A Szigeten egy poénkodásból indult a dolog, majd wiw, levelezés, sms, telefon, személyes találkozó. A virtuális térben alakultunk kicsit tamagocsikként, és még két találka is belefért. Minden jól működött szombatig, akkor randi, lecsófőzés, majd a Sugárban mobilvásárlás. Mondjuk a lecsó kurva jó volt, a mobilvásárlás nem sikerült, de látszólag a közös autókázás, majd yamakasis legények megcsodálása elég szórakoztató volt. Ő például tök sokat nevetett. És akkor itt snitt. Másnap már betegség (nem megkérdőjelezve), majd eltűnés. Szerdán és csütörtökön az utolsó kísérletek, de semmi válasz. Smsben rákérdeztem, miért hal el a dolog, mire a válasz: nem tudom, így érzem. Puff nekem. Mi kell ahhoz, hogy két ismerkedő ember őszintén megmondja egymásnak a tutit?