De aztán valami megmagyarázta a túlzott kényességet, a tisztaságmániát és az érzelgősséget.

Kedves Szakítós! Úgy érzem, eljött az én történetem ideje… Még 2007 nyarán, 22 évesen elutaztam Tunéziába, egy ifjúsági táborba. Itt két hétig más nemzetek fiataljaival jártuk az országot, majd egy hetet laktunk helyi családoknál. Amikor kimentem, épp egy 3 éves kapcsolat haldoklását éltem, úgy éreztem jót fog tenni ez a kis idő távol az otthontól. Nem terveztem semmit, szórakozni szerettem volna. Természetesen, mi sem kell több egy szomorú, szívgondokkal küzdő lánynak: forró napsütés, hűs tenger, fekete szemek, és már kész is volt a szerelem. Egy helyi táborvezető srác, neve legyen Ali (akkor 24), körbeudvarolt, megkaptam tőle mindent, amit csak hiányoltam az elmúlt 3 év alatt. Rengeteg dologról közös nézeteket vallottunk, ugyanazon szervezetben tevékenykedtünk, így megvolt a közös téma is. Mondanom sem kell, a három hetet sülve-főve együtt töltöttük. Hatalmas boldogsággal a szívemben ültem fel a repülőre, tudván, hamarosan újra találkozunk, mert muszáj! A sulit hanyagoltam, dolgoztam, hogy összejöjjön a pénz a téli visszatérésemre, addig pedig napi 6-7 óra msn jelentette a kapcsolatot. Beszélgettünk, nevetgéltünk, de volt, hogy ha valami rosszat mondtam, veszekedtünk, ő rám csukta az msnt, és két napig hírét se hallottam, de betudtam annak, hogy érzékeny fiú (néha sírva vallott szerelmet is). December végén Tunéziába utaztam, a repülőjegyet magamnak álltam, Ali pedig a szállásról, ellátásról gondoskodott. Szerelmes egy hetet töltöttünk együtt, néhány furcsasággal. Pl. késett a reptérről fél órát (pedig az én gépem is késett), majd nem a megbeszélt családi villába mentünk, hanem egy belvárosi bérelt apartmanba. Éjjel 4-5ig beszélgettünk, buliztunk, majd Ali másnap délután 2-3ig aludt, én pedig kuksoltam a négy fal között. Ha városnézést emlegettem, ő csak mérgesen morgott. Lényegében csak később ütöttek szöget a fejembe olyan dolgok, hogy miért nem mutatott be a szüleinek, ha egyfolytában azt bizonygatta, hogy komolyak a szándékai, már házasságról, gyerekekről beszélt, ami akkor még nekem sem volt ellenemre. Vége lett a mézes hétnek, itthon újra vártak a mínuszok, a plusz 20 fokos téli tengerpart helyett. Boldog voltam, és eszeveszetten kezdtem készülni a nyárra, amikor majd ő jön ide, egy hónapra, a jótékonysági szervezet magyarországi táborába. Sikerült elintéznem, hogy én legyek a fogadó családja, valamint táborvezetői feladatokat is vállaltam, csak hogy végig együtt lehessünk. És itt kezdődtek a problémák… nyaggattam, siessen a vízummal, mert egy hónap is megvan, amíg kiadják. Ahogy feljött a téma, ő ideges lett és kiabált velem. Egy idő után már nem mertem felhozni a dolgot. Már április vége volt (elvileg július elején érkezett volna), amikor félve megkérdeztem, ugyan megvan-e a repjegye (most természetesen ő vette volna a jegyet, mivel majd nálunk lakik egy hónapot). Persze, ideges lett, és kibökte, hogy nincs meg rá a pénze. De majd augusztusra, amikor én mennék ki hozzá, akkor már tényleg ő veszi az én jegyemet. Hát, ezt is lenyeltem, mint mondtam szerelmes voltam, megvettem a jegyét (vascső 1.). Végre ideért, egész családom kint volt a reptéren (anyuék ellenezték a kapcsolatot, de ezt soha nem mutatták Ali felé, mondván, amíg boldog vagyok…). Elkezdődött kis nyaralásunk. Mindenkinek hozott ajándékot, kivéve nagyimnak, pedig tudta, hogy velünk él. Ugyanúgy délig aludt, ha keltegetni próbáltam, hogy megmutassam a várost, veszekedtünk. Amikor végre kimozdulni volt kedve, kérte, vigyem el az egyik francia sportáruházba, mert náluk otthon ilyen nincs. Hát, annyira tetszett neki, hogy el is költött 100 eurót az egyik, megint 100 eurót a