Na, a beküldő egy nagyon ismert arc volt a sulijában - ezt ő állítja magáról. A bosszúból baszó csávókat kerüljük, tisztelt hölgyeim. Általában tartózkodni szoktunk attól, hogy a beküldőt minősítsük, de nem tudok elmenni amellett, ahogy magáról és a lányról beszél.

Sziasztok!

Mielőtt megosztanám veletek a történetemet, tudnotok kell, hogy szerintem nem számít 100%-ig kirívó esetnek, bár vannak benne fordulatok…

Valójában azért írok ide, mert nagyon kíváncsi vagyok a véleményekre/kommentekre.

Maga a történet már több mint 4 éve történt velem. Én akkor még 18 éves középiskolás kölyök voltam. Fogalmazzunk úgy, hogy az iskolában a nagyon ismert arcok közé tartoztam. (Szerintem ezt nem csak a versenysportnak és a Diákigazgató választásnak köszönhettem, amit meg is nyertem J )

A történet a következő: én, mint „nagy” végzős (és diákigazgató egyben) kinéztem a tizenegyedikesek közül egy koránál érettebb lánykát –nevezzük Adélnak- . Igen dekoratív kiscsaj volt, de nem mondom, hogy a suliban a legjobb bőr volt.

Nem sok időmbe telt, és már 1 párként tartottak minket számon az iskolában. (Bár elviseltem volna ha nem rólunk csámcsog minden 2. ember…)

Teltek múltak a hetek. Eljutottunk Adéllal a 2. hónaphoz, és még mindig nem történt meg a várva várt együttlét (pedig nem volt szűz)! Ami nekem, mint 18 éves érett kamasznak, valamint a lányok által is közkedvelt srácnak már nagyon is hiányzott. De valahogy elfogadtam…

Amint már említettem sosem sikerült megállapodnom 1 nőnél ezért visszatértem valódi önmagamhoz és ismét szemrevételeztem a kínálatot. Mondanom se kell, hogy ugyanabban a középiskolában mértem fel a terepet. Ekkor akadt meg a szemem egy másik tizedikes hölgyeményen – nevezzük Zsuzsinak-, aki szintén magasan verte a konkurenciát. Nahát én sem tétlenkedtem sokáig, 1 héten belül megszereztem a Zsuzsi telefonszámát, és már a randi is meg volt beszélve. Aminek következtében összejöttünk azzal a feltételemmel, hogy nem kell nagydobra verni. (Ez azt jelentette, hogy csak a jó barátok tudták, és csak sulin kívül találkozgattunk, suliba még puszit se adtunk egymásnak.)

Ez meg is valósult, és problémamentesen alakultak a dolgok, sőt időközben még Adél is beadta a derekát. Egyetlen kis apróság jött csak közbe, engem meglátott egy volt haver a buszon éppen Zsuzsival ölelkezve. Aminek csak később lesz jelentősége…

Több mint 3 hónap telt el így Édes Hármasban!!!

Egyszer csak az történt, hogy én érettségi tétel tanulásra hivatkozva lemondtam az Adéllal történő találkát, hogy az érettségi előtt még 1 jó nagyot piáljunk a haverokkal.

(Viszont ezt meglátta Adél barátnője, akinek nem sikerült tartania a száját…) Hétfőn már jöttek is a kihallgatáshoz hasonló kérdések (már csak a lámpa hiányzott :-) ):

Hol voltál? Mikor voltál ott? Kivel voltál? Mit csináltál? stb.

Mondanom se kell, hogy szakítottunk Adéllal.

Hát üsse kavics, annyira nem tört meg a dolog, ott van még Zsuzsa. (gondoltam én)… Sajnos vele viszont már nem találkoztam 1 hete és mivel ő tudott az én fix barátnőmről, Adélról ezért ő nem úgy nézett rám mint a nagy Ő-re. Teljesen korrekten, és tiszteletre méltóan szólt, hogy neki alakulóba van egy srác, akivel komolyan szeretné, ezért mi lenne, ha szünetelnénk, amíg kiderül, hogy mi is lesz köztük.

Tiszteletben tartottam kérését, és emelt fővel estem két szék közé... De semmi gond, úgyis itt az érettségi, legalább lesz idő tanulni is egy kicsit.

A hét közepe felé, a legnagyobb meglepetésemre viszont megkeresett Adél azzal a címszóval, hogy beszélnünk kell! Meglepődésemet igyekeztem titkolni és beleegyeztem.

Négy szem közt beszélgettünk, amikor is jön a váratlan kérdés: Megcsaltál?

Erre én: ááááá dehogy is, téged? Gondolom nem kell folytatnom hogy mi is történt….

