Fókamóka szomorú történetében a lány átvágja hősünket, aki ezt azóta sem tudta feldolgozni, mint írja: "nem tudom elmesélni". A szerelem valóban olyan mint egy szappanopera, értelmezés nélkül esünk pofára.

Nekem van egy ugyanilyen, vagy hasonló történetem...

Több komolyabb kapcsolat utan, egyre több tapasztalattal egyszer csak a semmiből előtúnik egy lány akibe először , tökéletesen és teljes mértékben szerelmes leszek. Gyakorlatilag felborította az egész életem, és kb 2 percenként jutott eszembe a lány kb fél éven keresztül amig találkoztunk - néha... Jelzem annyira komoly volt a dolog hogy már 10 évvel ezelőtt is álmodtam _róla_ - ugyanaz az arc, stb...(!) és azóta többször is... de akkor még természetesen sosem találkoztunk. És egyszer csak megjelenik az életemben... Később párszor beszelgettönk, és valami hihetetlenul jól éreztem magam vele, jobban mint eddig bárkivel...és úgy nézett ki ő is így érzi! Egyszerűen hihetetlen volt.... Nem tudom elmesélni.

Ez egy ideig igy ment, majd egyszer ezt adta elő:

"Nem utállak, de úgy gondolom ennél jobban nem szükséges, hogy megismerjük egymást."

Erre csak annyit tudtam mondani:

"Jobb lenne ha legalabb utalnal, az mar valami érzelmi szint..."

Valakinek van értelmetlenebb pofáraejtése?