Sokkot kaptunk tegnap a Parázsban, annyian voltunk. És mindenki jó fej. De most nincs erőm beszámolót írni, és még az öcsém sem készült el a képekkel. A videók meg pláne nem. Szóval azt majd később. Kommentben lehet mesélni, ki, kivel jött össze és szakított. Hajrá!

Ha valaki nem jött el, annak néhány szó a buliról. A Parázs zseniális hely, kedvesek voltak, elnézőek és jól főznek. És bevallották egy rántott sajt mellett, hogy nem értették, miért olvassák a blogot ennyien. Mondjuk ezt sokan nem értik. De azt hitték, lejön néhány depressziós fiatal, leül egy asztalhoz és szomorkodni fog. És ehelyett, jajh.

 

Üdv!

Nos, gondoltam én is elküldök egy sztorit, tavaly novemberben kezdődött a dolog. Ismerősökkel minden szombaton összefutunk dumálni meg hülyülni, az egyik szombaton haverom magával hozta a barátnőjét, ő pedig a legjobb barátnőjét rángatta magával. Talán beszéltem vele két mondatot. Aztán két héttel később, történt valami megmagyarázhatatlan, rengeteget beszélgettünk és azon a héten a Westendbe futottunk össze ismerősökkel, és volt egy fényképkiállítás, amit igaz már ő látott a barátnőjével, de azért elrángattam magammal, hogy nézzük meg. Szeretem az olyan embereket akik átéléssel beszélnek valamiről, ő is ilyen volt a fényképekkel kapcsolatban. Aztán mikor ment el kikísértem és már nem is tudom miért megfogtam a kezét, ez nem nagyon zavarta. Aztán megbeszéltünk egy teázást egy héttel későbbre, amikor is összejött a dolog. Szerelmesnek éreztem magam, de hát minden csoda két napig tart, esetünkben kb. 14-ig vagyis, az ő esetében. Szépen telt múlt az idő és elkezdtek életbe lépni a megérzéseim (bármennyire vicces, ezek nálam jól működnek). Például november 30.-án (erre emlékszem, mert eddig volt 6 ezer a jegy) elmentünk nekem Nightwish koncertjegyet, mert kellett vennem magamnak karácsonyi ajándékot, pár nappal később támadt egy megérzésem, hogy oda sem egy párként fogunk menni, nos ez már beigazolódott. Tehát, mint megtudtam, hogy lassan egy hónapon át úgy volt velem, hogy nem is érzett irántam semmit, se gyűlölet, se szeretet, se semmi. Biztos bennem volt a hiba, hogy nem vettem észre, de hogy is venném észre, ha megjátsza a boldogságot? Erre megkaptam, hogy lassú vagyok (szeretnék visszautalni a Nightwish koncertjegyre), vagyis, hogy minden pasi lassú. A vicces csak az volt, hogy a szakítás előtt 3 nappal tudtam, hogy vége lesz, mikor találkoztunk megölelt és megkérdezte: "Tudod mit akarok mondani?" a válasz egy egyszerű "Tudom" volt. Igazából kicsit átverve érzem magam, dehát az ilyen megesik. Tegnap meg havernak adtam tanácsot, aki összeakar jönni vele, úgy érzem ez az élet iróniája (főleg, mert nem zavar és valahogy éreztem, hogy az sem csak barátság). Kíváncsi vagyok mennyi idő múlva jön össze haverral.

Üdvözletem, és sok sikert a blog további folytatásához!