másik nap. Ha bárhová mentünk a városban derogált neki a séta, pedig autóból nem lehet Budapestet felfedezni. Ha néha autón mentünk be (eléggé a város szélén lakom), akkor a forgalom és a meleg volt a gondja, kijelentette, hogy napallergiája van (Tunéziában?). Vittem strandra, ott kiderült, allergiás a klórra (kint ez sem volt gond). Csak vásárolni akart. Nem ritkán másfél órát zuhanyozott. Ezek mind-mind csak akkor tudatosultak, amikor össze voltunk zárva két hétig. Már nem tudtam hová vinni, mit mutatni neki, mindennel baja volt. Komoly veszekedéseink egyikén, egy csípős megjegyzésemért cserébe az arcomba köpött. Ezután pedig hisztizett, rosszul volt, így elérte, hogy én térdeltem az ágya mellett, könyörögve, hogy bocsásson meg (vascső 2.). Persze, az egy hónap alatt elköltött úgy 5-600 eurót ajándékokra (magának), amiből megvehette volna a repülőjegyét kétszer, de amikor felhoztam, kijött a sodrából, elhordott mindennek, én voltam a szemét, hogy ennyit nem engedek meg neki. Elérkezett a tábor. Mint kísérő rengeteg dolgom volt, de gondoltam, majd az utazások alkalmával mellé ülök a buszon, úgy, ahogy megismerkedésünkkor, Tunéziában. De Ali kijelentette, hogy inkább az új barátaival lenne. Sírtam, nem értettem, hát nem miattam jött ide, mint azt fél évig bizonygatta? Odáig ment, hogy a táborozók sokáig nem is tudták, hogy mi egy pár vagyunk. Folyamatosan veszekedtünk, ettük egymást, a legrosszabbat hoztuk ki a másikból. Amikor a hazautazása napján azt mondta, ez volt élete legrosszabb nyara, valami eltört bennem. De még mindig nem volt vége! Maradtak az msn-es beszélgetések, én pedig türelmetlenül vártam, hogy kiutazhassak hozzá, és rendbe tegyük a kapcsolatunkat. Kérdezgettem is, mikor mehetek, amire eleinte morgás, majd később heves viták volt a válasz. Ordibált velem, hogy hagyjam békén ezzel, majd ő elintézi. Még mindig szerelmes voltam, de már feltűntek a részletek. Még mindig sírva vallott szerelmet, de hisztizve bőgött akkor is, ha a hasa fájt. Egy ilyen alkalommal mertem neki azt mondani, ugyan legyen már férfi. Rám csapta az msn-t, és nem hallottam felőle egy hétig. Csak akkor jelentkezett, amikor már 3 napja nem írtam neki, megvádolt hűtlenséggel (az együtt töltött egy évre visszamenőleg, megjegyzem, alap nélkül!), és megfenyegetett, ha megtudja, hogy megcsaltam, eljön és felpofoz. Erre már kontráztam: igen, arra lenne pénzed? Elegem lett, megmondtam neki is, nem akarom tovább mérgezni az életem vele. Roncs lettem, a barátaim elfordultam tőlem, nem teljesítettem a suliban, ez volt az elmúlt egy év egyenlege. Amikor felfogta, hogy most itt vége, kétpercenként hívogatott, elhordott mindenféle rongynak, hívta a szüleimet, barátaimat is, hogy mekkora kurva vagyok, azért dobott, ezt mindenkinek tudnia kell. Végül eltűnt, de nagyon, csak néhány fenyegető levelet kaptam az unokatestvérétől (akit még soha nem láttam), hogy őfelsége eltűnt, a családja sem tudja hol van, ez száradjon az én lelkemen. Végül ezek a levelek is elmaradtak. Az utolsó akkordra nemrég került sor, amikor közös ismerősünk révén olyan információt tudtam meg róla, ami sok mindent megmagyarázott. Kiderült, hogy kapcsolatunk alatt (amikor elvileg a szobájában ült, úgy beszélgettünk msn-en) néhány hétre átruccant Olaszországba, a pasijához! Megdöbbentett az új elem, de megmagyarázta a túlzott kényességet (pl. viccből sem lehetett megkarmolni), a tisztaságmániát és az érzelgősséget. Ma már csak nevetni tudok a dolgon, akkor eléggé fájt. Tanulság (amit nem csak ez az eset bizonyít, de ezt majd talán máskor): lányok, ne higgyetek olyannak, aki nem tudja, és nem érzi át, mi az a TúróRudi, annak, aki állítja, ismeri a nőket, és ha ezen felül még balkezes is, hát fussatok!