Te szemét disznó, tudom, hogy hazudsz, és azt is tudom kivel csaltál meg....

Kérdem én kivel? Jött is a megfelelő válasz: Zsuzsival….

Nincs tovább, lebuktam beismertem stb.

Utólag kiderült, hogy a drágalátos haverom volt, aki látott minket a buszon még anno.

- Ajánlom mindenkinek, hogy még a haverokat is alaposan válogassátok meg -

Az utolsó hetem volt az érettségiig, de a legmegalázóbb. Ugyanis mindenki egy szemétnek könyvelt el, tekintettel arra, hogy lánysulinak számított (megközelítőleg 65-75% nő) ezért nagyobb megvetésnek örvendtem, mint tiszteletnek!

Na de mindegy, „Több is veszett Mohácsnál”. Nem vagyok egy búslakodós típus, és különben sem volt még olyan hogy ne lett volna valahogy….

Leérettségiztem, és 1-2 nap múlva jött egy olyan sms Adél telójáról, aminek az olvasása közben azt hittem lefordulok a székről. „… találkozzunk, de csak úgy…”

Nekem se kellett több, alkalmazkodtam a helyzethez. Az elején tisztáztuk, hogy nem járunk, de ha van akármelyikünknek új személy a láthatáron, akkor szólunk és vége a dolognak. Röpke 2 hónap telt el úgy, hogy heti 2-3 alkalommal találkoztunk, ami akkor teljesen megfelelt. Különben is minek keressek egy komoly kapcsolatot, hiszen szeptembertől másik városba kezdem az egyetemet…

Eljött a nyár vége, ilyenkor mindig volt nálam egy fergeteges buli. Ott volt mindenki, aki számít. Jöttek haverok, osztálytársak, csajok, na és persze Adél is.

Lényeg a lényeg, én eléggé szétcsaptam magam az alkoholnak köszönhetően. J

Másnap reggel egy gyógyító keféléssel kezdtük a napot Adéllal. Még taliztunk a következő héten, de utána már nem keresett az ügyben, hogy mikor rendezünk újra párnacsatát, ráadásul az én érdeklődésemre sem reagált, vagy pedig kitért a válaszadás elől. Kb. 1 hét múlva kibökte, hogy van valakije. Ebben semmi problémát nem láttam, ugyanis megbeszéltük, hogy szólunk egymásnak, és különben is legalább talál vmi normális srácot. – Az új barátját nem ismertem, de normálisnak tűnt .-

Eljött a szeptember és az egyetemkezdés. Én minden hétvégén hazajártam a haverokhoz, amikor is egy ominózus estén az alkoholnak köszönhetően kiderült, hogy az én „állítólagos” legjobb haverom és egyben volt osztálytársam – nevezzük Mátyásnak - a saját házibulimon akkor oboáztatta Adélt, amikor én már lefeküdtem pihenni.

Remélem mondanom se kell, hogy köpni-nyelni sem tudtam… Egy sms után kiderítettem, hogy ez most kamu vagy komoly sztori. Gondolom most már nektek is kiderült, hogy komoly volt a dolog…

Ez az eset azért zaklatott fel, mert:

1. nem vártam ezt az egyik legjobb haveromtól és osztálytársamtól egyben
2. ha Adél szól a buli másnapján, hogy nem akar párnacsatázni, mert van vkije, akkor azt mondom OK.
3. lehet, hogy én vagyok maradi, de nekem a haver ex/aktuális/jövőbeli nője TABU!



Ennek következtében annyira felhúztam magam, hogy megbeszéltem egy találkozót Adéllal és ekkor kiabálva elküldtem melegebb éghajlatra. Ráadásul még én is meglepődtem a reakciómtól, és abban a pillanatban mindenki szeme láttára elkezdett bőgni. (A mai napig nem voltam olyan ideges, mint akkor, és nem beszéltem még úgy senkivel, mint akkor vele.)

Na ezek után megszakadt a kapcsolatom az otthoni haverokkal, és mindenkivel, akinek vmi köze is volt Adélhoz.

Bosszú képen összejöttem Mátyás ex csajával akibe nagyon szerelmes volt, és megdöntöttem.

Amit így utólag már bánok, mert normális csaj, akinek igazából semmi köze nem volt az egészhez, és nem volt korrekt dolog vele szemben. Rájöttem, hogy hülyeséget csináltam… (Bár utólag könnyű okosnak lenni.)

Mindezt azért írtam meg, mert nagyon kíváncsi vagyok a kommentekre. Hogy mennyire viselkedtem normálisan, vagy adott esetben ki ért és ki nem ért velem egyet.

További szép napot, és csak okosan a párkapcsolattal! J