A blog beindulása szíveket tépett fel, illetve megmutatta, milyen trükkösen is szívatjuk az izzadó tenyerű potenciális párunkat. Suttogó megpróbált az interneten ismerkedni, mondhatjuk, kevésbé sikerült neki. De a ló még megvan, mégis egy lovasnemzet vagyunk! 
 
mikor még fiatal voltam és naív az első szerelmi csalódásomra gyógyírt keresve rögtön lázas pasikeresésbe kezdtem,neten ismertem meg egy 6évvel idősebb pasit, akivel hosszasan telefonáltunk és smstünk, majd rászántuk magunkat a fényképváltás után, hogy találkozzunk végre,fényképen kölcsönös szimpátia volt.
Elérkezett a nagy nap, a pasi leparkol a ház előtt egy áruszállító kisbusszal, majd türelmesen vár engem a rét közepén egy szál vörös rózsával.  Kezdésnek nem is rossz, elindulunk a Duna-parton sétálva, de az út felénél rájövök, olyan mintha idegennel beszélgetnék, semmi bizsergés, semmi vonzodás hozzá.
Leültünk egy padra, faggat h merre utazom a nyáron, de már tudta előtte h 120km-re tartom a lovamat, ahol szinte az egész ynaramat töltöm sportolással és edzéssel.
Próbálkozott egy két megjegyzéssel, hogy közelebb költöztethtnénk a pacit, mire én csak annyit mondtam "pasik jönnek, pasik mennek, a ló meg marad."
Szegény meg se tudott szólalni, aztán szép csendben hazamentünk, elköszöntünk, nem is hívott többet. Mondjuk meg is értem:)