Másnap közölte, hogy már nem bízik bennem, és nem hisz többé az ígéreteimben. Bennem se.

Sziasztok! Ami nálunk megesett, amit én műveltem, csak ritka nagy barmok esetében történhet meg. Még az 1X1 is bonyolultabb agymunkát igényel, mint a mi történetünk felfogása. Három évig voltunk együtt. Sok hülyeséget csináltam, de mindig megbocsájtott. Tökéletes volt. Én nem. Minden előzmény nélkül lett vége. Azért, mert megszegtem egy neki tett ígéretet. Nem tettem meg valamit, ami pedig - most már látom - életbe vágó lett volna a kapcsolatunk szempontjából. Neki fontos volt, nekem kevésbé. Nem is gondolkodtam. Mentség nincs, szándékos szószegés volt. Nem hittem, hogy baj lesz belőle. Amikor megtudta, sírt. Másnap közölte, hogy már nem bízik bennem, és nem hisz többé az ígéreteimben. Bennem se. Ő mindig megtartotta, amit ígért. Nem számított, hogy valami apróság, vagy fontos dolog. Elhagyott. Volt egy játékunk, amire azóta is sokat gondolok. Ha esőfelhők gyülekeztek az égen, és mi épp túráztunk valamerre, megkérdezte: "Esni fog?" Azt feleltem, hogy nem. Ekkor mindig rám mosolygott és adott egy puszit a homlokomra: "Megígérted!" És hiszitek vagy sem, egyszer se áztunk meg. Azt mondogatta, varázserőm van. Biztos vagyok benne, hogy az után az eset után már nem működött volna. Ahogy a kapcsolat se. Megszegtem a szavam. Oda a varázserő, oda a lány. Hónapok óta nem térek magamhoz, hogy hogy lehettem ekkora barom... Z.