7végi/újévi lazulásként végigolvastam/végigröhögtem a blogot, és mivel volt néhány hasonlatos sztorim, meg persze egyediek is, billentyűzetet ragadtam. Sajnos mind velem esett meg. Anonimitást kérek....

Ribi Nr.1.:
Az első "komoly barátnő". (Anyira, hogy a szájrapuszin túl a nyálcsere is megvalósult és megengedte, hogy megfogjama mellét!) :) Egyszer még az állomásra is kikísértem... :) De az aljas testiségen túl kezdtem belezúgni. (15 éves voltam.) Kb. 2 hónapnyi esténként-a-koli-TV-szobájában-smárolunk után "mondani akar valami fontosat". Szakítani akar. Miért? (Szerintem ez odabasz:)
- A barátnője is szakított a pasijával....
(Ez megalapozta a későbbi K-EURÓPAI NŐ-höz való viszonyomat. A K. ez esetben nem csak Keletet jelent...)
Egy környékbeli kis faluban lakott, a mai napig röhögök, ha átmegyek rajta... ("Ribifalva"-ként, vagy "Nagyseggű-falva"-ként emlegetem...)
Jó indulás, nem???

Ribi Nr.2.:
Már érettségire készülő "nagyfiúként" összeálltam egy elsős lánnyal. (Én 18, ő alig 14, szóval először konzultáltam egy rendőr ismerőssel, hogy ezért bezárnak-e...) Nagy szerelem, de egy kicsit zavart, hogy 14 éves létére tapasztaltabb, mint én... Persze otthonról az "érettségi előkészítőre" kocsit lenyúlva bejárogattam, ahol aztán romantikáztunk kinn a pusztában egy kicsit... DE! Jött a nyár. Kis barátnő elmegy nyári munkára a nővéréhez, pénzt keresni.
Ott nincs telefon, csak a munkahelyen, egy MOBIL! (1997-et írunk, Matávról hívva percenként kb. 150 Ft.) A Főnök mobilja. Anyám majd leszedte a fejem, mikor a 25.000-es számla kijött.... :) Levelek százával, stb. Full szerelem. Telefonban: A Főnökék elhívtak buliba, mehetek? Miért kérded? Persze! Miért ne?
(Ekkor megtanultam, hogy a féltékenykedés csak hazugságot szül, meg miért is féltékenykednék? Mint később kiderült már úgyis késő volt...)
Hétfő: Milyen volt a buli? (Terelés.) Megszűnő levelek. Lelkesedés hiánya.
Majd a hazaérkezte hetén én épp ex-osztálytársakkal ünnepeltem egy nyaralóban, hogy minannyiunkat felvettek a felsőoktatási rendszerbe. Megbeszéljük, hogy majd ha a nyári buliból hazamegyek, első utam hozzá visz majd. De valami piszlicsáré dolog miatt véletlen hazamentem. És ott a szép színes levélke. Tartalma: Főnök úrral diszkóban összakavarás, aztán elmondani nem merés, és 2 hónapon át havi 25.000-es számlák csináltatása...
Agy eldurranás, vörös köd leszállás, Simson motorkerékpár nyergelése, vissza a haverokhoz. Ott haditerv kigondolás, szülői tiltás ellenére csaj meglátogatás, MEGLEPETÉSRE HIVATKOZÁS!!!
Először jártam a szüleinél, após-anyós jól fogad (nem tudom, mit tudtak), a csajok (ikrek voltak, ráadásul egypetéjűek) a postán vannak, jönnek mindjárt. Szimó feltol, hűvösben kólázás tesókkal. Csajok megjönnek. Az enyém arcán a rémület, majdnem elájulás, én odarohanok, és "mit sem tudva" MEGLEPETÉS! ordítása. Direkte smárolás, majd szobába elvonulás, ott nyomulás, (közben a szenvedésének élvezete)... :D :D :D
Kb. 4 órán keresztül ott voltam, és játszottam, hogy nem kaptam meg a levelét... IMÁDTAM! Az undor az arcán, amikor csókoltam, a behunyt szemek, a mást odagondolás, a hidegség.... Én pedig ÉLVEZTEM!!! Amikor már untam a magamban röhögést, és megbeszéltük, hogy melyikünkkel mi történt, búcsúzóra fogtam. (Persze végig egy szót se szólt főnök úrról.)
Amikor már berúgtam a mocit, és adtam egy búcsúcsókot (Arcán undor, szemek csukva, totál jégcsap...), elkezdett beszélni egy levélről, ami majd otthon vár.
Foghíjról odavetettem: Megkaptam.
Mire Ő: Ezt megérdemeltem.
Én: Meg. Csá.
Hazaúton talán csak a menetszél miatt könnyeztem, nem tudom. De este (divatos piros szemüvegem és menő kapucnis pulcsim felvétele után) kárpótoltam magam egy csajjal, aki az egyik diszkóban a nyakamba vetette magát, annyira, hogy a bátyja szedte le a nyakamból, hogy hazavigye. És ugye a következő héten volt a gólyatábor... :)

Azt hiszem ez volt az a pont életemben, amikor eldöntöttem, hogy nőben megbízni soha nem szabad, és hogy ha egy mód van rá, ellenállok mindenféle őrületnek. Azt hiszem egyértelmű, hogy: "a nők miatt lettem ilyen gazember..." :D
Nemrég bejelölt Iw-en. Szerencsére az ország túlsó felében lakik.
Kérdés: Milyen nővér az, aki lekúratja a 14 éves húgát a főnökével??? (Nem mintha kárt tett volna benne...)

