Anyukám kijelentette, hogy ez nem mehet így tovább, és hogy vagy szakítok vele, vagy beszélni fog a pasi a feleségével.

Sziasztok Szakitosok!

[elnezest, de ekezetek nelkul fogok irni, a billlentyuzetembol kifolyolag.]

tegnap talaltam ra az oldalatokra es gondoltam, en is leirom a tortenetemet. sajnos hosszu, de nem muszaj am elolvasni!! ;]

most husz eves no vagyok. egyelore boldog parkapcsolatban elek. nade nem volt ez mindig igy keremszepen. az elso parkapcsolatom ugyanis eleg erdekes sztori volt. 2006 nyaran amikor is 17 eves voltam, lekoltoztunk a csaladdal pestrol, videki levegot szivni. ott megismerkedtem exemmel. a haz amibe koltoztunk javitasra szorult, o volt aki megcsinalta [egyebkent nem ilyen bunko komuves, nem is az a foglalkozasa, csak o volt a szomszedunk fia, es ertett ehhez ahhoz]. akkor asszem 34 eves volt. szoval 17 ev kulonbseg volt kettonk kozott. nekunk talan nem is az lenne erdekes, hogy hogyan szakitottunk, hanem maga a kapcsolatunk. termeszetesen ahogy ez lenni szokott egy 34 eves ferfiunal, volt felesege es ket kisgyereke [most lehet gyulolni lanyok] de nem volt a felesegevel vmi jo viszonyban [kulonben nem csalta volna meg velem]. a lenyeg az, hogy neki kellett egy lany, akivel visszacsalhatta a feleseget [a csaj viszonyt folytatott, es nemreg az osszejovetelunk elott derult ki ez az exem szamara]. en nekem meg szuksegem volt vegre egy pasira. 17 evesen eleg cikinek tartottam, azt, hogy szingli vagyok. minden jol is ment volna, csak hat ahogy ez szokott lenni valami kozbejon mindig. most az en dragalatos anyukam volt. aki mindig mindent eszrevesz. ezt is konstatalta rovid uton belul. kijelentette, hogy ez nem mehet igy tovabb, es, hogy vagy szakitok vele, vagy beszelni fog a pasi a felesegevel. elmondtam ezt az exemnek, aki azt mondta rogton, hogy hat akkor nincs mas valasztasunk, szakitsunk. meg kell jegyezzem, hogy akkor mar mi kozelebbi viszonyba fejlodtunk, nem csak azert voltunk egyutt, mert mindkettonknek szuksege volt vkire, hanem mert megismeruk egymast, es en legalabbis beleszerettem. azt nem hinnem, hogy o is ugyanugy erzett volna, szerintem o csak meg akart donteni, de mostmar mindegy. :P szoval szakitottunk, de kozben megjegyezte, hogy meg talan kesobb osszejohetnenk [jo vicc], meg, hogy nekem biztos sokaig nem lesz masik pasim, mert biztos nem lesz masik olyan fiu, mint amilyen o volt, es, hogy o volt a legjobb az en szamomra (?) mert, hogy o az en lelkitarsam. nem tom miert volt o ebben olyan biztos, mert meg kell jegyezzem, hogy egy fel ev sem telt bele es osszejottem azzal a fiuval, akivel azota is [ket eve es par honapja] egyutt vagyok. es azt mondom, hogy o sokkal jobban illik hozzam lelkileg is. a tanulsag ebbol csak az csajok, hogy:
egy: sose kezdj hazas pasival, mert hiaba is szereted, o a feleseget fogja valasztani
ketto: ne erezd cikinek, ha nincs senkid, emiatt sose pasizz be, mert annak nem lesz jo vege
harom: hagyd meg az idosebb pasikat ott ahol vannak, mert azok mind bekepzeltek, es azt hiszik ok tojtak a spanyol viaszt, pedig ez nem igaz, a mostani baratom egy honappal fiatalabb nalam, es oszinten mondom, hogy tobb emberi ertekkel rendelkezik, mint a 17 evvel idosebb ferfitarsa.
koszi, hogy elolvastatok.
es fogadjatok meg a tanacsaimat.