mikor még fiatal voltam és naív az első szerelmi csalódásomra gyógyírt keresve rögtön lázas pasikeresésbe kezdtem,neten ismertem meg egy 6évvel idősebb pasit, akivel hosszasan telefonáltunk és smstünk, majd rászántuk magunkat a fényképváltás után, hogy találkozzunk végre,fényképen kölcsönös szimpátia volt.

Elérkezett a nagy nap, a pasi leparkol a ház előtt egy áruszállító kisbusszal, majd türelmesen vár engem a rét közepén egy szál vörös rózsával.  Kezdésnek nem is rossz, elindulunk a Duna-parton sétálva, de az út felénél rájövök, olyan mintha idegennel beszélgetnék, semmi bizsergés, semmi vonzodás hozzá.

Leültünk egy padra, faggat h merre utazom a nyáron, de már tudta előtte h 120km-re tartom a lovamat, ahol szinte az egész ynaramat töltöm sportolással és edzéssel.

Próbálkozott egy két megjegyzéssel, hogy közelebb költöztethtnénk a pacit, mire én csak annyit mondtam "pasik jönnek, pasik mennek, a ló meg marad."

Szegény meg se tudott szólalni, aztán szép csendben hazamentünk, elköszöntünk, nem is hívott többet. Mondjuk meg is értem:)