Korda Gyuri országában azt hiszem természetes dolog pókerjátszmának tekinteni a párkapcsolatokat, pedig sem a nyílt kártyák, sem a taktikázás nem vezet sehova, nézzétek Ross is hogy járt:

 

 

Az "A gyárban dolgoztunk" post kapcsán érdekes vita alakult ki arról, hogy erőszakos volt-e a srác avagy sem. Hogy árnyaljam a képet, álljon itt az én ellentétes, igazi lúzer sztorim.

Tavaly megismertem egy lányt, az egyszerűség kedvéért nevezzük L.-nek. L a tipikus magabiztos és nagyszájú szöszi volt én meg pont az ellentéte, úgyhogy mint nőt nem is igazán vettem számításba (az önbizalom ugye). Aztán egyszer elmentünk bulizni egy közös társasággal, és azon kaptam magam, hogy folyton keresi a társaságomat. Elég hamar leszögezte, hogy van barátja, ehhez mérten nem is történt semmi extra, félrevonulás, beszélgetés hajnalig, együtt alvás (szó szerint). A többletinformáció tudatában (hogy foglalt) ez teljesen helyénvalónak is tűnt, gondoltam majd másnaptól minden megy a régi kerékvágásban. Hát nem ment, ez a felállás még megismétlődött párszor, több egyszer sem történt ami továbbra sem volt perdöntő (egyszer sem maradtunk igazán kettesben, és mindenki tudta róla hogy van barátja).

Aztán azért kezdett egyre inkább frusztrálni a dolog... egyrészről gyakran hangoztatta, hogy van barátja akit szeret, másrészről viszont egy külső szemlélőnek kb annyi jött le belőlünk, hogy bimbódzó szerelem. Elkezdtünk kettesben is találkozgatni, de én már egyre inkább meg voltam zavarodva, hogy akkor most akar-e valamit vajon vagy sem (és persze azis frusztrált, hogy egy balfasznak éreztem magam). Aztán odáig ment a dolog hogy párszor nálam aludt, dvd-ztünk összebújva meg ilyenek, én meg magamban szépen lassan begolyóztam, hogy mégis mit kéne tennem. Persze most már utólag tudom, egyszerűen lépni kellett volna határozottan... csak hát mindig megszólalt a fejemben az ördög és az angyal, hogy "itt fekszik az ágyadban", "barátja van akit szeret", és azzal hitegettem magam, hogy majd ő lép, ha akar. Amúgy az igazsághoz tartozik, hogy én jól éreztem magam így is, időtöltésnek kellemes volt és végülis egy foglalt lánynál a semminél minden több egyfajta eredmény.

Végül persze összevesztünk, mert a frusztráltság kiütött a viselkedésemre is, másrészről úgy tűnt, hogy a kapcsolatát is újraértékelte és nem akarta kockáztatni miattam. Sajnos úgy vesztünk össze, hogy azóta sem beszéltünk, így máig nem tudom, hogy mit akart tőlem valójában, vagy mit érzett irántam. Szóval ennyi. Mielött a kommentelők feltalálnák a spanyolviaszt, igen, egy szerencsétlen fasz voltam. Éppen ezért írtam le ezt a sztorit, hogy tanuljon belőle aki hasonló mentalitású, mint én, és "erőszakoljátok" meg bátran a lányokat :) Néha jobb bemondani egy All in-t mint minden körben eldobni a lapokat és melengetni azt a néhány szaros zsetont amíg ki nem készültök idegileg.