Jegyes Nr.1.:
Külföldön ismerkedtünk meg, egy külföldi lánnyal. K-Európai volt, közös szoci múlt, sokkal csinosabb, mint a nyugatiak. Külföldiül beszéltünk. Házibuliban iszonyatparty, és ugyan tudtam hogy van otthon barátja, addig könyörögtem neki, hogy csak egy csókot adjon, míg adott. Nem is egyet. Otthoni faszijának telefon, hogy vége. (Ezt kaptam később én is....) Aztán vadromantika, összeköltözés. ÉN szakítani akartam, mielőtt hazaindultunk (mondván nincs értelme a távkapcsnak). Bunkó voltam. De majd kialakul, folytattuk. 3 évig tartott. Ez idő alatt Ő kétszer is ki akart rúgni. Visszamentem, mert szerettem. Harmadszorra (3 év után) telefonon kirúgott. A születésnapom előtti héten (február), mielőtt mentem volna hozzá. Egy ajándékkal kevesebb. Gondolkodott!!! Én csak adom a jeleket, de nem kérem meg a kezét. (Amikor újévkor element, elcsórtam egy gyűrűjét, hogy megfelelő méretet vegyek. A szülinapomon akartam megkérni. Újjászülettem volna... Postán küldtem vissza a gyűrűjét.) Érdekes, de azóta is e-mailezünk. De ha egy nő gondolkodik!!! Régen rossz... :)
Aztán 2 hónap múlva megint külföldön jártam...

Jegyes Nr.2.:
Ugyanabban az országban ismerkedtünk meg, mint az előzővel, ezúttal egy határon túli magyar lánnyal. (De később kiderült, hiába a közös nyelv, mintha mégse azt beszélnénk...) Ő is épp szakított exével, én is, jól lefikáztuk őket, majd egy vad tánc után romantikus hazakísérés, egy búzatarlón. Csillagos ég, stb. Közös szakma, azonos érdeklődés. MINDEN klappolt! Nem akartam elkötelezni magam, gondoltam, eleinte majd távban jól elleszünk. Ezért amikor 4 hó után haza akart költözni hozzám, azt mondtam, hogy ez nekem gyors, a helyében én maradnék ott ösztöndíj-hosszabítással. Ebből más vette volna a lapot. Azonban Ő SZERELMES volt. Nagyon. Életében először! (25 évesen!)
Én már (amint az előzményekből látszik) nem tudtam/akartam a lángot égetni, inkább egy békés szeretetben együttélést kerestem. Na erre nem voltunk képesek. Az hosszabbított ösztöndíj lejárta után összeköltözés (véleményem megkérdezése nélkül). És ekkor kezdődtek a bajok. Pénzkereset nuku, költés nyugati szinten. Házimunka jusson nekem is, hogy átérezzem, mennyit dolgozik (melóm mellett). A havi dipis minimál 2 héten belül sehol sincs. A megtakarításaim 3 hónap alatt feléltük. És mentünk és mentünk és mentünk.... Utazásmániás, és hiperaktív volt.... És persze legidősebb unoka, elkényeztetve. Én meg: legidősebb unoka, elkényeztetve. Akinek otthon mindig lesték a kívánságait. Két ilyen ember képtelen megegyezni. Egyre inkább begubóztam. Majd hazament egy kis "átgondolásra". De visszajött. És a tökéletes TESTÉT HASZNÁLTA! :D Micsoda szemét húzás....
Aztán szenvedtünk még fél évet. Zsibbadt a bal kezem, sajgott a szívem, kerültem a tekintetét, az érintését. Korábban nem értettem, hogy mi tartja össze a szar kapcsolatokat. Most sem tudom, de az egészséget tönkrevágja, az biztos.
Egy nap egy kulccsal jött haza. Még ma elköltözik. Ekkor már rég kerültük egymást. Én otthonülővé váltam (amúgy bulicenter vagyok), de az ő barátait nem állhattam. Ő pedig ment, és ment és ment. Mindig volt valami program....
Szóval még aznap át is cuccoltunk egy kis adagot. Majd egyre többet. Szomorú volt az este. (3 évig tartott ez is. Ez egy ciklus nálam?)
Aztán lehiggadtunk. Volt egy búcsúvacsi, ahol még csípkedtük egymást. De beláttuk, hogy jobb így.

Most agglegényként nyomom a bunkóságaim:

Bunkóság1.:
Csinos vérmes kollegina, akit a korábbi kapcsolat mutatott be, bejelentkezik hozzám, pénteki táncbulira. Aznap hajnal 3-kor keltem, melóból este 10-re értem haza. Már csak az ágyat vártam... De csöng a telkó: itt vagyok. Húhú! Hullán mentem, ittunk, táncoltunk. Smaci, majd taxi haza. Aztán életem ágybeli leggyengébb teljesítménye (térben és időben egyaránt nagyon gyenge....) :))). Ő csupin felpattan, zuhany alá, menni akar innen el! Hajnali 4-kor? Nem tudsz maradni? Nem! Nincs időm! :))
Erre én bedőltem az ágyba és elaludtam. A legbunkóbb voltam. Azóta csak köszönünk.

Bunkóság2.:
Régi fehérmájú (aki nem környékbeli: nimfomán) barátnővel újra összemelegedés. Hetente összejárás, semmi komoly. Majd meghívás a névnapi bulijába. Aznap kiküldetésben voltam. Hulla megint. Semmi kedvem megismételni a Bunkóság1-et. Hazamentem. Mobilt véletlen lennhagytam a kocsiban. Elaludtam, hogy majd este kelek, megyek. Nem jött össze. Kocsiban másnap telkón 4 hívás. Azóta nem mertem visszahívni...

Kedves Kommentelők: Inkognitót megtartva lehet izzítani a ribimétert és a bunkométert!!! :)
Hajrá!
Én vagyok a pöcs, vagy az exeim??? Vagy csak a helyzet??? Vagy ilyen előzmények után mit lehetne elvárni???