő alkotásom: gondoltam, h majd, ha jön neki a diplomaosztó( persze hozzáteszem az sem lett volna neki, hanem januárban, kissé benéztem volna ill be is néztem :D ) akkorra valami kis meglepi. Túlzásba vittem: ugyanis: motorozik és gondoltam, h akkor egy motoros tortának tuti örülne, meg egy üveg alkohol, meg egy levélke, mindez házhoz rendeléssel meglepiként.:) na igen.
Egyik este msnezés. Megemlítettem neki, h lesz majd neki egy meglepim. Kérdezte, h milyen formában? Írtam, h meglepi ezért nem árulom el. Írta, h hűűhha…aztán a következő sor már az volt, h a félreértések elkerülése végett közli , h neki most van valakije. Hopppáááá…. Szánalmas módon (tudom, sokat használom ezt a szó,de ez ide illik) kérdőre vontam, bunkó voltam vele, gyűlöltem. Éppen pesten voltam és mindenképpen hazavágytam és még az sem sikerült balesetmentesen megúsznom. Aztán vádoltam mindennel, magam mellé állítottam a barátaim, h engem lássanak szépnek, a blogomon jöttek rá a megjegyzések, de Ő nem tudott védekezni. Pedig nagyon egyszerű volt az egész szitu. Annyira akartam Őt, h emiatt Őt is elriasztottam magamtól és kész. Nem kellettem neki. EZT nem akartam elfogadni. Mi az, h én nem kellek valakinek? És a karma, meg az univerzum? De igen, én kellek neki! Pedig nem! Már adott rá jeleket, h NEM. Mert ha valaki csak msnen hajlandó veled beszélni, de találkozni már nem, hát az jelent valamit. Nem jót, de van jelentése. És hiányzott. Talán először éreztem többet annál, minthogy tetszik valaki. Próbálkoztam másokkal, de a „szakítás” élménye még friss volt és nem ment. Úgy gondoltam, h de hát Ő a mérnök, az okos, intelligens, értelmes, helyes fiú. Hol van még ilyen?
Van ilyen!!!!!!
Aztán bnőm keresztanyukája kiment külföldre. Mi vigyáztunk a lakására
. Hát belaktuk addig( fél év). Mit gondoltok hol lakott? Igen, ennek a kedves fiúnak volt a szomszédja , majdnem. Na ha előtte nem sikerült vele találkoznom, most annál többet. Ha az utcán összefutottunk, akkor a kínos beszélgetések. Jaj, kínos állapotok…. És azóta mi van??? Semmi! Nem tudok úgy gondolni rá, mint egy szemét dög aki így kicseszett velem. Volt olyan húzása, ami lehetett volna egyértelműbb, de most, h lecsillapodtak nálam a kedélyek az a véleményem róla, hogy egy kedves, aranyos, helyes, okos srác, aki még biztosan sokra viszi az életben és akit Ő megszeret, annak a nőnek biztosan soha nem lesz baja az életében. Nem érintkeztem vele úgy személyesen, de megismertem belőle olyan vonásokat, h tudjam, Ő jó ember! Továbbra is kedvelem, mint embert, mint fiút, mint egyetemistát, mint egy olyan valakit, akit ha nem ismerek meg, az tuti, h lyuk marad az életemben.
De vigyázzatok arra, h óvatosan akarjatok valamit és valakit. Tényleg lazán. Ne görcsölj! De ha nem, fogadd el! A legnehezebb azt elfogadnunk, ami rosszat hoz a mi kis lelkünknek, de utána annyival könnyebb és szebb az élet. Kell idő míg elmúlik az az érzelem amit többet mutat felé, de utána, akár egy új társsal az oldaladon, már csak legyintesz egyet. Soha ne menj férfi után és nő után sem!Ha Ő nem jön úgy, ahogyan neki jönnie kellene, akkor inkább maradjon! Persze a legfontosabb, h mosolyogjatok!!!!!!!!!!Szépek és értékesek vagyunk mindannyian. Hibát mindenki elkövet, de az a szép ha beismered és ki is javítod. De a múlton soha ne rágódj, csak annyira, h a jövődet szebbé tegye!
Örülök, h végigolvastad!
Puszi
A.
Az utolsó 100 komment: